Kedves Könyvtárosok!
Elnézést, hogy tegnap semmire nem reagáltam. (A beosztottaknak meg kell közelíteni bizonyos elvárt mennyiséget a napi aprómunkában.)
Amiatt szintén bocsánatot kérek, hogy nem válaszolok egyenként sok érdekes levélre. Jobb is volt, ha egymást egészítették ki (minden várakozásomon felül), mint hogy állandóan közbebégessek.
Mielőtt elmennék -- szerdáig-- gépközelből (topicindítóként) megköszönöm a világlátott és nemzetközileg is tájékozódó, könyvtári munkatársaknak a konkrét ügy tisztázását, a kontextus megvilágítását és az egyéni reflexiókat.
Pár tétova bekezdés még a (szak)könyvtári ellátás és automatizálás jelenét és jövőjét illetően :
A metaadatok fejlesztése valóban intellektuális kihívást jelent, új perspektívákat nyit, még ha esetleg időnként öncélúvá, belterjessé válhat is az ilyen foglalatosság.
Használói képzésékben szerepelnek-e már a kapcsolt adatok által lehetővé tett újabb tájékozódási lehetőségek, megismerésmódok?
Globalizálódik a felsőoktatás és kutatás, és ennek számos szempontból sok előnye van, bár egyelőre minden társadalmi következményét nem vizsgálják kellően.
Az is érdekes és üdvözlendő, hogy kért dokumentum kívánt formátumához való legteljesebb hozzájutást próbálja elősegíteni a könyvtár a lehető leggazdaságosabb módon.
Azért azt kötve hinném, hogy gépi rendszerek kiválasztanák helyettünk beszerzésre a tartalmilag is legkiválóbb új dokumentumokat. Ebben a menedzserkorszakban a reklámok és a politikai akaratok túlharsogják a dokumentumok szakmai tartalmi kvalitásait is. (Az intézményvezetők és vezető kereskedők kapcsolatain is sok minden múlik.)
Gyakorlatilag nincs már szerzeményezés, és idő sincs a szakfolyóiratok szakkritikáinak elemzésére a gyarapítás szempontjából. Helyette a cserébe beözönlő, jórészt propagandisztikus célból küldött anyagot, vezetői kapcsolatokon keresztül kapott, véletlenszerűen áramló kiadói és szerzői ajándékokat, vegyes hagyatékokat kell felvenni, feldolgozni, -- a kacatokat is minél gyorsabban, minél szakszerűbben ...
Nem számít már a gyűjtőkör, nincs a könyvtárak közötti együttműködés a gyűjtőköri felelősséget tekintve. Pedig szerintem ahol mindent gyűjtenek, ott semmit sem gyűjtenek alaposan. Országon kívül maradnak a legkiválóbb külföldi szakkönyvek, így gyakran borsosan meg kell fizetni az egyszeri használatot is. Nincs színvonalas új nemzetközi kínálat a hazai szakintézményekben. Az adatbázisokkal és e-könyvekkel kufárkodás, manipulálás és időbeli korlátozás zajlik.
(Hétvégi dilettáns érdeklődéseimhez magam is egyre inkább a harcias ókori hölgyekről elnevezett portálokon választok magamnak használt könyvet megvételre, félig magyarországi kereskedő közbeiktatásával. A portálon azt írják, hogy hogy jó állapotú a példány, tényleg megvan a kötése és minden lapja. Utólag azonban gyakran kiderül, hogy tintával összebarmolták, aláhúzásokat és közepesen bölcs marginális bejegyzéseket helyeztek el bennük a korábbi tulajdonosok, attól lehetnek viszonylag olcsóbbak. 500 év múlva ez valakinek érdekes lesz, de nekem most nem annyira. )
Üdvözlettel:
NpL
Elnézést, hogy tegnap semmire nem reagáltam. (A beosztottaknak meg kell közelíteni bizonyos elvárt mennyiséget a napi aprómunkában.)
Amiatt szintén bocsánatot kérek, hogy nem válaszolok egyenként sok érdekes levélre. Jobb is volt, ha egymást egészítették ki (minden várakozásomon felül), mint hogy állandóan közbebégessek.
Mielőtt elmennék -- szerdáig-- gépközelből (topicindítóként) megköszönöm a világlátott és nemzetközileg is tájékozódó, könyvtári munkatársaknak a konkrét ügy tisztázását, a kontextus megvilágítását és az egyéni reflexiókat.
Pár tétova bekezdés még a (szak)könyvtári ellátás és automatizálás jelenét és jövőjét illetően :
A metaadatok fejlesztése valóban intellektuális kihívást jelent, új perspektívákat nyit, még ha esetleg időnként öncélúvá, belterjessé válhat is az ilyen foglalatosság.
Használói képzésékben szerepelnek-e már a kapcsolt adatok által lehetővé tett újabb tájékozódási lehetőségek, megismerésmódok?
Globalizálódik a felsőoktatás és kutatás, és ennek számos szempontból sok előnye van, bár egyelőre minden társadalmi következményét nem vizsgálják kellően.
Az is érdekes és üdvözlendő, hogy kért dokumentum kívánt formátumához való legteljesebb hozzájutást próbálja elősegíteni a könyvtár a lehető leggazdaságosabb módon.
Azért azt kötve hinném, hogy gépi rendszerek kiválasztanák helyettünk beszerzésre a tartalmilag is legkiválóbb új dokumentumokat. Ebben a menedzserkorszakban a reklámok és a politikai akaratok túlharsogják a dokumentumok szakmai tartalmi kvalitásait is. (Az intézményvezetők és vezető kereskedők kapcsolatain is sok minden múlik.)
Gyakorlatilag nincs már szerzeményezés, és idő sincs a szakfolyóiratok szakkritikáinak elemzésére a gyarapítás szempontjából. Helyette a cserébe beözönlő, jórészt propagandisztikus célból küldött anyagot, vezetői kapcsolatokon keresztül kapott, véletlenszerűen áramló kiadói és szerzői ajándékokat, vegyes hagyatékokat kell felvenni, feldolgozni, -- a kacatokat is minél gyorsabban, minél szakszerűbben ...
Nem számít már a gyűjtőkör, nincs a könyvtárak közötti együttműködés a gyűjtőköri felelősséget tekintve. Pedig szerintem ahol mindent gyűjtenek, ott semmit sem gyűjtenek alaposan. Országon kívül maradnak a legkiválóbb külföldi szakkönyvek, így gyakran borsosan meg kell fizetni az egyszeri használatot is. Nincs színvonalas új nemzetközi kínálat a hazai szakintézményekben. Az adatbázisokkal és e-könyvekkel kufárkodás, manipulálás és időbeli korlátozás zajlik.
(Hétvégi dilettáns érdeklődéseimhez magam is egyre inkább a harcias ókori hölgyekről elnevezett portálokon választok magamnak használt könyvet megvételre, félig magyarországi kereskedő közbeiktatásával. A portálon azt írják, hogy hogy jó állapotú a példány, tényleg megvan a kötése és minden lapja. Utólag azonban gyakran kiderül, hogy tintával összebarmolták, aláhúzásokat és közepesen bölcs marginális bejegyzéseket helyeztek el bennük a korábbi tulajdonosok, attól lehetnek viszonylag olcsóbbak. 500 év múlva ez valakinek érdekes lesz, de nekem most nem annyira. )
Üdvözlettel:
NpL
