Tisztelt Ungváry Rudolf Úr! T. Lista!
A Kánon meghatározását mindig egy szűk csoport érzi feladatának, mindig vannak és lesznek, akik erre törekszenek. Az ellenség könyvtárának, kultúrájának megsemmisítése a történelemben folyamatosan jelen van. Az ellenség szó helyére lehetne írni sok konkrét népnevet, vallást, modern ideológiát, stb.
Ezért is vagyunk érzékenyek erre, mi könyvtárosok, mert éppen a közkönyvtárak küldetése, hogy ellensúlyozza az effajta szándékokat azzal, hogy mi nem válogatjuk meg az aktuális széljárásnak megfelelően a gyűjteményünket (hacsak nem kényszerítik ránk), hanem a könyvtári rendszer egészében valahol fellelhető minden szellemi termék válogatás nélkül. A liberális könyvtárszakmai szemlélet, amit magam is képviselek, azt mondja, hogy amire nincs igény, azok legyenek muzeális könyvtári gyűjteményekben, és ha igény keletkezik, akkor kell szolgáltatni a "végpontokon", a települési könyvtárakban, tehát ott csak a felhasználói igényekhez igazított gyűjtemények helyeztetnek el. Bár ahogy ezeket leírom, már kissé avittasnak is érzem gondolataimat a digitális "éden" (ez most itt ironikus kifejezés) kiépülésének kezdetén, ahol minden elérhető, amit ott elhelyeznek, ha friss a mű, ha régi, ha keresik, ha nem.
Nyirő józsef nyilas politikai múltja és a szépirodalmi munkássága számomra éppúgy külön kezelendő, amennyire Lukács György filozófiai munkássága és a kommunista politikai múltja (ha akarom tömeggyilkos is, hiszen 1919-ben tizedeltetéskor 8 embert lövetett főbe).
Tisztelt Ungváry úr! Önnek 1989. lehet, hogy tökéletes felszabadulás volt, de éppen tegnap járt nálam egy hölgy, akit 1952-ben a Hortobágyra kitelepítettek családostul, ő éppen 6 éves volt akkor, és a mai napig csak erkölcsi rehabilitációban részesült úgy, hogy őt nem engedték továbbtanulni, nem kerülhetett a politikai megbízhatatlansága miatt semmilyen magasabb pozícióba, tehát nem lehet olyan magas nyugdíja sem, mint amire képes lehetett volna egy normális világban. Ráadásul ő még mindig látta abban az iskolában, ahonnét politikai alapon kitették a Kádár-rendszerben, hogy ugyanaz az iskolaigazgató, aki akkor volt. Ehhez képest kontrasztos, hogy biszkubéla elvtárs magas nyugdíjjal ellenforradalmazza '56-ot, megkoszorúzza Kádár mellszobrát. Lehet, hogy ez az idős hölgy jogosan érzi kevésbé felszabadítónak a '89 utáni időszakot. Persze, ha annak idején elhagyja az országot, hogy képességeit ki tudja bontakoztatni, hogy most magas nyugdíjat kaphasson, akkor meg ő a "rohadt áruló", "mert azok könnyen pofáznak, akik elmentek, persze mi, akik itthon maradtunk, mi bátrak vállaltuk a következményeket". Érdekes nézet, és mivel általában ugyanazok szájából hangzik el, akik biszkut mentegetik, eléggé következetlen.
Amit a '89-es átmenet kívülről/felülről vezéreltségéről írtam, természetesen leegyszerűsítőek, de pár mondatban csak leegyszerűsítve lehet írni. Ez a szál azonban egészen biztosan jelen van a politikai átmenetben, és több, mint összeesküvés-elmélet, mert eléggé valószínűtlen, hogy éppen egyszerre gondolta azt minden káeurópai ország minden elvtársa, hogy na akkor most mi átadjuk önként a hatalmat, mert mi becsődöltünk. Ráadásul ugyanazon forgatókönyv mentén minden országban, mint annak idején a kommunista hatalomátvételkor. Kizárt, hogy ez véletlen egybeesés legyen.
Én örülök neki, hogy ezen a fórumon bárki lehet nemzeti és magyar Nyirő és Wass ellenében is, hiszen én Faludy Györgyöt és
Kertész Imrét nem szívelem, mégis itt lehetek. A magam részéről semmilyen cenzúrát nem igényelek erre a listára, hiszen eddig is vállalható keretek között maradt a lista összes beszélgetése.
Rövid válasz NPL-nek: mit utálok a feminizmusban? Az idejétmúltságát és szélsőségességét. Azt, hogy mára szinte csak szélsőséges csoportok ideológiájaként, puskaporaként jelentkezik. De ez már egy újabb vita kezdete lehetne, ezen a fórumon kár belemenni.
Üdvözlettel:
Budai László
