Talán semmitől sem leszünk jobbak, csak toporgunk egy dilemma körül - ha
mindent értéknek
tekintünk, akkor semmi sem drága igazán, ha pedig valamit kiemelünk,
azzal óhatatlanul
lesüllyesztünk, kiszorítunk valami Mást.
Tehát vessünk keresztet, búzát, cigánykereket és tartsuk szárazon a...
viharkabátot.
Hagyjuk élni/megélni egymást, így legalább azoknál mindenképp jobbak
leszünk, akik
nem így cselekednek és mások részvételét sem tekintik "játékukban"
opcionálisnak.
Ez ugyan nagyon kevésnek tűnik, de a történelem valóságát tekintve talán
mégis a legtöbb.
Tisztelettel üdv.:
Szabó G. Tibor könyvtári szakinformátor
2012.06.26. 10:35 keltezéssel, andras lajos roth írta:
> Egy olyan (meghasonult[?])
> társadalmi közegben, egy olyan ingadozó, ki nem dolgozott, minden eddigi
> kudarcokat, minden eddigi sikereket fel nem dolgozó, fel nem vállaló, széles
> társadalmi rétegek érdekeit figyelmen kívül hagyó, saját és ráerőltetett elképzelései
> között vergődő politikai-gazdasági konfigurációban, amelyben elhallgat(tat)ott,
> visszafojtott, kimondani nem mert, ki nem beszélt kérdések feszülnek egymásnak,
> nem csoda, hogy ilyesmikről vitatkozunk itthon-otthon, kint és bent, hozzá- és
> hozzá nem értők.
> Kérdések, melyekre mindig csak rossz válaszokat, fél megoldásokat találtunk, melyeket
> amúgy Isten igazából talán soha sem akartunk teljesen tisztán látni, teljesen
> megoldani, mert mindig, mindenfelől, talán jól jött, hogy acsarkodva
> előkaphatjuk szellemiségünk bugyraiból, és ujjal mutogathatunk egymásra. Ezt
> tesszük évtizedek, évszázadok óta. Nem kiabáltuk ki eléggé fájdalmainkat. Nem
> szisszentünk fel eléggé sérelmeinkre. Bizonyára elég fájdalmat okoztunk mi is
> másoknak... Sértettünk meg mi is másokat elégszer, melyekért mi sem kértünk
> bocsánatot a mai napig sem.
> Ezért nem tudjuk, nem merjük eldönteni, hogy kik vállalhatók kultúránkból. De végül is
> mindazokat, akiket szeretünk vagy nem szeretünk, követünk vagy nem követünk,
> politikailag megítéljük vagy elítéljük, – mindazokat tehát – mi termeltük ki
> magunkból. Ők azok, akik, a mi, valamikori hangosan vállalt, vagy nem vállalt (élet)érzéseinknek
> adtak hangot..., de hangot adtak.
> A „Nem kell!", „Megvetendő", „Kiselejtezendő" című bélyegzőinket alkotók ezreire,
> tízezreire – s talán még nagyobb nagyságrendjeire üthetjük rá a legrégibb
> koroktól napjainkig... attól még a miénk maradnak ők hazai és nemzetközi
> szinten egyaránt. Kultúránk, civilizációnk szerves részei ők.
> Miért nem kaphatnának helyet könyvtáraink polcain ők? Miért nem említhetődnének meg az irodalomoktatás bizonyos – akár
> középiskolai (hiszen sokan csak ennyivel maradnak) – szintjén.
> Csak azért, hogy felejtődjenek el...?!
> Csak azért, hogy majd valakik újból, önbüszkélkedő módon kitermeljék az esetleges
> ordas nézeteket, abban a boldog tudatban, hogy az a sajátjuk...?!
> Csak azért, hogy a történelem ismételhesse minduntalan magát...?!
> Csak azért, hogy minduntalan ismételhessük magunk?!
> Anélkül, hogy egyáltalán olvasnánk is őket, "mérvadó" ítészek nyomán
> letörölhetjük őket a magyar és egyetemes irodalom lapjairól, rangsorolhatjuk
> őket, illethetjük ilyen-olyan (fél)igaz jelzőkkel...
> Ettől mi jobbak leszünk...?!
>
>
> Kell ez
> nekünk?!
> Én nem
> szívesen vennék részt ebben!
>
> Róth András Lajos könyvtárôr
> Haáz Rezsô Múzeum Tudományos Könyvtára
> Székelyudvarhely
>
__________ Information from ESET Mail Security, version of virus signature database 7248 (20120626) __________
The message was checked by ESET Mail Security.
http://www.eset.com
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
