Akartam még röviden reagálni, csak közben kiment a fejemből (s bajaim voltak/vannak).
Nem pontosan látom, hogy lehet összemosni vagy túlzottan rokonítani a vállalati és a tudományos könyvtárat. Nekem ez két teljesen különböző dolog, célközönségét és funkcióját tekintve is. (Korábban már kiderülhetett mennyire nem vagyok híve a tudományos könyvtár és a tudományegyetem kommercializálásának, üzletiesítésének, vállalatiasításának.)
Az országhatárok elvben tényleg "átjárhatóak", de az utazás, külföldön tartózkodás rengeteg pénzt és időt igényelne. Fiatalok egy része ösztöndíjjal, intézmények delegáltjai megbízással, valamint egy szűk menedzser réteg, üzletemberek időnként megengedhetik maguknak, bár utóbbiak általában nem önmagáért érdeklődnek tudomány iránt.
Nem tudom, a (minőségi) használókkal egy országos szakkönyvtárban hogyan és kiknek érdemes tartani a kapcsolatot . Főleg az olvasószolgálat találkozik velük személyesen, napi szinten. Az olvasók néha a felső vezetőknek írnak, akik tovább passzolják az ügyet. Más kollégák is leveleznek olvasókkal.
Hivatalos hangú levelekre gyakran az olvasó sem mindig reagál őszintén. A félig magánleveleknél meg párhuzamosságok, félreértések is adódhatnak, pl. mást-mást beszél meg a használó különböző kollégákkal. A közvetlen hangú érdeklődésnek olyan kirívó következménye is lehet, hogy valaki szinte az összes műveit és műfordításait el akarná olvastatni velem, "feltétlenül számít" megjelenésemre ismeretterjesztő előadásain, s nehezen érti meg, hogy a munkaidőn kívüli érdeklődésem nem teljesen esik egybe az övével. Ez persze extrém eset, de néha a tendencia ehhez közelíthet. Lehet kedélyesen, össze-vissza levelezgetni egész nap semmi haszon fejében.
Volt aki azt szerette volna, hogy a saját szakterületéről küldözgessek rendszeresen listákat a folyóiratokban jobbnak ítélt új címekről. Ha viszont állandóan levelezgetek, alig tudok alaposan tájékozódni. És minek jelölgessen valaki a részterülete szerint, amikor úgysem lehet rendelni semmit, még az ezekhez tartozó szélesebb összefoglalásokat sem.
Tehát abban nagyon egyetértünk Mikulás Gáborral, hogy macerás dolog a kapcsolattartás. Teszem még hozzá, sokszor parttalanná tud válni.
Azt a sok linket nem néztem meg most, melyek a "beépített" emberekről, könyvtárosokról és információs szakemberekről szólnak a KIT híreiben. Kíváncsi lennék, hogyan működik mindez Magyarországon a gyakorlatban. Pl. mennyire kell otthon lenni a könyvtárosnak azon a tudományterületet, amelyik közegébe beépülni szándékozik, vagyis mennyire kell eleve elsajátítania egy másik szakmát, és van-e egyébként respektje.
Bocsánat, ez tényleg hosszú volt.
Üdvözlettel:
NpL
(mezei kvtros,
egyre inkább asszisztens)
From: mikulasg@gmconsulting.hu
To: katalist@listserv.niif.hu
Date: Thu, 29 May 2014 12:43:30 +0200
Subject: Re: [KATALIST] FW: allomany es konyvtar FW: K I T - 2014/21., máj. 28. (hir kapcsan
Kedves László,
a határok átjárhatóságának a magyar könyvtárak nemzetközi porondon versenyeznek, ezért (arányaiban) erre kevésbé fontos, hogy egy hazai intézet kerek fizikai állományt hozzon létre. Sokkal fontosabb az, hogy a könyvtáros mennyire testre szabott támogatást tud neki nyújtani. (A szolgáltatandó információ piramisát ld.: http://www.kithirlevel.hu/index.php?kh=mit_keresnek_a_kutatok_a_vallalati_es_tudomanyos_konyvtarakban_1)
A használói igények mérhetők. S ugyan egyik mérés sem tökéletes, több módszertant alkalmazva elég megbízhatóan elérünk az "evidence based" (mondjuk: bizonyítékokon alapuló - ellentétben a feltételezéseken alapuló állományépítéssel) döntéshozatalhoz.
A könyvtárban a használók számára fontos információ egyre kisebb hányadát tároljuk - nem csak költségvetési okokból. Ugyanakkor a használók igényeinek folyamatos figyelése
- kutatóval pl. szorosabb kapcsolatba kerülve, a kutatói projektcsapat részeként
- a kisiskolással akár patrónusi, házifeladat-segítői kapcsolatba kerülve
- más felhasználóval csak udvarias, nyitott kapcsolatot tartva
a tolakodáson innen, a lehetőségek minél teljesebb kihasználásáig.
Ha a kutatók "átnevelésére" gondol, akkor az lehet, hogy még testre szabottabb, közvetlenebbül felhasználható információt kaphat a könyvtárostól (bár én nem az átnevelés kifejezést használnám).
A témával kapcsolatos az egyes használók személyes igényeire reagálva a
- beépített könyvtárosság http://kithirlevel.hu/index.php?oldal=kereses&funkcio=kereses&cimke=233&kulcsszo=&button=OK
- könyvtáros a kávézóban http://kithirlevel.hu/index.php?kh=konyvtaros_tejeskaveval_--_kimaszkal_a_konyvtaros_a_bufebe
- információs tanácsadó http://kithirlevel.hu/index.php?oldal=kereses&funkcio=kereses&cimke=95&kulcsszo=&button=OK
- vagy a használók felvértezése az önálló információkeresés ismereteivel (ami - paradox módon - éppenhogy növeli a könyvtáros fontosságát).
Ezek mind többlet könyvtári erőfeszítést igényelnek - nagyobb használói nyereség érdekében. E felvetésemre viszont sajnos nem érkezett reakció. Hajlandó-e a könyvtáros jobban megizzadni a nagyobb elismerés érdekében?
Máshonnan közelítve: az állomány rendezgetése soha nem véges folyamat, ami örökké felhozható indokkal lát el bennünket arra, miért nem tudunk elég időt fordítani a használók igényeinek kutatására és szolgálatára.
Mikulás Gábor
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Nagypál László
Sent: Thursday, May 29, 2014 8:23 AM
To: katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] FW: allomany es konyvtar FW: K I T - 2014/21., máj. 28. (hir kapcsan
Tisztelt Kollégák!
Még mindig elég homályos számomra is, hogy mit jelentsen a "használói igények, de most aztán komolyan".
Nem kell már rendszeresen építeni tovább a magyarországi szakkönyvtárak eddigi gyűjteményeit?
Csak a(z időben is megjósolhatatlan aktívabb minősített) kutatók speciális részkutatási szükségleteit kell kielégíteni az ilyen intézményekben? Általános háttér és kontextus nélkül? Szükség van-e még akkor külön országos szakkönyvtárakra?
Nem elengedhetetlen, hogy (legalább a kevésbé avuló bölcsészettudományokban) valahol az országban tartósan meglegyen még kéznél a friss nemzetközi szakirodalomból egy minőségi (nem kereskedelmi) kínálati keresztmetszet, mely nyilvánosan böngészhető, teljes szöveggel másolható, s az egyes hozzáférésekért nem kell külön is megfizetni?
Át kell nevelnünk nevelnünk a kutatókat, megváltoztatva szokásaikat?
(Telefontársaságok időnként fölhívnak és mesélnek a "nagyszerű új" lehetőségekről, de én akkor sem vagyok hajlandó több percet kommunikálni telefonon a majdnem semmiről.)
Véleményem szerint a gyűjtemény építésének tartalmi kritikája is nagyon fontos.
Azzal is tisztában vagyok, hogy a fentihez hasonló kérdéseket nem az én illetékességem lenne felvetni, és ezeket a vitákat nem nekem (itt legalul) kell lefolytatni ...
Üdvözlet:
NpL
From: mikulasg@gmconsulting.hu
To: katalist@listserv.niif.hu
Date: Wed, 28 May 2014 13:53:10 +0200
Subject: [KATALIST] FW: allomany es konyvtar FW: K I T - 2014/21., máj. 28. (hir kapcsan
A használóközpontú megközelítés sokkal macerásabb, mint az állományközpontú. Ezért is tartjuk meg inkább mantrának.
Több személyes befektetés igényével - széles körű tapasztalatok szerint -- nem lehet idehaza sikeresen kampányolni.
-----------------
A nemzetközi adatbázisok felsőoktatási jelenlétével a nemzetközi szinten, könyvtárakban elérhető szakirodalom nagyobb része megtalálható itthon, melyet kiegészít(het) a könyvtárközi szolgáltatás.
A kollégákkal beszélgetve nagyobb problémának tűnik, hogy a meglévő (ide értve az online is elérhető) állomány használata előtt még nagy perspektíva van ;-) Amely mögött a használói igény renyhesége áll - mint hallom. - Eddig az állományközpontú megközelítés.
Ez felveti annak a kérdését is (innen a használóközpontú megközelítés), hogy a használók (a település lakói, diákok, hallgatók, oktatók, egyetemi döntéshozók stb.) mennyire vannak tisztában a könyvtárosi szolgáltatás lehetőségeivel. Amíg olyan hangzik el félhomályos folyosókon, hogy ló hely a könyvtár, csak használók ne jönnének, addig feltehetően vannak, akik nem is szívesen mutatnák be az említett könyvtári potenciált. (Nehogy má' ide szokjanak.)
Vannak bevált módszerek a használói igény hosszú farok (vö.: Chris Anderson) felé terelgetése felé is - pl. ajánlások, de mintha ebben is rejlene még kihasználatlan lehetőség.
A használóközpontú mantra valóban egyre régebbi, ám cserébe nem is vesszük komolyan J Ezért a használók sem minket - a könyvtárhasználati adatok tanúsága szerint. S ezért sem vonulnak utcára egy-egy könyvtár bezárásánál.
Ha ez szempont, akkor talán megpróbálhatjuk a használóközpontúságot - most már komolyan is J
Mikulás Gábor
From: Katalist [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Nagypál László
Sent: Wednesday, May 28, 2014 12:48 PM
To: katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] allomany es konyvtar FW: K I T - 2014/21., máj. 28. (hir kapcsan
Minek alapján fognak publikálni a hazai kutatók, ha az egyetemi és szakkönyvtáraknak nincs pénzük errefelé a legfrissebb nemzetközi szakkönyvek beszerzésére, tájékozódásuk és a külföldi könyvtárközi kölcsönzés pedig időbe és pénzbe kerül?
Nem feltétlen csak a saját cikkeikre lesznek kíváncsiak később.
A másik levélhez: A "használói igények" (mindenek felett) egy régóta betanult mantra. Meg kell nézni, hogy kik a konkrét elsődleges helyi célcsoportok és a lehetséges használók! Utóbbiak szerintem azok is, akik a nemzetközi szakirodalmat (könyveket, szakcikkeket, recenziókat) írják, kritizálják, diákjaiknak föladják. Tekintélyes szakfolyóirataik a fórumaik, véleményük tehát közvetve is kell, hogy számítson a könyvbeszerzéseknél. Az e-könyveket sokszor még (fény)másolni se lehet.
(NpL)
Date: Wed, 28 May 2014 11:14:17 +0200
Subject: Re: [KATALIST] allomany es konyvtar FW: K I T - 2014/21., máj. 28. (hir kapcsan
From: nemethm78@gmail.com
To: lnagypal@hotmail.hu
CC: katalist@listserv.niif.hu
Az állománygyarapításról pedig az volt a tanulság, hogy több lábon kell állni. A prioritások s az egyensúly megtalálása pedig nagyban az adott környezet igényein múlik. A konzorcionális előfizetési formák nem látszanak megkerülhetőnek de közben építhetünk saját intézményi repozitóriumot, s elsőrendű feladat a nyílt hozzáférésen alapiuló publikálási és hozzáférési modellek támogatása. A könyvtáron keresztül támogathatja például az adott intézmény a munkatársait, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb nyílt publikálási formát, tudják állni annak költségeit, s hogy a végén a publikáció hatékony módon hozzáférhető is legyen az adott akadémiai közösség számára. Az adott közösség tagjai részéről kereskedelmi formában publikált cikkeket pedig repozitóriumba lehet helyezni a kiadókkal egyeztetve így elérhetőek maradnak a konzorcionális előfizetések lemondása után is. Mi ez, ha nem felelős állománygyarapítás?
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
