Kedves Kollégák!
Néha csodaépületeket emelnek könyvtári célra, vagy gyakrabban a meglevők korszerűsítésére (fűtés, szellőzés, festés, padló, bútorozás) óriási összegeket elköltenek. (Mint tudjuk, a kényelem a legfontosabb).
Könyveket pedig csak igen véletlenszerűen szereznek be. Igaz, hogy a minimális válogatással beömlő ajándék, hagyaték, közepes csereanyag, máshonnan átengedett fölöspéldány dokumentumokat, meg rohamszerűen feldolgoztatják, hogy jól lekössék a munkaerőt.
Időnként tényleg selejteznek is, pl. ellenkező rezsimek tukmált ideologikus cuccaiból, a természettudomány és technológia meghaladott dolgaiból stb.
Hatalmas pénzeket szereznek az értékek és (az intézmény történetéhez kapcsolható önreprezentatív) lomok digitalizálására. Látványos kiállításokat rendeznek abból, amit régi elődök szorgalmasan felhalmoztak.
Közben annak alapján minősítik/ ünneplik egymást, hogy ki végez több és aprólékosabb bürokratikus papírmunkát, kiknek jobbak bizonyos mennyiségi mutatói, futószalagjai stb.-sbt.
Lehetséges, hogy sokaknak sértő és provokatív, amit mondok, de újra elmondom, ha véleményem semmit nem nyom is a latban:
A tudományos és szakkönyvtárak / egyetemi könyvtárak esetében azt az ódivatú /állományközpontú nézetet vallom, hogy
MUTASD MEG A GYARAPODÁSJEGYZÉKEDET (címek szerint, legalább negyedévente)
ÉS ANNAK ALAPJÁN MEG LEHET MONDANI, HOGY MENNYIT ÉRSZ!!!
(Mi az a színvonalas, gyűjtőkör szerinti újdonság, ami csak nálatok hozzáférhető, csak tőletek kölcsönözhető a szélesebb környéken?)
Üdvözlettel:
NpL
Néha csodaépületeket emelnek könyvtári célra, vagy gyakrabban a meglevők korszerűsítésére (fűtés, szellőzés, festés, padló, bútorozás) óriási összegeket elköltenek. (Mint tudjuk, a kényelem a legfontosabb).
Könyveket pedig csak igen véletlenszerűen szereznek be. Igaz, hogy a minimális válogatással beömlő ajándék, hagyaték, közepes csereanyag, máshonnan átengedett fölöspéldány dokumentumokat, meg rohamszerűen feldolgoztatják, hogy jól lekössék a munkaerőt.
Időnként tényleg selejteznek is, pl. ellenkező rezsimek tukmált ideologikus cuccaiból, a természettudomány és technológia meghaladott dolgaiból stb.
Hatalmas pénzeket szereznek az értékek és (az intézmény történetéhez kapcsolható önreprezentatív) lomok digitalizálására. Látványos kiállításokat rendeznek abból, amit régi elődök szorgalmasan felhalmoztak.
Közben annak alapján minősítik/ ünneplik egymást, hogy ki végez több és aprólékosabb bürokratikus papírmunkát, kiknek jobbak bizonyos mennyiségi mutatói, futószalagjai stb.-sbt.
Lehetséges, hogy sokaknak sértő és provokatív, amit mondok, de újra elmondom, ha véleményem semmit nem nyom is a latban:
A tudományos és szakkönyvtárak / egyetemi könyvtárak esetében azt az ódivatú /állományközpontú nézetet vallom, hogy
MUTASD MEG A GYARAPODÁSJEGYZÉKEDET (címek szerint, legalább negyedévente)
ÉS ANNAK ALAPJÁN MEG LEHET MONDANI, HOGY MENNYIT ÉRSZ!!!
(Mi az a színvonalas, gyűjtőkör szerinti újdonság, ami csak nálatok hozzáférhető, csak tőletek kölcsönözhető a szélesebb környéken?)
Üdvözlettel:
NpL
