Tisztelt Kollégák!
A család gyászában osztozva, megrendült szívvel tudatjuk, hogy az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, kedves kolléganőnk,
Botka Ferencné Lakatos Éva
sajtóbibliográfus, bibliotecaria emerita, a hírlapok nagyasszonya életének 84-ik évében, 2014. november 1-jén délelőtt elhunyt.
Lakatos Éva tanító szülők gyermekeként 1931. december 17-én született a Kiskőrös melletti Bócsán. 1949-től 1952-ig az Országgyűlési Könyvtár munkatársa volt. 1953-ban először az Országos Széchényi Könyvtár Módszertani osztályára került, majd egy évre rá a Hírlaptár munkatársa lett. A Dezsényi Béla vezette sajtóműhelyben kötelezte el magát egy életre a hírlapok mellett. A Hírlaptár különgyűjteményi státuszának megszűnésekor, 1969-ben hívták meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár folyóirattárnak élére. 1971-ben – egy évig – a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárában gondozta a folyóiratokat, majd 1972-től visszatért az Országos Széchényi Könyvtárba. Rövid Plakát- és Kisnyomtatványtári kitérő után az állományvédelmi mikrofilmezésre kerülő hírlapok címfelvevőjeként dolgozott a Mikrofilmtárban. Korábbi főiskolai könyvtár szakos végzettsége mellé 1974-ben egyetemi diplomát szerzett. Igazi „könyvtárost próbára tevő” szép feladatra vállalkozott 1977-től a „régi csapattal” a Hírlapfeldolgozó Osztályon, ahol elkezdődött az időszaki kiadványok tételes összerendezése és rekatalogizálása. 1984-től nyugdíjba vonulásáig az Olvasó és Tájékoztató Szolgálat hírlapcsoportját vezette, igazi könyvtárosként, bibliográfusként kiapadhatatlan tudásának tárházát önzetlenül az olvasók, kutatók rendelkezésére bocsájtotta.
Bibliográfusi tevékenységének legjelentősebb mérföldkövei a 15 kötetes Magyar irodalmi folyóiratok bibliográfiája (1972-2000), A magyar színházi folyóiratok bibliográfiája 1778-1949 (2011) és az idén megjelent 5. kötettel lezárult A magyar sajtótörténet bibliográfiája 1704-1944 (2010-2014). Publikációs tevékenységének egyik összegzése az 2004-ben napvilágot látott Sikersajtó a századfordulón című könyve, amelyet tanítómestere, Dezsényi Béla emlékének ajánlott.
Csak formálisan vonult nyugdíjba, ugyanis egy napot sem maradt távol szeretett munkahelyétől, az Országos Széchényi Könyvtártól. Hírlaptári olvasószolgálati-tájékoztatói munkáját és bibliográfusi kutatásait ugyanúgy folytatta, lankadatlanul tekerte a mikrofilm tekercseket, szeretettel, féltőn lapozta a hírlapköteteket. Idősebb és fiatal munkatársai gyakran fordultak hozzá szakmai tanácsért. Akkor volt igazán elemében, ha a hírlapokról beszélhetett, ilyenkor csillogó szemekkel, élénk taglejtésekkel, lelkesen magyarázott.
Nem búcsúzunk, hiszen Éva (néni) itt van, és emléke itt marad közöttünk: írógépén a sorváltásra figyelmeztető csengettyű hangja még visszhangzik, a billentyű utolsó leütésre vár, a raktárban zöld-fekete sorfalat állnak a hírlapok.
OSZK
