Jön az Open Access...??!!
Tíz éve, éppen Budapesten indította útjára Soros György az "Open Access
Initiative" kezdeményezést, amely a tudományos információhoz való
hozzáférés egészen újfajta módját ígérte.
(Itt erről minden olvasható: http://www.soros.org/openaccess )
Sokan úgy gondolták, az ötlet annyira merész, hogy nem is lesz belőle
semmi, s valóban sokáig csak elég jelentéktelen folyóiratok startoltak
az Open Access jegyében.
A kérdésnek sok ága-boga van, már maga a kezdeményezés is több problémát
kíván egyszerre orvosolni. Pl. erősen forszírozza az akkor még
meglehetősen új OAI (Open Archives Initiative) protokoll használatát,
ami a lehetővé teszi, hogy a világhálón (pl. intézményi
repozitóriumban) elhelyezett cikkek "arathatók" legyenek, vagyis
szabványos hozzáféréssel letölthetők, összegereblyézhetők és
indexelhetők is egyben. Mindez ma már napi rutin a világhálón, s az
egyik "legdivatosabb" protokoll a tudományos közlemények, bibliográfiai
adatok kezelésében. (Az MTMT 2.0 talán nem is soká majd módot ad arra,
hogy a helyi full text repozitóromok és a központi adatbázis össze is
kapcsolódhassanak. Pl. Szegeden ezért kérjük a kutatókat-oktatókat arra,
hogy "emtémemtézés" közben lehetőleg az intézményi repozitóriumba
töltsék is föl az adott cikket...)
A tudományos cikkek íróinak, az alkotó műhelyeknek azonban sokkal
lényegesebb a másik gondolat, az OPEN ACCESS. Sokan hajlamosak ezt úgy
értelmezni, hogy ennek lényege, hogy INGYEN érhető el a folyóirat, s
mindenki demokratikusan, feltétel nélkül hozzáfér a tudományos
információhoz. Igen ezzel be is fejezhetnénk, ha Soros György az összes
online publikációs fórumot, lapot örökre finanszírozná. A kezdeményezés
anno nagy összeggel indult ugyan (3 millió US $), de ez azért köszönő
viszonyban sincs azzal a pénzzel, ami a tudományos publikációs világban
kiadói kézen forog. Nyilvánvaló, hogy a kiadást, szerkesztést stb.
valahonnan finanszírozni kell, az óriás kiadók egyben hatalmas pénzügyi
vállalkozások is, profitra éhes befektetőkkel és dollár milliárdokkal a
háttérben. (Tessék arra is gondolni, hogy ugyanezen kiadók üzemeltetik
az óriás adatbázisokat is, amelyeknek nem ritkán egyidejűleg milliós
felhasználói tábor faggatja a rekordjait.)
Az "ötlet" tehát az, hogy ne a felhasználó, hanem a közlemény
előállítója fizessen, s így a nyilvánosság teljes lehet. Ami tehát az
Open Access rendszerben más lesz teljesen, hogy mindenki, mindent
mindenhonnan elér (már ha minden Open Access lesz), de a
kutatók-publikálók fizetik meg a rendszer fenntartását és -
értelemszerűen - a publikációs gyakoriságuk alapján. Ez azt jelenti,
hogy a költségeket máshogy kell majd csatornázni, hiszen az pl. a magyar
EISZ projekt (mainapság és még várhatóan két-három évig e-folyóiratok
országos előfizetésére fordított) 1,4 milliárdjának egyre nagyobb részét
kell visszacsatornázni, hogy a kutatói publikációk támogatására
fordítódjon CSAK e-journal vásárlás helyett. S ezt az egyetemi,
kutatóintézeti költségvetésekben, s a pályázati rendszerekben is
érvényesíteni kell majd.
Előzetes számítások szerint a nagyok és erősek kb. 2000 Euróra taksálnak
egy-egy közlési díjat, a kisebb Open Access folyóiratok majd akár ingyen
is, de kb. 500 Eurós áron fogadnak egy-egy dolgozatot. Ma úgy tűnik,
hogy egy vezető magyar tudományegyetem, vagy csúcskutatóintézet kb.
pénzénél marad, tehát amennyiért eddig előfizetett klasszikus
folyóiratokat, annyiért tudja is közölni az adott intézmény az eredményeit.
Akkor hát mi lesz az a változás, ami döbbenetes mértékű előnyt jelenthet
pl. nekünk magyaroknak az Open Access megoldásban? Az, hogy ezért nem
csak az előfizetett (s ki tudja már mennyiszer csökkentett kvótájú)
folyóirataihoz fér hozzá az adott kutatói közösség, hanem mindenhez az
adott tartományban. Ha az egész rendszer konzekvensen átalakul, akkor
mindenhez, mindenhonnan és bármikor és bárki.
Hogy az eddig mindent előfizető és nagyon sokat publikáló igazi nagyok
(a világ csúcsegyetemei és kutatóintézetei) hogy járnak majd, az más
kérdés. Nyilván ők információt nem nyernek, eddig is megkaptak mindent,
s számukra nem föltétlen annyira örömteli, hogy információs monopóliumuk
megszűnik, mert mindenki most már legalább mindent elolvashat. (A közlés
lehetőségének demokratizmusa tehát a fényes jövőbe tolódik.)
Azt gondolom, ha kialakul a rendszer, egyáltalán nem lesz rossz, egy
ilyen viszonylag kis országnak mint Magyarország biztosan nem, sőt!...
de amíg eljutunk a tiszta Open Access "állapotig", amíg a finanszírozási
csatornák átalakulnak, amíg a pénzek megtalálják az új utakat és az
agyak is átállnak az új megközelítésre, addig elég kemény lesz az út, az
átmeneti időszak pedig keserves lesz.
Kokas Károly
SZTE Klebelsberg Könyvtár
Szeged
http://www.delmagyar.hu/blog/tudosblog/jon_az_open_access/56/2802/
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
