Kedves László!
Egy nagyobb könyvtár több tízezres létszámú felhasználó-tábort lát, de lásson pár száz főt csupán, ugyanazzal a szolgáltatási nívóval és szíveslátással kell fordulnia mindenkihez, nem gondolkodván arról, hogy az illető állatbarát, természetvédő, vagy éppen ebrendészeti alkalmazott, stb.
Mindezek ellenére, ha azt írtad volna, hogy de azért ...néhányunk jobban érzi magát, amikor gyermekeket támogat munkájával, mert talán jobb felnőtt válik belőlük... vagy olyasmit, hogy néhányunk jobban érzi magát, ha beteg, hátrányos helyzetű, időskorú olvasókon segít, mivel ezzel valamelyest könnyíti a helyzetüket... - nos akkor nem érezném fontosnak, hogy leírjam: veszélyes dolog (még ha szigorúan a koponyán bévül történik is) a társadalom nevű miazmából értékeset és értéktelent szelektálnunk, hogy aztán ehhez kössük önmegvalósítási örömforrásunk aktuális hőfokát.
Egyfelől azért, mert az efféle szelekció önmagában is szubjektív, a közszolgáltatásokban pedig nem lehet helye az ilyesminek, másfelől azért, mivel kérdéses, hogy egy efféle töprengésekkel terhelt szakember szolgáltatási semlegességén mennyire sejlik át a "kedvelés" kontúrja.
Persze, ha a kollégára a napi munkaidejében száznál is több felhasználó (felhasználói igény) jut (hárul), akkor bizonyosan csak szabadidejében elmélkedik arról, hogy ki érdemli meg jobban vagy kevésbé jobban nagybecsű közszolgálati figyelmének adott szeletét :-)
Üdv.:
HSD
Egy nagyobb könyvtár több tízezres létszámú felhasználó-tábort lát, de lásson pár száz főt csupán, ugyanazzal a szolgáltatási nívóval és szíveslátással kell fordulnia mindenkihez, nem gondolkodván arról, hogy az illető állatbarát, természetvédő, vagy éppen ebrendészeti alkalmazott, stb.
Mindezek ellenére, ha azt írtad volna, hogy de azért ...néhányunk jobban érzi magát, amikor gyermekeket támogat munkájával, mert talán jobb felnőtt válik belőlük... vagy olyasmit, hogy néhányunk jobban érzi magát, ha beteg, hátrányos helyzetű, időskorú olvasókon segít, mivel ezzel valamelyest könnyíti a helyzetüket... - nos akkor nem érezném fontosnak, hogy leírjam: veszélyes dolog (még ha szigorúan a koponyán bévül történik is) a társadalom nevű miazmából értékeset és értéktelent szelektálnunk, hogy aztán ehhez kössük önmegvalósítási örömforrásunk aktuális hőfokát.
Egyfelől azért, mert az efféle szelekció önmagában is szubjektív, a közszolgáltatásokban pedig nem lehet helye az ilyesminek, másfelől azért, mivel kérdéses, hogy egy efféle töprengésekkel terhelt szakember szolgáltatási semlegességén mennyire sejlik át a "kedvelés" kontúrja.
Persze, ha a kollégára a napi munkaidejében száznál is több felhasználó (felhasználói igény) jut (hárul), akkor bizonyosan csak szabadidejében elmélkedik arról, hogy ki érdemli meg jobban vagy kevésbé jobban nagybecsű közszolgálati figyelmének adott szeletét :-)
Üdv.:
HSD
----------------------------- dr. Horváth Sándor Domonkos szabályozási szakjogász, könyvtáros Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér, igazgató 70/426-9504 Skype: hsdhsi1 "Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)2013.07.22. 18:22 keltezéssel, Nagypál László írta:
Azért néhányunk mégis jobban érzi magát,
ha alkotó értelmiséget, kritikai gondolkodókat támogat munkájával,
- illetve ilyenek utánpótlását segíti kibontakozni -,
mint mikor könnyű élvezetek hajszolóit,
karrieristákat és kis hatalmaskodókat stb.
