2011. november 28-án olvasott közzétételből értesültem arról, hogy előző nap meghirdették az Új Széchenyi Terv keretében a TÁMOP 3.2.4./A-11/1 „Tudásdepó-Expressz”- A könyvtári hálózat nem formális és informális képzési szerepének erősítése az élethosszig tartó tanulás érdekében” című pályázati konstrukciót. Arra valamennyi könyvtártípus minimum 10, maximum 50 millió forintos, vissza nem térítendő fejlesztési támogatásra pályázhat.. S hogy a pályázatok benyújtása 2012. február 17-től 2012. április 30-ig lehetséges.
A rendelkezésre álló keretösszeg 1.312.000.000 forint.
Pályázhat a törvény szerinti összes nyilvános könyvtár.
A pályázati felhívás is elérthető itt:
2010. október 14.-én a NEFMI szakállamtitkárságának e-mail-ben megküldtem két stratégiai felvezetésemet - „Javaslat „Hungaricum” Könyvakció indítására és Országos Magyar Tudománygyűjtemény létrehozására” ; s: „A Hungaricum Könyvakció” című tanulmány-részletet. Hasznosult: a fent említett pályázat útján mindkettő erőteljesen visszaköszön.
Jómagam úgy könyveltem el, hogy ez az utóbbi tény már önmagában jó.
Üdv!
Juhász András
Javaslat „Hungaricum” Könyvakció indítására és Országos Magyar Tudománygyűjtemény létrehozására (részlet)
- Juhász András -
A magyar nép műveltségének fejlesztésére és a szaktudományosság ápolására a magyar állam vállalja fel az egész nemzetet átfogó kulturális program megvalósítását a kiépült, állami fenntartású teljes intézményi hálózat, a könyvtári rendszer fokozott igénybe vételével.
A magyar műveltség megmentését, a magyar kultúra felvirágoztatását úgy kell szolgálnunk minden erőnkkel, hogy mind közösségi kulturális identitásunk tekintetében, mind részletes szaktudást igénylő kérdésekben szomszédainkkal is, de mostani állapotainkkal szemben is bizonyuljunk erősebbnek. Az államnak a kulturális szférából való teljes kihátrálását szorgalmazó, uralgott neoliberális piaci szemlélettel, értéksemleges választék kedveltetésével egy elsodortató világban találnánk magunkat, s csak arra eszmélhetnénk fel, hogy magyar művelődési adottságaink teljességgel elidegenítettek. Azonban lehetőség van, ha megkésetten is, ennek teljes ellensúlyozására. Művelődésünk súlyának intézményes emelésére kultúránk legkézenfekvőbb s legfürgébb hordozóit, friss megjelenésű kitűnő magyar könyveket kell kiemelten terjesztenünk mind itthoni könyvtárainkban, mind világszerte, és ha szükséges, akkor ezen túlmenően magyar nyelvre fordított, legkitűnőbb válogatott szakirodalmat is terjesztenünk kell tudnunk mind belhonban, mind a tágabb Kárpát-medencében. S mert esetenként nélkülözhetetlen, kell tudnunk áldoznunk arra, hogy a hazai tudományosság által joggal megkívánt és kifejezetten igényelt idegen nyelvű legkiválóbb szaktudományi munkák is hazai gyűjteményeink számára rendszeresen beszereztessenek, a külhon által elkívánt hazai megjelenésű művekért cserébe. Mind anyanyelvi kultúránkban, mind a szaktudományi nyelvhasználatban kiemelt célként tekintjük az egységes magyar anyanyelvi és szaknyelvi használat teljességre törő elősegítését Kárpát-medence szerte. A népszerű magyar kultúra ügyét csakis nagyszabású, államilag felvállalt, reménykeltő, egységes szemléletmód, igényes gyakorlat stratégiai céllá tételével képviselhetjük ismét s vihetjük sikerre honn, s tőszomszédságunkban, valamint az értékteremtő programunkra utóbb felfigyelő európai közvélemény előtt. A nálunk kiművelt fők ugyanis életpályájuk felívelésével tömegesen tartalmasabb népművelésben fognak részesülni. A célul tűzött tervszerű kultúrpolitikai program sikeres véghez viteléhez nem csak jelentős pénzügyi erőt kell latba vetnünk, de eredményesen szólítjuk cselekvő alkotói kedvre, nemzeti önismereti akció kibontakozására a magyar társadalom odaadó, adományozni s tenni kész szellemi erőit is. Alkotó, központosított kultúrpolitika szerves programját kell felállítanunk, lépésről lépésre megvalósítanunk.
A realitás talaján maradva láthatjuk, tulajdonképpen mekkora bajban is vagyunk. Nemzetközi felmérések a hazai népesség vonatkozásában utalnak arra, hogy a magyarországi lakosság mintegy negyede írásértelmezésre képtelen, funkcionális analfabéta. Mi a hazai népesség fennmaradt szerencsésebb háromnegyede vonatkozásában tudunk elsődleges programot bontakoztatni, hisz a könyvek írott szövegének megértése alapfeltétel. De hogyan visszük tovább ezzel egyetemben azt a szinte tehetetlen tömeget, amelyik csak a mondott szó értésére képes? Ha lehetőséget biztosítunk fokozott önbecsülésre ama helységek megismertetésével, ahol laknak, ha vonatkozó helytörténeti dokumentumok programban előírt digitalizálása mellett feltárjuk a helyi könyvtárak válogatott magyar könyvállományát s címjegyzékekben közvetlenebbül elérhetővé tesszük a számukra is, vajon vonzóbbá tettük-e újabb, kulturálisan egynyelvűbben értő identitásnak a megválasztását? Talán három százalékot, főként nőket sikerül ezzel leválasztanunk a nagyszámú tömegből, s ők kíváncsian átlépik előbb-utóbb a helyi könyvtárak küszöbét. Munkanélküliségben kallódó, a mondott tömeg irányába elsodródó vidéki értelmiségiek sokaságának biztosíthatunk ideiglenesen szellemi munkát a helyi értékeknek hungarikum állomány jegyzékek, vagy digitalizált munkák formájában való napvilágra hozatalához. Fizetett közmunkát végezhetnek a kultúra területén! Ideiglenesen további egy-két százaléknak, önbecsülésben már-már bicsaklott jobbra érdemes honfitársnak tártunk fel jobb távlatot. Megvalósítjuk a tájékozódni kész helyi kisvállalkozókat érdekelhető hungarikumok, kitűnő magyar, vagy magyarított szakmai könyvek országos könyvajánló jegyzékben is elérhető érték felmutatását. E derék emberek tájékozódásban, olvasásban érdekeltebbé tételével további öt-hét százalékot nyerünk vissza a szakmailag műveltebbé váló nemzetnek. De még így is fennmarad a magyar felnőtt lakosságnak mintegy hatoda. Elkezdjük tehát az alapoktól, az óvodai neveléstől s elemi iskolák könyvtáraival kezdve látjuk el kellő magyar pedagógiai szakirodalommal s gyermekkönyvvel az oktatási intézményeket, hogy a mondott tömegnek távlatosan legalább utánpótlása ne legyen. S ekkor azzal szembesülünk, hogy a maradék tizenöt százaléknyi lakosság, az javarészt a hazai szegénység; s gyermekeinek alsó fokú oktatási intézményekben haza viendő kölcsönzött könyveket kell valósággal a kezébe adnunk, hogy ő mutasson otthon fogható példát, könyvet az olvasásra. S versenyeket ajánlatos szerveznünk, ahol a széles körben nyerhető szép, tartalmas magyar gyermekkönyv ismét szellemi érték, hazavitt, dédelgetett saját kincs… Hogy a szegény ember is mondhassa gyermekének: olvass csak, kincsem, s tanulj, mert érdemes! S akkor még, évek múltán, még mindig fenn forog a magyar társadalom öt százaléka, amelyik valamilyen örvényes nyomor szélén tántorogva küzd a fennmaradásért. Létük nem generációs kérdés, nem elmúló korosztály ismérve bajuk. A szellemi nyomor a teljes lét-kiszolgáltatottság hozadéka. Az utóbbit kell megszüntetni.
A magyar társdalom gazdasági helyzetbe hozatalára van cselekvési program már, az „Új Széchenyi terv”. A nagyszerű gazdasági stratégia megvalósulásának az elősegítésére nekünk új Széchenyi tervet kell tehát megvalósítanunk a kultúra területén is!
Nemzetünk művelődését félti. Féltő szeretetéről tudva minekünk nem konferenciáról konferenciára, de szívről szívre, magyar könyvről magyar könyvre, jó szóról jó szóra haladva kell önbizalmat keltenünk. Tíz évre kell terveznünk, tekintenünk előre. S adott intézményi-s szakrendszerekkel tervező, az összességgel számoló, az egészet tekinteni képes, építő jellegű stratégiára van szükség. A nemzet pedig nyerje a teljes képet a kabinet tervezett kultúrpolitikájáról, vehessen tevőleges részt annak megvalósításában, s bizalommal támogatni fogja azt. Igyekezzünk közösen a maximális sikert elérni!
Az alapos szaktudás, a kiváló ismeret, a magyar műveltség érték. Megszerzésének elősegítése, lehetővé tétele szélesebb összefüggésekről gondolkodtat, átfogja akár egy tárca teljes területét. A fennálló intézményrendszerek közül azonban figyelmünket most a hazai legátfogóbbra, lehető legteljesebbre, az állami fenntartású magyar könyvtári rendszerre fordítjuk. E téren a lehetséges erők összpontosítása a recessziós gazdasági viszonyok ellenére is biztosítja a kulturális építő munka folyamatosságát, önkormányzatiság és szakszerűség összekapcsolásával. Tervünk megvalósítása a nehéz gazdasági helyzet ellenére az intézményeket megmenti, az értelmesen foglalkoztatottak számát gyarapítja, a polgároknak az ismeretszerzés-és hasznosítás biztonságát nyújtja, és önbecsülését növeli, és a kitűnő magyar könyvek forgalmazásának felkarolásával kultúr-nemzet voltunkban s versenyképességben mind honi, mind nemzetközi téren önazonosság tudatunkban is megerősít. A terv segítse az újabb kihívások előtt álló Magyarországot, magát a magyarságot abban, hogy az új helyzetekben cselekvő résztvevője, jó válaszokat adó életes közössége legyen a Kárpát-medencének. Nyilvánvaló, hogy ez kultúrpolitikai, s egyúttal közgazdasági kérdés. Széleskörű nemzeti együttműködést eredményez a magyar kultúra területein.
A legtehetségesebbek nagyobb számban emelkedhetnek fel. Az elit képzése kibővül. A külhoni magyar intézetek jelentősége megnő az ez irányú érdeklődés növekedésével. A magyar nyelv oktatása várhatóan beindul további külhoni európai egyetemeken. Addig is, a nehéz világgazdasági helyzetben is a program biztosítja itthon a szaktudományi munka folyamatosságát, korszerű, további minőségi javulását, elősegíti kutatási, fejlesztési célok megvalósulását. Mivel a terv a társadalomtudományokon túl a természettudományok legszélesebb körét fogja át, a „Hungarikum Könyvakció”-val párhuzamosan várhatóan kibontakozik egy széleskörű, valóságos szaknyelv újítási mozgalom, amelyiknek intézményesülve, tudományos szinten is hivatása lesz gondoskodni a közös kincs, a magyar nyelv gondozásáról, tudományterületeken mutatkozó megújulásának mederben tartásáról. A magyar állami könyvakció program indítása és végrehajtása e tekintetben is reményt nyújt arra, hogy az kultúránk korszerű megújításának mérföldköve lesz.
A magyar központi kutatóintézetek, egyetemek könyvtárai vonatkozásában a program némileg decentralizál. A szaktudományok területén hungarikum szakcím jegyzékek gondozását s egységes, évi közzétételét javasolja a meghatározott gyűjtőkörrel rendelkező, mondott nagykönyvtáraknak. Ugyanakkor a Kárpát-medence egészét tekintve a program az országhatár közelében lévő vidéki magyar egyetemi könyvtárak, kutatóintézetek, illetőleg a határainkon túl működő magyar egyetemek körére mutat, ezekre hárítja a környéki régiók adottságaira s fejlesztési irányaira vonatkozó kiemelkedő hungarikum könyvkiadványok éves ajánló jegyzékeinek megalkotását, gondozását. Szintén ezekre a könyvtárakkal rendelkező intézményekre hárul a természet-és társadalomtudományok terén a régiókban frissen megjelenő tudományos könyvek ajánló címjegyzékeinek szakszerű kezelése, évenkénti frissítése.
Meglévő intézményrendszer teljes átlelkesítésén túl, egyes elhanyagolt országos teendők felkarolásával számolunk. A reformszerű akció kibontakozásával egyidejűleg szükség mutatkozik egyes kurrens, hazai megjelenésű hungarikum könyvek címadatainak ajánló jegyzék formában való összeállítására s havi rendszerességű közlésére. Folyamatos, széles körű, irányadó tájékoztatást végzünk a tekintetben, hogy temérdek megjelenő nyomtatott könyvkiadvány közül mely könyvekkel legérdemesebb könyvtári gyűjteményt gyarapítani esetleges további források felhasználásával. Szintén szükséges éves bontásban a kiemelkedő tudományos munkák országos szakjegyzékének összeállítása, az intézményesítendő Magyar Tudománygyűjtemény Tanács kezelésében. S országosan intézményesítendő a Nemzetközi Könyvcsere, azon túl, hogy a nagyobb szakkönyvtárak saját kiadványokkal való cseretevékenysége fennmarad. A magyar állami könyvcsere könyvtári külkapcsolatokra, nemzetközileg szabályozott könyvforgalmi teendők végzésére szakosodott intézmény. Csereegyenleges eljárása során könyvajánló jegyzéken felkínált értékes magyar könyvkiadványokat nyújt, kérésre, külhoni könyvtári partner intézményeknek, cserébe általunk tőlük igényelt s kapott könyvekért. 2001-ben felszámolt intézmény ez, amelyik előtte fél évszázadon át eredményesen működött, 1997-ben fő létalapjától fosztotta meg a meghozott Kulturális Törvény. Az intézmény visszaállítása, szavatolt működtetése sajnos azóta elhanyagolt magyar állami feladat. Módosítani kell a mondott törvényt, amelyik intézményként már nem említi, széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerbe ágyazottsága dacára teljességgel elvonta a tevékenységhez szükséges két köteles példányt, amelyet korábban, még a Pozsgay-féle kulturális törvény által szavatoltan megkapott. Legjobb kulturális céljainkat széleskörűen szakosodott nemzetközi – nemzeti könyvtári, akadémiai könyvtári, egyetemi könyvtári, külhoni magyar tanszéki, kutatóintézeti - kapcsolatrendszerében teljesítheti az intézmény, ismételt felállítását követően. Ugyanakkor megszervezi külhoni, magyar érdekeltségű, könyvtári intézmények szükség szerinti, magyar könyvekkel való megajándékozását, támogatását. A mondott magyar Nemzetközi Csereszolgálat felszámolásáig a rendelkezésére állt eszközök felét évtizedeken át eredményesen erre fordította.
Kelt Budán, (2009. november 30 –) 2010. szeptember 21. - október 14.
-------- Eredeti üzenet --------
Tárgy: Re: [KATALIST] Nyilt Tarsadalom Archivum tegnapi kerekasztalahoz Dátum: Sat, 14 Apr 2012 16:37:57 +0200 Feladó: Horvath Sandor Domonkos, dr. <hsdhsi@gevk.hu> Címzett: katalist@listserv.niif.hu
A probléma az, hogy nem igazán látni kiérlelt koncepciót a társadalom változásainak kultúrpolitikai, könyvtárpolitikai "lekövetésére". Addig pedig maradnak a különféle megnyilatkozások, amelyek a látszat ellenére az értelem helyett az érzelmi szálakat rezgetik meg, lehetőséget adva arra, hogy az egyik fél maradinak titulálja a másikat, amaz pedig értékrombolónak az egyiket. (Ahogy itt már elhangzott: szemléletmód. Node az min alapszik?) Közben pedig - jó esetben - tüneti kezelésnek tekinthető reakciók jelennek meg. A problémakör valójában ezeknél jóval összetettebb megközelítést érdemelne... - ez esetben jelentőségre tehetne a "bólogatás". Mert aki nagy elmeéllel kifejti, hogy hullik a vakolat, arra ugye sokan bólogatnak. Mások meg idegesek lesznek, mert tudják, hogy egyik konklúzió a dózerolás lehet. Esetleg kifejtik, hogy nem is hullik, vagy máshol is hullik, sőt, jó, hogy hullik, stb. De az efféle nem mozgósít semmire, legfeljebb szkepticizmusunkban, kétségeinkben, vagy saját meglátásaink alátámasztásának örömeiben mártózhatunk meg. Egy szakmailag, filozófiailag, társadalom és kultúrpolitikailag kiérlelt elképzelés azonban a bólogató fejeket tettre, közös fellépésre, együttes cselekvésre is késztethetné. A jelenleg uralkodó depressziót a közös cél érdekében mozduló "kulturális cunami" söpörhetné el. Az önboncolás asztala helyett nem is a terápia, hanem az aktívan cselekvő (mégpedig cselekvésbe lendült, és azt soha abba nem hagyó) "kultúrmunkás" hozhatna ide változásokat. Vajon miért tűnik az efféle felvetés fantazmagóriának? Üdv.: HSD "..és nincs más Rajta kívül." (5Móz.4:35) 2012.04.13. 14:27 keltezéssel, "Szabó G. Tibor" írta: > Sajnos az sem látszódik, hogy itt, a Katalist tisztelt olvasói melyik > levélre mennyire bólogatnak, > vagy csóválják a fejüket, netán farkukat(?) ;-) > > Az viszont a lista regisztrált létszámából tudható, hogy csaka > töredék(ünk) kommunikál. > Amivel az a baj, hogy emiatt bűzlünk(?) a belterjességtől. > A többség inkább(?) csak olvasó, vagy nem akar(?), esetleg nem mer(?) > megszólalni, emiatt > pedig a Katalist kevésbé(?) valódi színtere a szakmai párbeszédnek. > > Sajnos(?) vagy szerencsére(?) a bólogatás meg fejcsóválás egyetlen > szakmát sem újított meg. > Szakmát (is) csak tettekkel(?) lehet megújítani. > > [(?) = a tévedés jogának fenntartása] > > Szabó G. Tibor könyvtári szakinformátor
>> "Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca) > > > __________ Information from ESET Mail Security, version of virus > signature database 7051 (20120413) __________ > > The message was checked by ESET Mail Security. > http://www.eset.com > > > > _______________________________________________ > Katalist mailing list > Katalist@listserv.niif.hu > https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
