Kedves Gábor és Listaolvasó!
Nagyon sok remekmű élvezetét megvonták volna elődeink, ha nagyobb buzgalommal és elhivatottsággal égett volna bennük a megtisztítás vágya - minden korlátozás, önvizsgálat vagy önirónia nélkül. A megmaradáshoz hozzájárult a feledékenység, a tájékozatlanság és a felismerés jótékony hiánya is pl. a szocreál esetében még a pénzhiány is segített az átépítések elmaradásával.
Másrészt soha nem tudna elterjedni káros ideológia és nézet, ha mi gyarló emberek nem lennénk néha túl elnézőek, jóhiszeműek, elvarázsoltak és jóakaratúak, ezért kell néhány olyan ember, aki nem ilyen. Őket néha megértjük időben, néha nem, vagy túl későn. Gyakran nem kerülhetjük meg a személyes értékítélet felelősségét kezdve az elhallgatástól egészen az erőteljes tiltakozásig. Emellett jogunk és lehetőségünk van a közösségi értékítélethez is. (Mindez megjelent az elmúlt hetek vitáiban).
Természetesen nem korlátlan a hozzáférés, de a lehetőség legyen az, és a korlátozásban legyen mindig felülvizsgálat és kontrol, és ez legyen nyilvános és vitatható. A korlátlan hozzáférés jó lenne legalább a legfontosabb, kiemelt értékek esetében (én szeretném), de belátom, hogy különböző felhasználói gyarlóság és gyengeség vagy helyzet (pl. életkor) akadályozza ezt, ezért használati kategóriákba kell rendeződnünk. Az őrzőknek viszont legyen annyi önrendelkezési joga, hogy néha kiléptethessenek minket a kategóriáinkból!
Példa: A digitalizált egyetemi kézikönyveket kitenném a portálokra, hadd olvassa az a néhány valóságtól teljesen elrugaszkodott ember, aki elszabadult érdeklődése folytán el akar olvasni szabadidejében egy 300 oldalas operációkutatást, de nincs pénze, lehetősége egyetemre járni. A tudományok felezési ideje miatt csak néhány évünk van egy-egy tudományos kézikönyv vagy más aktuális digitális mű hatásának kiaknázására - vagy az elmaradt haszon erősebb tényező?
A digitalizálással - ha a prezerváció technikája megfelelő - a művek védelme teljesen más síkra terelődik, nem a használattal megy tönkre egy védett kiadvány. Annyira összetett lehet egy gyűjtemény használati jogának rugalmas kialakítása, hogy számomra a viszonylagos nyitottság még akkor is jobbnak látszik, ha néha nem a megfelelő információ kerül valaki(k) kezébe.
Azt viszont nem látom, hogy a digitalizálás sorrendjét milyen értékrend és kulturális szándék alakítja és ki által? (Ez a múlt heti digitalizálási vita során sem tisztázódott.) Nem lenne itt az ideje egy ilyen adattár összeállításának?
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné, Marcsi.
könyvtáros informatikus
(magánvélemény)
-----Original Message-----
From: katalist-bounces@listserv.niif.hu [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of mandygabor@yahoo.com
Sent: Thursday, October 17, 2013 3:13 PM
To: katalist@listserv.niif.hu
Subject: [KATALIST] Cenzura kontra szólásszabadság
Elnézést kérek, hogy a konkrét problémáról egy kicsit eltérek, de úgy gondolom, hogy nem ártana egyszer megfontolni a cenzúra kontra szólásszabadság témát általánosságban is.
Nekem régóta az a véleményem, hogy a cenzúra nem magában véve rossz, csak annak olyan alkalmazása, amivel elvesszük az emberektől a gondolkodás szabadságát.
Szerintem meg kellene különböztetni a vélemények szabad kifejtését a propagandától. Hitler Mein Kampfját igenis meg kell ismernie mindenkinek, aki önálló álláspontot akar kialakítani a nácizmus eszmerendszeréről, ugyanakkor az ilyen kiadványok nagyszabású terjesztése, propagálása káros (és végső soron a véleményszabadság elfojtását eredményezi).
Ne a szólás, hanem a vélemény legyen szabad. Már csak azért is, mert minél elvakultabb (és igaztalanabb) valaki, annál hangosabban szól, a tudós elmék, az okosabbak nem bírják szusszal, és végső soron elhallgatnak, engednek. És szenvednek.
(Elég a magyar őstörténettel kapcsolatos amatőr irodalom makacsságára vagy az UFO-kultuszra hivatkozni, ezekkel szemben erőtlen a tudományos magyarázat. Az okfejtéssel nem okfejtés áll szemben, hanem a tudatalatti vágyakból táplálkozó hit.)
Az OSZK-ban a zárolt kiadványok tárát tudomásom szerint csak kutatási engedéllyel rendelkezők látogathatták, és ez túlzás volt. A C-füzeteket a párt- és közigazgatási vezetők olvashatták, ez egy tágabb kör volt (egyik változatához könyvtárosként én is hozzáférhettem).
Szerintem a problematikus anyagok optimális hozzáférései szintje a városi könyvtárak állománya. Az ezekből való kölcsönzés nem járna a hamis eszmék robbanásszerű terjedésével, ugyanakkor elősegítené a tájékozódást. A tudománytalan, babonás nézetek újraéledése modern civilizációnk nem várt kísérőjelensége. A politikai és vallási propagandának át kellene adnia helyét a higgadt, és a másik álláspontját tiszteletben tartó érvelésnek. Ez "illene" a XXI. századhoz.
Az előzetes kontroll mellett egyszer régen, egy amerikai community college-ban írt dolgozatomban így érveltem: nem kell ahhoz felrobbantani egy atombombát, hogy meggyőződjünk a romboló erejéről. Fizikai ismereteink alapján ma már tudjuk, hogy veszélyes.
Ugyanígy egy sor eszméről tudjuk, hogy romboló erejűek, így nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha nem engedjük elszabadulni a láncreakciót. (Ilyen eszmék a rasszizmus, a sovinizmus, a vallási
intolerancia.) És más helyzetben vannak az amerikaiak, mint mi itt, Közép-Kelet-Európában. Az ottani közvélemény el tudta viselni a szélsőséges eszméket, és el tudta kerülni, hogy hatalomra jussanak.
De a Ku-Kux-Klan vagy a fehér szuprematizmus és a náci eszmék propagálása időnként ott is gyilkosságokba torkollt (emlékezzünk a több száz áldozattal járó oklahomai merényletre). A mi házunk táján a gyilkos gondolatnak sehol sem tudtak igazán útját állni.
A vén Európa nem tanulta meg a gyermekbetegségek leküzdésének hatékony módjait. Elég néhány válságos év, és az EU-ellenesség, a xenofóbia máris elharapózik, és nem kizárt, hogy az európaiak megint egymás torkának esnek.
Hiszek abban, hogy bizonyos tudományos módszerek használata révén a veszélyek nagy részét előre jelezni lehet. Nem minden tudomány pártos, vagy legalább is nem minden módszernek kell pártosnak lennie.
És a pártatlan megközelítés a tévedő tudósnak is hasznos.
A könyvtári állományba vétel és a digitális archívumban való elérhetőség a kontroll két lépcsője. Az eddigiek alapján világos, hogy az archiválást csak ennek a kontrollnak a fenntartásával tudom elfogadni. A kontroll szempontjait persze időről időre nem árt újragondolni. A könyveket nem szabad elégetni, de "dobozba zárni" lehet - mint a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán a rizikósnak talált filmeket. Valószínű, hogy a Tanú-tól nem omlott volna össze a rendszer, de Aczél György volt annyira előrelátó, hogy nem pusztította el, hanem csak átmenetileg elérhetetlenné tette.
Elvtársaim az Úrban, mindenki tévedhet. (Én is, most is.)
:-)
Mi a véleményetek?
Mándy G.
--------------------------------------------
On Mon, 10/7/13, Drotos Laszlo <mekdl@iif.hu> wrote:
Subject: Re: [KATALIST] Szólásszabadság
To: "katalist@listserv.niif.hu" <katalist@listserv.niif.hu>
Date: Monday, October 7, 2013, 3:56 PM
Nem szeretném a listát a saját
nézőpontommal túlterhelni, ezért nem reagálok minden felvetésre. Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a virtuális közegben folyó kommunikációnál könnyű egymást félreérteni, eltérni a valós kérdéstől.
Tehát például nem engem kell meggyőzni arról, hogy a vita alapjául szolgáló könyvekben levő nézetek elfogadhatatlanok, mert szerintem is azok. A tiltakozás Reisz László levele miatt újult most meg (tavaly is voltak levélváltások a listán az MTDA híreivel kapcsolatban), ezért az a kérdés, hogy őt meg kell-e arról győzni, hogy ne digitalizáljon ilyen könyveket, vagy hogy ne adjon róluk hírt ezen a listán, vagy hogy ne így adjon róluk hírt?
Drótos László
Katalist-gazda
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
