Kedves kollégák,
ez a hét is jól kezdődik…
„Pedig nem ártana, l. vidéki, falusi könyvtárak vezetőinek végzettsége, illetve a sokszor hallott egyetemi könyvtár, ahol könyvtáros szakemberből csak mutatóba van egy-kettő."
Szemantika,óh! Kérdés, kit tekintünk szakembernek. Azt, aki a későbbiekben büszkén hivatkozik az ELTE könyvtártudományi tanszékén szerzett diplomájára, melyet egy egyszemélyes könyvtár vezetőjeként kamatoztat, de nem tekinti szakembernek azokat, akiknek ilyesféle végzettségből esetleg több is van, ráadásul mellé még némi szakmai gyakorlatuk is, amit más, tapasztaltabb könyvtárosok mellett szereztek. Szóval, mi is a könyvtáros szakember definíciója? Csak az lehet könyvtáros szakember, aki velem egyetért?
„Őszintén érdekelne úgy egyébként, hogy mi az oka annak, hogy ennyire dühösen támadnak a még oly értelmes emberek is bármi olyan kérdés hallatán, amelyhez némi önmagunkkal való szembenézésre és őszinte válaszokra lenne szükség."
Azt gondolom, ez a szálka/gerenda minősített esete….. NPL egyáltalán nem tűnt dühösnek. Mindenesetre muris, ahogy a szakmában olyanok szeretnének minősítő- és megmondóemberek lenni, akiknek egy közepes könyvtárban folyó munkáról és az ott adódó problémákról a leghalványabb fogalma sincs, és a szolgáltatás minőségét babzsákfotellel és illegális másolatokkal kívánnák növelni. Valóban, nem kellene esetleg legalább reggelente e tükörben önmagukkal (is) szembenézni?
„minimális tiszteletet tanusítva egy ráadásul idegen emberrel szemben"
Tiszteletet csak az várhat el, aki maga is tiszteli a többi embert. Különben nincs erkölcsi alapja reklamálni. Különösen a HSD-t illető minősítéssel. (aki azért, valljuk be őszintén, nem egy egyszemélyes könyvtár vezetője, és nem röpke egy-két éve)
Lenne még egy-két gondolatom, de azt inkább csak magamban…. nehogy artikulálatlan fröcsögőnek minősítsenek….. nem, mintha számítana, ennél lejjebb a szakma már nem juthat, legalábbis remélem.
ja, és véleményem semmilyen hivatalos álláspontot nem képvisel, csakcsupán a sajátomat
üdvözlettel:
Tüske Zsófia
From: katalist-bounces@listserv.niif.hu [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Dániel Takács
Sent: Saturday, April 14, 2012 9:53 AM
To: lnagypal@hotmail.com
Cc: katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] Nyilt Tarsadalom Archivum tegnapi kerekasztalahoz
Kedves László!
Bár nem olvasom a Katalistet, így teljesen véletlenül jutott el hozzám a kérdése (amelyre így a válaszlehetőséghez is csak véletlenül jutottam), természetesen nagyon szívesen megindokolom, hogy miért nem végzek el művészeti és jogi egyetemet. A kérdésében már félig benne is van a válasz, hiszen hat év alatt két olyan helyen is volt szerencsém dolgozni, ahol a szaktudás legalább(!) kétszer 5 év kemény egyetemet kíván. Nem szeretném Önt fárasztani a teljes életrajzommal, így pusztán jóindulatát kérhetem annak elfogadásához, hogy a munka mellett a heverészésen kívül mást is szoktam csinálni, így nem volt alkalmam olyan diplomát szereznem, ahol éppen dolgozom. És mivel nem gondolom úgy, hogy ott fogok megöregedni, ahol vagyok, ezért ha az Ön feltevése szerint alakítom az életemet, akkor még várna rám jó pár papír. Nagyon rokonszenvezem a Jó pap holtig tanul szólás-mondással, de ezt kicsit túlzásnak érzem.
Az másik kérdés, hogy a szakmának mi az álláspontja arról, hogy ki dolgozzon szakkönyvtárban, ki közkönyvtárban és ki iskolai könyvtárban. Ez ott kezdődne, hogy a szakma vezetői elkezdenének egy párbeszédet erről, de mivel már a Mikulásban sem hiszek, ebben sincs sok bizodalmam (elnézést a durva áthallásért, visszaolvasva vettem észre, mit is jelenthet még, de már csak azért sem javítom át a Nyuszira - de már belőle is ki). Pedig nem ártana, l. vidéki, falusi könyvtárak vezetőinek végzettsége, illetve a sokszor hallott egyetemi könyvtár, ahol könyvtáros szakemberből csak mutatóba van egy-kettő. Ami egyáltalán nem baj, annál inkább, hogy ez nem nyilvános vita tárgya érvekkel és ellenérvekkel.
A harmadik nagy kérdés ezzel kapcsolatban, hogy a szakképzés mit gondol válaszolni az Ön kérdésére, hiszen ezzel (az én értelmezésemben) azt is kijelentette, hogy az ELTE BTK Könyvtárudományi Tanszékének egyetemi diplomája alkalmatlan arra, hogy vele szakkönyvtárban dolgozzék az ember. Erre megint nem az én tisztem válaszolni - és nem is tudnék, mert elég ambivalensek az érzeseim -, remélem Sebestyén György professzor úr vagy Kiszl Péter megfelelő választ tud adni.
A "trükközés" kifejezést köszönöm az olvasóim nevében is. Tudja, amikor jön hozzám egy kérés, akkor mindig azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy én minek örülnék, ha az ő helyében lennék. És tényleg, van olyan, amikor tudom, hogy hiába küldenék el neki emailben mondjuk egy bírósági határozatot, ő nyomtatva szeretné, és hajlandó ezért kétszer fél órát bkv-zni. Neki természetesen fénymásolok, címjegyzéket küldök, előkészítem az asztalára. De ha valaki nem akar/tud bejönni a könyvtárba, mert ne adj Isten dolgozik, meghalt az anyukája, vagy bármi más indoka van (amihez nekem semmi közöm, elbírálni meg mégkevésbé van jogom!!!), akkor - főleg mivel a munkaadóimról beszélünk, és ez nem csak rám vonatkozik, hanem mindenkire - kutya kötelességem (akár szóközökkel is írhatnám) úgy teljesíteni a kérését, ahogy neki jó. Ezt olvasóként nagyon-nagyon-nagyon nem érzem, ha elmegyek random nagy könyvtárba. Kutyát nem érdekli, hogy én mit szeretnék, eszem, nem eszem, nem kapok mást. Olvasói oldalról sajnos azt kell mondjam, amit Bodó Balázs, hogy így nem kell.
A másik pedig, és ebben Mikulás Gábornak nagyon igaza van, hiába fáj Önnek és a szakmának, hogy el kell kezdeni feszegetni a szerzői jog határait, mert ha ezt csináljuk tovább, akkor az a minősített öngyilkossággal ér fel, és az meg erkölcsileg bűn, ráadásul még szentelt földbe sem kerülhet a szakma, amit pedig megérdemelne, ha már egyszer. Fel lehet háborodni, csak az a baj, hogy az elmúlt időszak, az olvasási szokások és a technológiai fejlődés nem Önt igazolja. Gondolom az sem tetszik sokaknak, hogy állandóan a technológiával jövünk, csak ilyenkor hirtelen azt felejtik el, hogy maga a könyv is egy technológiai termék, amelyet ugyanakkor szívesen hangoztatnak, ha műveltség- vagy könyvtörténeti kontextusban beszélünk.
Őszintén érdekelne úgy egyébként, hogy mi az oka annak, hogy ennyire dühösen támadnak a még oly értelmes emberek is bármi olyan kérdés hallatán, amelyhez némi önmagunkkal való szembenézésre és őszinte válaszokra lenne szükség. Még HSD is képes - mondjuk, hogy - izgalmas dolgokat leírni, de általában az artikulálatlan fröcsögés szokott elindulni, hogyha az egzisztenciánkat érintő problémákról van szó. Tényleg ennyire nehéz elgondolkozni dolgokon, felvállalni a jövő érdekében rázós helyzeteket? Ez valami ösztönös önvédelmi mechanizmus? Ennyire erős az omertá, ennyire képtelenek vagyunk magunkon és a saját nehézségeinken felülemelkedni? És ennyire nehéz fölfogni, hogy a saját sírunkat ássuk ezzel a mentalitással? Ha igen, akkor sajnos igaza van mindazoknak, akik a szakma halálat jósolják, és ők sokan vannak, csak befogott füllel és hangosan LÁLÁLÁLÁ-zva nehéz meghallani. Mint ahogy szerintem ebből a levélből is sokaknak jó, ha minden második sor fog megmaradni...
Végül, de nem utolsó sorban, gondolom Ön mint felsőfokú végzettséggel rendelkező, művelt ember aposztrofálja önmagát, aki belement egy vitába. Arra szeretném kérni, hogy tiszteljük meg egymást, és ne mindenféle jelzőkkel illessük a másikat, hanem néven szólítva (az "informatikus blogger" kifejezés pl. karakterben is több, mint a "Takács Dániel", így fáradtságtól is megkíméli önmagát, azon kívül még valótlanságot sem fog állítani, mert nem vagyok informatikus, és a blogomra is olyan ritkán írok mostanában, hogy nyugodt szívvel tudok lemondani a címről - egyébként a blogger kifejezést nagyon szépen köszönöm, megtisztel vele, bár sértő vagy lebecslő szándékot vélek kiérezni belőle, és nyilván jobban örültem volna, ha a beosztásomnak és hivatásomnak megfelelően könyvtárosnak hív, de hát ez van), minimális tiszteletet tanusítva egy ráadásul idegen emberrel szemben, akine annyi bűne volt, hogy elmerte mondani a véleményét, amely éppen nem felelt meg az Ön világképének (most itt konkrétan Bodó Balázsra gondolok, a többiekkel való viszonyát nem ismerem, de még pl. mi sem ismerjük annyira egymást, hogy ne igyekezzem magam udvariasságra szorítani).
Tisztelettel,
--
Takács Dániel
http://ek.klog.hu
