Kedves Listaolvasók!
Az kicsit mindig zavar, ha valaki csak az egyik oldalt kritizálja nyilvánosan,
s ráadásul épp az uralkodó széljárásnak megfelelően.
Többeknek mondom:
Az új nemzedékek nyugodtan alkothatnak saját kánont,
bár az egyes nemzedékek is sok szempontból rétegzettek.
A kánonok nem elsősorban politikai akarat mentén keletkeznek,
és nem is csak a középiskolai tananyagban nyilvánulnak meg.
Pl. az európai egyetem hagyományosan autonóm.
Attól is függ, mit kutatnak az egyetemeken,
miről szeretnének írni, előadni,
mit tartanak érdekesnek a műveltebb értelmiségiek.
A miniszteriumok (- sztem -) kisebb szerepet játszanak.
Abban egyetértek az egyik tegnapi levélíróval (K. Károllyal),
hogy a múltban élt embereken nem érdemes számon kérni későbbi ismereteinket,
és a kontextust is figyelembe kell venni.
Mi sem látunk a jövőbe, nem tudjuk, hogy miből mi lesz,
bár a régi történetekből levonhatunk különböző tanulságokat.
A régi emberek viszont a saját világukról sokkal több tényszerű apró mozzanatot érzékeltek,
mint amennyit mi tudhatunk az ő korukról.
Gyakran szét kell - bizonyos mértékig - választani az életrajzot a művektől:
Heidegger egykor nyilvánvalóan kötődött a náci párthoz,
talán még üdvözölte is az újbarbarizmus vitalitását,
bár művein ez annyira nem látszódhat,
mert sok liberális filozófus lelkesen olvassa máig.
A brit modernista költők közül többen antijudaista nézeteket
fogalmaztak meg az első világháború környékén és utána.
Emiatt mai amerikai irodalmárok elfordulnak pl. T.S. Eliottól,
s pl. a zseniális Four Quartets-en is sokan fanyalognak.
Amikor láttam az Emberek a Havason c. filmet, nem gondoltam volna,
hogy egy későbbi korszakában nyilasbarát írta az alapjául szolgáló prózát.
A római egyház is találhatott volna sok kivetnivalót a filmben.
Évtizedekkel ezelőtt volt a kezemben valamelyik korai Nyírő-kötet antikváriumból.
Nem tartottam giccsnek,
és - töredékes akkori ismereteim alapján -
a szerzőt s csak kb. annyira éreztem ellentmodásosnak,
mint pl. Sinkát, vagy egy nagyságrenddel följebb
mondjuk Szabó Lőrincet.
Az első világháború kitörését számos nagy író és publicista üdvözölte kezdetben,
annyira romlottnak látták akkor még a Monarchia parlamentarizmusát.
Később meg sóhajtozva gondoltak vissza a "boldog békeidők"-re.
A 19-es kommün módszereit sem egy bizonyos származású embercsoport helyeselte legnagyobb számban
- bár jónéhány markáns vezetővel lehet példálózni ez ellen -,
pláne nem egy bizonyos vallás követői helyeselték,
s a kommün általános céljaival sok keresztény értelmiségi is egyetértett kezetben.
Érdekes mellékszálak került elő a vitában, csak nem kapcsódnak a könyvtárossághoz.
Például érdekelne, hogy az egyik levelező (B. Balázs) mit mondott gyerekeinek,
hogy miért gyulladt ki 2006-ban az MTV székháza Pesten.
Másik levelezőt (B. Lászlót) megkérdezném, hogy mi zavarja legjobban a feminizmusban.
(Gondolom azért nem a nők alávetését helyeselné ezzel.)
De magánlevezni nem akarok /nem tudok,
még az ismerősökkel se vagyok képes időben megoldani.
Ahhoz viszont, hogy beszélgetni tudjanak az emberek,
nem ártana megismerni, hogy minek alapján jutottak el
egy-egy (kategorikus) véleményhez.
Jobb későn, mint soha,
és a túlélőknek talán sosincs későn.
Elnézést a gépelési (és egyéb) hibáimért,
csak egyszer tudtam átfutni, hogy mit írtam.
Mindenkit üdvözlök,
és senkire nem neheztelek a levélírók közül:
NpL
Az kicsit mindig zavar, ha valaki csak az egyik oldalt kritizálja nyilvánosan,
s ráadásul épp az uralkodó széljárásnak megfelelően.
Többeknek mondom:
Az új nemzedékek nyugodtan alkothatnak saját kánont,
bár az egyes nemzedékek is sok szempontból rétegzettek.
A kánonok nem elsősorban politikai akarat mentén keletkeznek,
és nem is csak a középiskolai tananyagban nyilvánulnak meg.
Pl. az európai egyetem hagyományosan autonóm.
Attól is függ, mit kutatnak az egyetemeken,
miről szeretnének írni, előadni,
mit tartanak érdekesnek a műveltebb értelmiségiek.
A miniszteriumok (- sztem -) kisebb szerepet játszanak.
Abban egyetértek az egyik tegnapi levélíróval (K. Károllyal),
hogy a múltban élt embereken nem érdemes számon kérni későbbi ismereteinket,
és a kontextust is figyelembe kell venni.
Mi sem látunk a jövőbe, nem tudjuk, hogy miből mi lesz,
bár a régi történetekből levonhatunk különböző tanulságokat.
A régi emberek viszont a saját világukról sokkal több tényszerű apró mozzanatot érzékeltek,
mint amennyit mi tudhatunk az ő korukról.
Gyakran szét kell - bizonyos mértékig - választani az életrajzot a művektől:
Heidegger egykor nyilvánvalóan kötődött a náci párthoz,
talán még üdvözölte is az újbarbarizmus vitalitását,
bár művein ez annyira nem látszódhat,
mert sok liberális filozófus lelkesen olvassa máig.
A brit modernista költők közül többen antijudaista nézeteket
fogalmaztak meg az első világháború környékén és utána.
Emiatt mai amerikai irodalmárok elfordulnak pl. T.S. Eliottól,
s pl. a zseniális Four Quartets-en is sokan fanyalognak.
Amikor láttam az Emberek a Havason c. filmet, nem gondoltam volna,
hogy egy későbbi korszakában nyilasbarát írta az alapjául szolgáló prózát.
A római egyház is találhatott volna sok kivetnivalót a filmben.
Évtizedekkel ezelőtt volt a kezemben valamelyik korai Nyírő-kötet antikváriumból.
Nem tartottam giccsnek,
és - töredékes akkori ismereteim alapján -
a szerzőt s csak kb. annyira éreztem ellentmodásosnak,
mint pl. Sinkát, vagy egy nagyságrenddel följebb
mondjuk Szabó Lőrincet.
Az első világháború kitörését számos nagy író és publicista üdvözölte kezdetben,
annyira romlottnak látták akkor még a Monarchia parlamentarizmusát.
Később meg sóhajtozva gondoltak vissza a "boldog békeidők"-re.
A 19-es kommün módszereit sem egy bizonyos származású embercsoport helyeselte legnagyobb számban
- bár jónéhány markáns vezetővel lehet példálózni ez ellen -,
pláne nem egy bizonyos vallás követői helyeselték,
s a kommün általános céljaival sok keresztény értelmiségi is egyetértett kezetben.
Érdekes mellékszálak került elő a vitában, csak nem kapcsódnak a könyvtárossághoz.
Például érdekelne, hogy az egyik levelező (B. Balázs) mit mondott gyerekeinek,
hogy miért gyulladt ki 2006-ban az MTV székháza Pesten.
Másik levelezőt (B. Lászlót) megkérdezném, hogy mi zavarja legjobban a feminizmusban.
(Gondolom azért nem a nők alávetését helyeselné ezzel.)
De magánlevezni nem akarok /nem tudok,
még az ismerősökkel se vagyok képes időben megoldani.
Ahhoz viszont, hogy beszélgetni tudjanak az emberek,
nem ártana megismerni, hogy minek alapján jutottak el
egy-egy (kategorikus) véleményhez.
Jobb későn, mint soha,
és a túlélőknek talán sosincs későn.
Elnézést a gépelési (és egyéb) hibáimért,
csak egyszer tudtam átfutni, hogy mit írtam.
Mindenkit üdvözlök,
és senkire nem neheztelek a levélírók közül:
NpL
