Hallgató koromban két életinterjút is készítettem – azóta meghalt hozzátartozóimmal. Hanganyag és kiadott dok. egyaránt megvan – részben könyvtárakban.
Tiborral egyetértve, továbbgondolva: könyvtárak is felvállalhatnak „gerjesztő” funkciót, visszaemlékezések, fotók kiállításával a helyismereti részlegekben. Van, ahol példa is van ilyenre. Ilyen esemény továbbiakat generálhat: ha a szomszéd anyaga is kiállíttatott, akkor a miénk is lehetne, mellyel a könyvtár szervesebben épülhet be az adott közösségbe. Könyvtári oldalról kívánatos kompetenciák:
- helyismeret – embereké!
- rendezvényszervezés
- marketing (a további események, kapcsolódások kezelése)
- ???
A KIT-ben szívesen beszámolunk sikeres / vagy tanulságot hordozó eseményekről, fogásokról.
Mikulás Gábor
From: katalist-bounces@listserv.niif.hu [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of G. Tibor Szabó
Sent: Monday, June 03, 2013 12:28 PM
To: katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] kozemberek naploi
Nem tudom, a helyismereti gyűjtemények mennyire aktívan próbálják
az ilyen dokumentumokat vagy legalább másolataikat beszerezni?
Volnának rá kreatív módszerek, például
- érdemi díjazású verseny keretében lehetne serkenteni a lakossági
hajlandóságot az irományok bemutatására,
- az iskolában írathatnak olyan dolgozatot a gyerekekkel, mely
nagyszüleik történelmi élményeinek valamelyikét meséli el stb.
Számomra ebben a témában nem is napló a legfontosabb, hanem
általában a "személyes történelmi tapasztalatok" megőrzése. Olyasmi,
mint amit a Mark Pittaway Oral History Gyűjtemény végez.
Nem hinném, hogy ennek fontosságát csak szociológusok, történészek
vagy levéltári szakemberek látnák át, könyvtárosok pedig nem.
(Kár lenne megint az USA-val példálózni, hogy a LoC miként
támogatja az elbeszélt történelem feltárását és rögzítését
"kisember szinten" is: pl. veteránok, polgárjogi aktivisták
visszaemlékezéseinek gyűjtése, kutathatósága révén.)
Ehhez kapcsolódik tágabban a személyes iratok/archívumok megőrzésének
kérdése - a témával Z. Karvalics László foglalkozott több helyütt.
A helyismereti gyűjtemények legalább módszertani segítséget
nyújthatnának az archívumok digitalizálásához, illetve akár eszközhátteret
is biztosíthatnának, cserébe pedig digitális példányokat, iratmásolatokat
nyerhetnének.
A múltkor akadt kezembe egy "családi kiadvány" egyik példánya, mely
a nagypapa visszaemlékezéseit tartalmazta a világháborús leventeszolgálatra
vonatkozóan. Pontos, részletes elbeszélés volt arról, mi történt vele a
háború végén és miként viszonyult hozzá érzelmileg.
Számomra a történelem ilyen piciny, személyes darabkái épp olyan értékesek,
mint a neves emberek, hadvezérek visszaemlékezései - s néha azoknál
még őszintébbek is ;-)
Jó lenne, ha ezen történelemdarabkák révén élesebben látnánk a világot - azok
szemével, akik kénytelenek elszenvedni mindazt, amit számukra a nevesek
és hadvezérek kiagyalnak.
Üdvözlettel:
---------------------------------------------------------------------
Szabó G. Tibor
---------------------------------------------------------------------
