A polihisztor érdeklődésű provokátor barátunk (egykori kollégám)
felvetése nyomán kialakult (és azóta lecsendesedett) vitára csak
most tudok reflektálni, egyéb elfoglaltságom (betegség) miatt.
A tárgyszavazással nem csak az a baj, hogy egy-egy természetes
nyelvhez kötött, hanem az is, hogy alapértelmezésben egysíkú.
Azt szoktam mondani, hogy a tárgyszórendszerek olyanok, mint a
telefonkönyv vagy a helységnévtár, ismernünk kell a pontos szóalakot,
hogy megtaláljuk. Ezzel szemben a hierarchikus osztályozási
rendszerek olyanok, mint a térkép, navigálva meg lehet találni
azt is, aminek pontos alakját nem tudjuk. (Ez csak egy dimenzióban,
mélységben működik, oldalirányban itt is nehéz eligazodni.)
Hallottunk azokról a kísérletekről, hogy a washingtoni Kongresszusi
Könyvtár tárgyszójegyzékének magyarra fordításával dolgozzunk. Nos,
az egyes nyelvek szavai csak nehezen feleltethetők meg egymásnak, mivel
a nyelveknek egy kicsit mindig eltér a logikájuk. (Elég itt utalni
az oroszban a két féle kék színre, vagy hogy az angolban nincs "jó
napot", csak "jó reggelt" és "jó délutánt", nem is beszélve a
magázódás és a tegeződés megkülönböztetésnek hiányáról, amely a
regényfordítóknak is olykor leküzdhetetlen gondokat okoz, és az
általában az angol nyelvre épülő több nyelvű kifejezésgyűjteményeket
is nehezen kezelhetővé teszi.)
A két rendszert - egyetértek a visszakereső rendszerek hazai első számú
szaktekintélyével (szintén volt kollégám) - együtt kell alkalmazni ahhoz,
hogy hatékonyan tudjunk tájékoztatni. Össze is függenek. Betűrendes
mutató nélkül elvesznénk a számok halmazában, a tezaurusz szerkezetét
pedig nem árt vizuálisan is megjeleníteni, hogy lássuk, melyik
irányban mi mivel függ össze. (Kérdés, hogy keverni lehet-e a kettőt,
azaz a tezauruszhoz elég-e az ETO, és az ETO betűrendes mutatóját
helyettesítheti-e a tezaurusz. A válaszom: ideális esetben igen.
Legalább is érdemes kialakítani a két rendszer minél teljesebb
harmóniáját.)
Ami a külföldi olvasókat illeti, azoknak több esélyük van az ETO-val,
mint a tárgyszavas (és nemzeti nyelvű) rendszerekkel. De vannak
kivételek. Igaz, hogy az ismertebb földrajzi neveknél az illető
országban használt formát írja elő (Paris, Wien, Moskva stb.), a
legújabb kiadás azonban hárombetűs kódokat ajánl a földrajzi
nevekre (MIS a Miskolc helyett stb.), ami elég abszurd, ha a
Balatonnal kezdődő helységnevekre gondolunk. Korábban már
felvetettem, hogy az ETO-ban a név alosztásokat mechanikusan
át lehetne venni a leíró katalogizálási gyakorlatból, illetve hogy a
számítógépes keresésben eleve ezt a mezőt használjuk, kiküszöbölendő
a J, Jókai, Jókai M stb. változatok miatt keletkező zavarokat.
(Az ETO egyelőre a saját név alosztásait használja, mintha nem is
lenne leíró katalogizálás.) A "régi" és az "új" ETO összehasonlításakor
arra is felhívtam a figyelmet, hogy bár Budapestnek van külön földrajzi
jelzete, tovább használjuk nemcsak a Budapestet, hanem a Bp-t is (az
utóbbi a külföldieket megzavarja, és csak a cédula-korszakban volt
értelme, hogy t.i. ne kelljen annyit gépelnünk). Emellett Moszkvának
olyan összetett jelzetet találtak ki, hogy "Oroszország - főváros",
ahelyett, hogy külön számot kapott volna a saját jogán (holott egymagában
több lakosa van, mint Magyarországnak). Az ilyen anomáliákat én nem
a használat hibáinak, hanem rendszerhibáknak, az ETO saját hibáinak
tartom.
A Dewey-rendszert az Egyetemes Tizedes Osztályozás nem tette
elavulttá. Köszöni, jól van, sőt, dinamikusabban fejlődik, mint
"utóda". A baj vele az, hogy visszakereső rendszerként csak
nagyon kicsi (főleg iskolai) könyvtárakban használják. Új profilja
a raktári jelzetek tematikus jellegének, a szakrendi raktározásnak
a biztosítása lett. Nincs benne viszonyítás vagy kiterjesztés,
minden jelzet egyirányúsított, a számsorba bele vannak építve a
lehetséges alosztások. Mintha a mi raktározási táblázatunkat látnánk,
százszoros nagyításban. Akkor hogy találják meg a több témával is
foglalkozó könyveket? Többnyire tárgyszó rendszerrel, illetve a
főiskolai szinttől felfelé már a Kongresszusi Könyvtár meglehetősen
eklektikus jelzetei segítségével.
Az ETO-t (és a többi hierarchikus osztályozási rendszert) valóban
sokkal kevésbé használják az olvasók, mint a tárgyszavakat. De
egyrészt a könyvtárosok által történő használata sem lebecsülendő
előny, másrészt az olvasókat meg lehet tanítani a használatra. Kezdjük
a betűrendes mutatóval, és utána hagyjuk az olvasót böngészni a rokontémák
gazdag erdejében.
Ez miért nincs így? Szerény véleményem szerint azért, mert a
programozók félmunkát végeztek, nem tették lehetővé az ETO jelzetek
olyan szintű keresését, mint ami a cédulakatalógusokban lehetséges volt.
Az ETO jelzeteket gyakran szövegként kezelik, nem tudnak mit kezdeni
a speciális jelekkel (kettőspont, per jel, kötőjel, vagy akár a tagolást
szolgáló pont). Általában nem képesek a teljes jelzet elemekre bontására,
és az elemek szerinti keresésre.
Egy tavalyi cikkemben amatőr kísérletet tettem arra, hogy az ETO legutóbbi
"régi", rövidített kiadásának jelzeteit megfelelő algoritmusokkal
felbontsam, és ennek révén a teljes ETO-jelzetekben is lehetővé válhassék
a posztkoordinált keresés (Könyvtári Figyelő, 2013/1.sz.)
http://tinyurl.com/posztkoordinalteto
A projekt az online katalógusokból exportált, egyszerűsített
adatállományokat használná, és a feldolgozás eredményét is külön
lehetne tartani (hogy ne zavarjuk meg az eredeti katalógusokat). Mindez
szinte ingyen megvalósítható, az általam elkészített programocskát
kellene csak bővíteni hozzá. A felvetés egyelőre visszhang nélkül
maradt, holott a PHP-ban megírt demo programok elérhetősége nemsokára lejár.
http://www.mandygabor.extra.hu/php-oldal.html
Az ETO magyar kiadásának gondozása külön probléma. Fejes Laci szerencsétlen
halálával azonban már nem lehet magyarázni az elmaradást. Nyugdíjasként
évekkel ezelőtt felajánlottam, hogy egy-másfél esztendőn belül megpróbálok
rendet teremteni ez ügyben, és közben betanítok egy fiatal munkaerőt a rutin
tennivalók ellátására. Levelemre Fejős Andrea főigazgató azt válaszolta, hogy
megoldják önerőből. Nem oldották meg...
A konzorcium egy külön probléma. Igaz, hogy nekik fizetnünk kell, de
nem biztos, hogy mindenért. Az OSZK lefordíttatta a konzorcium betűrendes
mutatóját, de nem harmonizálta azt a régi betűrendes mutatóval, emiatt
több száz ismert és használt megnevezés egyszerűen eltűnt. Nem hiszem,
hogy a konzorciumnak beleszólása lenne abba, ha mi Magyarországon, magyar
termékként, kialakítanánk egy saját, a régi és az új megnevezéseket
egyaránt felhasználó betűrendes mutatót.
Ha ez a mutató a miénk lenne, semmi akadálya sem lenne annak, hogy az
Internetre feltéve online módon is használhassuk. A művelt olvasó akár
már otthon kiválaszthatná azokat a jelzeteket, amelyek érdeklik, és a
könyvtárban egyenesen a táblázatokhoz sietne... (Apropó, mindenütt
hozzáférhetők a régi és új ETO táblázatok az olvasók számára?)
Ezt a feladatot egy megújított, az ETO-reformmal lépést tartó Köztaurusz
is elvégezhetné, csak maradéktalanul magába kellene foglalnia az új
jelzeteket. Persze ehhez (a kiegészítéshez és a frissítéshez) is pénz kell,
de legalább a szerzői jog problémája kikerülne a kalapból.
Rudi felhívja a figyelmet: "az ETO teljes magyar állománya géppel olvasható
hordozón mutatószavastul, jelzetestül, jelzetkapcsolatostul és szöveges
magyarázatostul rendelkezésre áll (egyelőre még valahol), a Relexbe átvehető
könyvtári rendszer rendelkezésére állhatna importként." Igen, a Relex. Talán
ez lehetne a megoldás. De - igaz, kívülállóként (de hát az olvasó is kívülálló),
felhasználónév és jelszó hiányában - képtelen voltam belülről megismerni a
rendszert. (Vajon ki elől védik?)
Rudi azt is írja: "az ETO és a tárgyszavas rendszerek között nincs - mert
lehetetlen - 1:1 arányú megfeleltetés. A tárgyszó csak a mutatószó szerepét
játszhatja. Az ETO az X-tengely, a tárgyszavas rendszer az Y-tengely, és az
optimális pontot a kettő által meghatározott kétdimenzionális érték adja a
koordináta-térben." Filozófiailag lehet, hogy igaza van, itt már nem tudom
követni. Én naivul azt hiszem, hogy lehetséges a két rendszer gyakorlati
megfeleltetése. Olyan módon, hogy mindkét rendszer tudatában van a
szemantikai eltéréseknek. Mint ahogy a társalgási könyvek próbálják áthidalni
a nyelvhasználati különbségeket: A "guten Tag" kb. d.u. 1-ig "good morning",
utána "good afternoon"...
Na, ennyi. Good night.
Mándy Gábor
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
