Tisztelt (a cenzúra kérdésében vitázó) Felek!
Leszögezném, hogy kezdő könyvtáros vagyok, és senkit nem szeretnék kiokítani, pláne megsérteni.
(Nagyon sokat gondolkodtam, egyáltalán hozzászóljak-e.)
A kisebbik problémával kezdeném.
Leszögezném, hogy kezdő könyvtáros vagyok, és senkit nem szeretnék kiokítani, pláne megsérteni.
(Nagyon sokat gondolkodtam, egyáltalán hozzászóljak-e.)
A kisebbik problémával kezdeném.
Szerintem a cenzúra mindig felveti a "ki őrzi az őrizőket" kérdését.
Ez a legnagyobb baj vele.
Érdekes logika "a demokrácia érdekében tegyünk antidemokratikus lépéseket".
Ez a legnagyobb baj vele.
Érdekes logika "a demokrácia érdekében tegyünk antidemokratikus lépéseket".
(Erősen machiavellista logika. A cél szentesíti eszközt.)
Érdekes az is, hogy kinek adhatunk felhatalmazást ahhoz, hogy cenzúrázzunk.
Akik ezt felvetik, kinek adnának ehhez jogkört? Saját maguknak, vagy az éppen általuk (!) legjobban csodált szellemi vezetőnek?
(Ez nem gyanús valahol?)
Ezek azért elég kényes kérdések és nem hiszem, hogy a cenzúrát követelőknek lenne igaza.
Ez a kisebbik gond. Mert énfelőlem mindenki úgy digitalizál meg úgy nem digitalizál, ahogy akar.
A nagyobbik gond.
Ez a kisebbik gond. Mert énfelőlem mindenki úgy digitalizál meg úgy nem digitalizál, ahogy akar.
A nagyobbik gond.
Véleményem szerint cenzúrázni nem is (!) egy hatékony dolog.
A határvonalat valahol a nyílt propaganda és az egyszerű tárgyszerű közlés (digitalizálás) meg kellene húzni.
Személyek terén a szélsőségek tiltása ad absurdum "mártírkultuszhoz" is vezethet. (Lenin, Hitler, Szálasi)
A könyvek esetében beléphet egy hasonló effektus.
Minél jobban tiltott valami, annál izgalmasabb. És annál jobban izgatja az emberek fantáziáját, hogy mi lehet bennük. Mit hallgattatnak el előlem? Egy idő után pedig fel fogják azt a kérdést is tenni, hogy: miért? Miért hallgatnak el előlem valamit? Még egy probléma felmerül.
Nyilvánvalóan nem a Stürmerre gondolok pl.
Hogy a pol. korrektség jegyében vagy a demokrácia nevében stb. egy csomó létező társadalmi kérdés a szőnyeg alá van söpörve.
És egyes szélsőséges nézőpontokból érkező féligazságok (néha többé-kevésbé, de igazságok) üdítően hatnak az emberekre.
Hogy végre valaki kimondja, miközben mindenki homokba dugja a fejét.
Innentől már nem nehéz a tényleg valótlan gondolatokat is lenyomni sokak fejébe.
Plusz. Végül ott az internet. Aki akarja, ott is bármihez hozzáfér. (És nem, nem támogatnék egy iráni típusú cenzúrát.)
Azt meg nem hiszem, hogy a könyvtárosoknak erre túl nagy befolyásuk lenne.
(Kicsit túl van dimenzionálva ez az egész dolog, mintha itt valami félvilágmegváltó gondolatok születhetnének.)
Pedig egyértelműen a szegénység, deklasszálódás, gazdasági nehézségek okozzák a frusztrációt és ezzel a felfokozott "messianisztikus" csodavárások (mert ez az!) sorát.
Nem a kultúra vagy annak hiánya hozza magával.
És az, hogy húzzuk meg a közkönyvtáraknál a vonalat...
Miért, a deklasszálódott értelmiség egy része nem kezd eszkatikus csodavárásba, ha baj van?
Dehogynem.
(Ez elég elitista gondolat, hogy csak a képzetlen ... és sajnos: téves.)
Köszönöm, hogy megoszthattam gondolataim. :)
Kovács Zoltán
