Elnézést, a terminológiai problémakört most teljesen elengedném...
Van egy csomó retrospektív, aktív meg proaktív tennivalóm (munkám, dolgom, küldetésem stb.),
amivel kiszolgálok, szolgálok, szolgáltatok, ellátok, kielégítek, teljesítek, segítek, támogatok,
tájékoztatok és így tovább, ahogy tetszik.
A felhasználóink, látogatóink, ügyfeleink, partnereink, olvasóink stb. számára meredeken
mindegy, minek nevezzük, ha és amíg azt vagy többet kapnak annál, mint amit kértek,
vagy amire számítottak.
Tudjuk ezt biztosítani?
Erről szívesen leveleznék.
Üdv.: Szabó G. Tibor
Tisztelt Listaolvasók!
Szabó G. Tiibor inkriminált mondatában semmi kivetnivalót nem találtam egyénileg – a szövegkörnyezetben. Összességében a „kiszolgálunk” tartalmú mondatok MÉGIS hordoznak valamiféle rezignáltságot, ami miatt soha nem igazán tetszett ez a kifejezés a könyvtárosi szolgáltató munkára.
Ugyanis szerintem nem kiszolgálunk, hanem együttműködünk a legjobb információ elérésében, amely a kölcsönösség valamilyen szintjét magában foglalja.
Lehet ugyan azt mondani, hogy egy „terméket” juttatunk el a felhasználóhoz, de a legtöbbször megelőzi az átadást egy párbeszéd, egy tájékozódás – nem beszélve egyéb háttérismeretekről (könyvpiac, irodalom, használati, keresési szokások, szociálpszichológia, viselkedéstan, tárgyalási technika, meggyőzés stb.) .
Jó lenne egy proaktívabb tevékenységet jelölő kifejezést találni a kiszolgálás helyett.
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánnékönyvtáros informatikus (magánvélemény)
From: katalist-bounces@listserv.niif.hu [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of G. Tibor Szabó
Sent: Wednesday, July 24, 2013 1:26 PM
To: katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] jambor, nagyerdemu, igen tisztelt ...
Kedves Kolléga!
Hivatkozzuk pontosan forrásunkat - nem olyan nehéz dolog az :-)
Az Ön által inkrimnált kolléga én voltam és a következőt írtam:
"Nekem, mint könyvtárosnak viszont mindegy, kiket szolgálunk ki, milyen
tábla lóg a kapun, ha vannak felhasználóink és színvonalas ellátásukhoz
biztosítottak a források is."
Az elsős hallgatóknak tanulásmódszertanból mindig elmondom, nem túl
etikus egy gondolatot kiragadni az eredeti szövegkörnyezetből úgy, hogy
bármivé lehessen facsargatni az idéző kénye-kedve szerint.
A mondat második része is nagyon fontos lenne az értelmezgetéshez!
Mondja kérem, mi volt itt a túlzás?
Az ügyfélsemlegesség?
A szolgáltatószellem?
Tisztelt Kolléga Úr, nem nézünk le olvasót azért, mit olvas vagy kicsoda
(élvezethajszoló, karrierista, netán hatalmaskodó), nem cédulázzuk, skatulyázzuk.
KISZOLGÁLJUK, a lehető legjobban.
(Ezt még könyvtáros édesanyámtól tanultam, mint azt is, hogy a belépő
olvasónak előre köszönünk akkor is, ha olyan ember, akivel civilben egyébként
kölcsönösen meg sem ismerjük egymást más helyütt.)
A másik, hogy - nem tudom, észreveszi-e? - egyre több kollégánknak nincs már
választása, hogy kit szolgálna ki inkább: roppant örül, ha BÁRKIT kiszolgálhat még,
tanult szakmájában/-ból élve.
Bocsásson meg, ha nekem nem attól dobban meg a szívem, hogy professzor
áll a pult túlsó oldalán, vagy hiányosan öltözött diáklány, hanem attól, hogy
VAN MÉG MUNKÁNK.
Higgye el, elég kemény fejtörést okoz, miként lehetnénk még húsz-harminc évig
hasznos könyvtárosok...
Uborkája számomra igen savanyúra sikerült. Remélem, legközelebb
- a vakáció szellemében - kerít hozzá némi kolbászt és kenyeret is.
Mustárt nem kérek és bocsánat, hogy étkét most cseresznyepaprikával viszonoztam ;-)
Talán csak "rosszkedvem telét" fogta ki, amit hazánk egyetlen mai Yorkjának
napsütése sem képes virágzó nyárrá változtatni...
Kiváló tisztelettel:
Szabó G. Tibor2013. július 22. 18:22 Nagypál László írta, <lnagypal@hotmail.hu>:
Kedves Listatagok!
Múltkor egy kolléga azt találta írni egyik mondatában:
neki ugyan mindegy, hogy könyvtárosként kit szolgál ki.
Nem érkezett rá nyilvános reakció,
de ez azért szerintem túlzás volt.
És az sem lehet mindegy,
hogy mivel szolgálunk ki bárkit.
A hozzáférés demokratizálása
(- bár néha ehhez is több költséges eszköz szükséges,
s ettől már kevésbé demokratikus, na ja -),
valamint a szakkönyvtárak látogathatóságának
nyilvánossá tétele óriási vívmány (volt).
Egy könyvtáros azt sem mondhatja el a költővel,
hogy "nem leszek a szürkék hegedőse".
Azért néhányunk mégis jobban érzi magát,
ha alkotó értelmiséget, kritikai gondolkodókat támogat munkájával,
- illetve ilyenek utánpótlását segíti kibontakozni -,
mint mikor könnyű élvezetek hajszolóit,
karrieristákat és kis hatalmaskodókat stb.
Bár elismerem, hogy a határok sem mindig egyértelműek
és akadhatnak átmenetek is.
Elnézést ezért a nyári uborkámért.
Üdv.:
NpL
"I see the girls walk by dressed in their summer clothes
I have to turn my head until my darkness goes"
(régi Stones)
"Jó kis szomorúság, egyszer odamegyek,
Hogy mondjam el, ez egy portugál dolog ..."
(mai Folkestra)
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
