az alábbi életképet kaptam egy csoportos állásinterjú kapcsán, melyet továbbítok.
Érdekes, elgondolkodtató, borzongató, tanulságos és szórakoztató olvasmány volt számomra, ami a napokban történt meg. Nyári üdítő a kánikulai forróságban, avagy akár a zivatarok közepette is.
Mindenkinek további szép nyara legyen, ameddig tart még!
Üdvözlettel: Benyovszky Pál Márton
___________________________________________________________________________________________________
Csoportos állásinterjú a községi könyvtárban – Kecsegenádas, 2014. augusztus 15.
Községi könyvtáros állásra adtam be pályázatot Kecsegenádas községbe. Szép kis könyvtárba léptünk, szemet-szívet-lelket gyönyörködtető a hely, szakmailag is rendben van.
Előzetesen többnyire fölhívom helyi potentátot (polgármester, Művház/ÁMK igazgató, fontos előadó, osztályvezető, esetleg jegyzőt, avagy a szintén fontos titkárnőt, esetleg egy ott dolgozó kollégát, stb.), hogy vajon miért is írják ki a pályázatot. Valóban szükségük van értékes szakemberre, avagy már lejátszották ezt a társasjátékot korábban, kiosztván a szerepeket, feladatokat. Csupán eljárnak még valamiféle pávatáncot, avagy futnak még egy (több) kört az udvaron, mutogatván a világnak, hogy ők aztán igazán szabálytisztelők, demokratikusak, adminisztratívak, tisztességesek, megadják a módját, és …
- (A neveket, helyszínt megváltoztattam, hiszen csupán a jelenséget tartom fontosnak megosztani.)
Ezúttal is fölhívtam a polgármestert két héttel előtte. Úgy véltem, a nyugdíjazás miatt megüresedett községi könyvtáros munka talán énreám is várhat, netalán másik értékes kollégámra. Tudatták velem, hogy nem szokványos állásinterjú lesz, ám ilyenre nem számítottam. Érdekes tapasztalás vala, ami megtörtént 4 + 2 álláspályázóval. Ám, ne menjünk a történések eleibe, elmondom sokunk épülésére, igyekezvén megőrizni a tárgyilagos hangnemet.
- Reggel nyolc órára hívtak bennünket. Volt két jelentkező, aki előző nap visszalépett, mert ilyen komoly felvételire nem számított. Bemutatkozással és motivációs kérdéskörrel kezdődött, ki, honnan, s miért …, stb. Ezután egy általános műveltségi tesztet töltöttünk ki, ami kb. 15-18 kérdésből állt. Ebben az volt, hogy mi hazánk államformája és mi a kormányformája. ’Az Alföld’ és a ’Nem tudhatom’-ból egy versszak, ami alapján a szerzőjét és címét kellett kitalálni. A következő kérdésben pedig arra kellett választ adni, hogy a 943.9 V 37 jelzetű könyvet hol találom meg a könyvtárban és mi a témája. Továbbá: melyik Nemzeti Park mellett terül el a falu? Volt még néhány kérdés, nem mindre emlékszem, a végén pedig mennyi Kecsegenádas község lakosságszáma, mi található a címerében, mivel foglalkoztak korábban az itt élők, mióta említik az oklevelek a települést, és 1950 előtt melyik járáshoz tartozott. Hogyan vezetnénk el a távoli idegent Kecsegenádasra, milyen útvonalat terveznének neki, ….
Amint ezen túl voltunk, elénk tettek egy rövid Szép Ernő verset, melyet hangsúlyozottan adjunk elő, lehetőleg memorizálva. „Mert a könyvtárosnak fontos a jó memória” – indokolta a polgármester.
Szépírás következett. Választottunk egy könyvet, periodikát, stb., a polcról („az is jelzésértékű, ki mit választ” - mondta Szőke Muskátli polgármester, aki a maga 26-29 évével talán az egyik legfiatalabb településvezető), s abból másoltunk le 10 percben, amennyit tudtunk.
Ezután következett néhányunk számára nehéz feladatnak ígérkező szigorlat: kiosztottak papírlapokat, amelyen egy-egy népdal, a Himnusz, a Szózat volt, ill., magunktól is választhattunk egy népdalt. A mellettem levő Álmos nevű kolléga a „Kiskacsa fürdik …”„ című népdalt kapta. (Álmos, a szomszédos Kiskunszántásról érkezett, a maga 36-38 évével művelődésszervező volt, középfokú könyvtárosi képzettsége is meg volt. Alapos átszervezésekkel leépítették őt is, valamint az egész garnitúrát, talán csak egy maradt magnak a régiekből. Jelenleg fát csiszol egy asztalos üzemben, napi 3 200 mai magyar forintért, nem bejelentve.)
Én megúsztam a Himnusz eléneklésével. Az ének-zenei hallásom igen csak szerény maradt, amikor ezeket a képességeket osztogatták. A másik oldalt mellettem ülő ifjú Szabina belesült a Szózatba, annyira meglepődött a feladaton. Mint később kiderült, ez súlyos hibának számított. Próbáltam védeni valamelyest, hogy közösségben énekeljük, nem biztos, hogy a templomba járó emberek közül is mindenki el tudná mondani fejből pl. a ’Hiszekegyet’, az ’Üdvözlégymáriát’, de közösségben mindenki mondja; - nos, kevésnek bizonyult érvelésem.
Ezután terveznünk kellett egy háromnapos programot a településre, melynek költségvetése 1 000 000,- Ft. Három témából én a „Gyere haza Kecsegére!” nevű programsorozat rendezvénytervét választottam, amire 10 percet kaptunk.
„Most következik a legnehezebb feladat, a számítógépes ismeret” – mondta a polgármester. Gép elé ültünk (nekem laptop jutott) és 10 percben egy elénk tett oldalt kellett beírni a szövegszerkesztőbe, formázással. Számomra ez bizonyult gyengeségnek, mert csupán az egy harmadát gépeltem be, már az elején kellően formázva. (Az állás elnyerése szempontjából számító legnagyobb hibámról majd a végén számolok be.)
A végén azt kérdezte a három képviselő két-két embert kiválasztva, hogy mit fejlesztenénk a könyvtárban. Én azt mondtam, hogy a helyismereti-helytörténeti adatbázist növelve a honlapon is jelenjen meg; könyvtári rendezvények szervezése; nyitva tartást meghosszabbítanám; pályázatok; óvodás és iskolás korosztálynak rendszeres könyvtári foglalkozásokat tartanék, mint eddig is tettem néhányszor; a többit pedig, amikor megismertem a részleteket.
A vizsgabizottságban jelen volt három települési képviselő, egy idős asszony a helyi pávakörből, a nyugdíjas klub vezetője, és még egy idős hölgy, szintén valamilyen civil szervezet képviselőjeként.
Erre a községi könyvtáros állásra a kiírás szerint elég volt középfokú szakmai végzettség. És persze az elvárt kompetenciák összessége. A bíráló bizottság előtt ásványvíz és kávé. Szünet következett, amikor is elbírálták a teljesítményeinket. Kerestem volna egy kocsmát, ahol megiszok egy kávét, de távolinak tűnt, közben pedig összetalálkoztunk a sorstársak, s beszélgettünk négyen, vagyis mi, az idegenek, így elmaradt a frissítő kávézás. Mint kiderült, nem is fért volna bele az időbe, mert 10 perc múlva behívtak bennünket. Sorban értékeltek. Megkérdezte a polgármester, hogy megteheti-e nyilvánosan. Hogyne lelkem! Ha már együtt nótázgattunk is, és egyéb személyes közösségi élményben is részesültünk, - nos, miért is ne!
Két helybéli kollegina volt még, tőlem kicsit távolabb, csendesek voltak, alig hallatták hangjukat, a nevükre sem emlékszem.
Szerénkével kezdte - (aki a szomszéd megyei Basaszögről érkezett) -, akit azért utasított el, mert a beszédtechnikája kívánnivalót hagy maga után, vagyis kicsit pösze. „Egy könyvtáros szépen tud beszélni” – hangzott az indoklás.
Álmos kolléga jól teljesített a küzdőgyakorlatok során, de nem emlékszem az elbocsátó szép üzenet szövegére, mert kezdtem magamra figyelni, összerendezni ruházatom, a lelkem, a figyelmem és mindenem, mert ezután én következtem. „Miklós magát azért utasítjuk el, - elnézést kérek, diszkrimináció ugyan, az édesanyám is ugyanilyen helyzetben van” -, mert vénséges vén apóka maga, mint az idő agg fája, vagyis ha már 60 és fél éve sárgul a keresztlevele, akkor ne is pályázgasson ide. „Ha 50 éves lenne, akkor a legjobb eséllyel magát választottuk volna.”
Szabina lelkem önértékelése a szandálom csatjánál volt az előzőek után, s nem is számított másra, mint hogy ép bőrrel kijusson innen. - „Igen súlyos hiba a Szózat nem ismerése. Nekünk fontos a hazafias szemlélet, erre odafigyelünk” – szavalta Szőke Muskátli polgármester. Az ifjú, két gyermekes kollegina még megkísérelt valami szakmaiságra is hivatkozni, ám, a fülekig, szívekig, lelkekig és az elméig már nem ért el. (Szabina még nem dolgozott könyvtárban. A főiskola elvégzése után szült, a helyi postán helyezkedett el, utána ismét szült, most már ismét dolgozhat/na. Elmondta, hogy a megyei könyvtárban azért nem őt alkalmazták, mert nem pályakezdő, hiszen immár beszennyezte munkás múltját a nyaládi postán alkalmazottként.) Próbáltam védeni valamelyest, szintén a szakmaiságra hivatkozva, ám, ezen a főben járó vétken nem lehet csak úgy átsiklani, - trillázta a miting levezénylője.
Az egyik helybéli ifjú hölgyet választották, s még a másik helybélit is fölveszik, valamilyen közmunkaprogram keretében.
(Egyébként a közfoglalkoztatás léte, tapasztalatai, machinációi és mögöttesei is megérnének néhány emberbaráti és kollegiális szót, - minden oldalról áttekintve. Mit szólnak hozzá?)
Megfordult az egyszerre táguló és összeszűkülő fejemben, hogy immár én kérdezgetek a polgármestertől. Ilyeneket kérdeztem volna pl.: tudja-e, milyen integrált könyvtári rendszer található a községi könyvtárban, van-e ilyen? A képviselő asszonytól azt kérdeztem volna, mennyi az éves dokumentum beszerzési keret, tudja-e? Egy másik képviselőtől azt, hogy milyen gyakran jár a helyi könyvtárba és mit tapasztal ittléte alatt? A megválasztott kolleginának pedig helyismereti-helytörténeti kérdést tettem volna föl. Lemondtam erről a huncutságról. Annyit elmondtam azonban, hogy jó szándékú volt ez a felvételi, jó az ötlet is, a kivitelezés azonban olyan amilyen. Ennyit mondtam az utolsó szó jogán, amit meg is kértem a Tisztelt Bíróságtól.
Egyébként szórakoztató volt, és jól is éreztem magam a megpróbáltatások idején, utána is, naplementekor pedig kellemes emlékekkel révedeztem erre a napra.
Csupán egy kis színes életképet vázoltam föl nektek/Önöknek, kedves könyvtárosok, tisztelt kollégák. Nem kívánok ezzel sokat foglalkozni a továbbiakban, következtetéseket sem vonok le belőle. Ennyi volt, szép volt, s tán’ mese volt ez gyermek (szabadon a költő után). Egy tapasztalással több lettem.
@
A közalkalmazotti állásokra jelentkezésről beszélgethetünk a továbbiakban. Kinek, milyen tapasztalatai vannak? A kiírási rendszer nem jó senkinek sem - szerintem. Állítólag kötelező kiírni, s ezzel manipulálnak is gyakran. Pedig (úgy tudom) nem lenne kötelező kiírni, ha van rá emberük. A legtöbb vezető őszintén meg szokta mondani telefonba is, hogy ez és ez a helyzet, van rá emberünk bátyuska, csak hát tudja, a törvények, a bástyánk védelme, a tisztesség látszata, s meg egyebek…!!!
Lehet ezen javítani valamelyest?!? Avagy ez így jó, ahogy van? Közalkalmazotti állás kiírások. Óh!!!
Kecsegenádas – Boldishát, 2014. augusztus 15.
Kereki Miklós álláskereső könyvtáros
_____________________________________________________________________________________________________
 | Ez a levél vírus, és rosszindulatú-kód mentes, mert az avast! Antivirus védelem aktív. |
