Kedves László és Kedves Katalistes Társak!
Nagyon jók az adalékok, melyeket László hozzáadott – hallottam erről a dilemmáról:
„Ha lelkiismereti okból megtagadtam volna a fegyverviselést, akkor nem engedtek volna egyetemre menni, s valószínűleg három évre lecsuktak volna.” – írja László.
Ehelyett van/volt az alternatív szolgálat a 90-es évek elejére. Betegápoló, ktári raktáros stb. Jelenleg – úgy emlékszem - nincs kötelező katonai szolgálat.
Nem egyedül ez a szakasz tetszik, hanem az is, ahogy felidézi a Mozgó Világot, a JAK füzeteket, Bulányi Györgyéket. Hívtak engem nagyon régen egy Nemeskürthy István író-olvasó találkozót követően a Jurta Színházba is, mert akkor (1970-es évek közepe tája) olyanokat kérdeztem a Tanár Úrtól, hogy megállt a kés a levegőben…Nem mehettem, mert nehéz családi betegápolásokban is jelen kellett lennem és a Jurta Színház ebbe az élethelyzetbe nem fért bele. Elég volt a mhely és a levelező egyetem eme priorítást élvező kötelezettség mellett. Nem a személyes bátorság hiányzott.
„Aki tartotta a száját és dolgozott, annak egy alsószintű jólét biztosítva volt. A társadalmi különbségek általában kisebbek voltak.
A felsőbb pártbürokrácia (és rokonaik) természetesen komoly előjogakkal rendelkeztek.” - írja László.
Egyetértek. Azért írtam relatív jólétről, jólét volt az azért a mihez képest. Ez volt mhelyi gmk-k, hétvégi telkek ideje is. No meg a panellakásoké…most is abban laknak sokan, ahova akkor költöztek.
Ami a 150 évet visszaléptünk gondolatomat illeti tényleg szokatlan lehet.
Pontosítva: a gazdasági jelenségekre értettem. 1948-1989 között a tervutasításos rendszert követően kimaradt nálunk az ún. állammonopolista kapitalizmus, a rendszerváltoztatáskor arra „ébredtem”, hogy minden privatizálódik, gyárak kerülnek magánkézbe potom pénzekért, ún. „hasznavehetetlen” ktárak szűnnek meg. Pedig a szakszervezeti ktárak sem voltak hasznavehetetlenek. Egy átmenet nélküli „aki kapja marja” gazdasági helyzetbe estünk bele. Ugyanakkor a technika, az internet világa meg óriási léptékű fejlődést hozott, ezt sosem tagadtam. Ehhez nálunk is az ún. COCOM lista tilalom feloldása kellett.
Létrejött a parlamentális demokrácia, szabad választások 1990-ben. Felbomlott a Varsói szerződés és a KGST. Elhagyták hazánkat az orosz katonák, akik megszállóként elég sokáig állomásoztak hazánkban „ideiglenesen”. Ezek mind pozitív és előremutató folymatok voltak, melyek alapján tovább tudtunk lépni. Azonban nem tagadhatjuk: jelenleg is nagy arányú a munkanélküliség. Ettől folyamatosan csökken a fizetőképes kereslet. Ez sok okra vezethető vissza, de ebbe már csak akkor mennék bele, ha politológusként (ilyen végzettségem nincs is!!!) szólalnék meg a tv-ben. Továbbra is fenntartom: gazdasági talpraállásunkat illetően bizodalommal vagyok.
Üdvözlettel:
D. Angéla – egykori állatorvosi könyvtáros
dr. univ. Drobinoha Angéla
ny. főkönyvtáros
2000 Szentendre
Rózsakert Ltp. 10. lh. fsz. 2.
Sola fide, sola gratia!
-----Original Message-----
From: Nagypál László [mailto:lnagypal@hotmail.hu]
Sent: Thursday, April 26, 2012 11:38 AM
To: katalist@listserv.niif.hu
Cc: drobinohaa@freemail.hu
Subject: Különleges anyagból (a nyolcvanas evek kulturaja)
Kedves Angéla és kedves Listatagok!
Furcsa világ volt,
bár én csak negyedszázadot éltem benne.
Pl. olcsóbban tanulhattunk, persze nem akármit,
s nem is mindenhol a teljesítmény döntött.
Aki tartotta a száját és dolgozott,
annak egy alsószintű jólét biztosítva volt.
A társadalmi különbségek általában kisebbek voltak.
A felsőbb pártbürokrácia (és rokonaik)
természetesen komoly előjogakkal rendelkeztek.
Nem akarnék komcsizni,
mert a döglött lovakat szerintem sem érdemes rugdosni.
De néhány kulturális adalék:
Ha lelkiismereti okból megtagadtam volna a fegyverviselést,
akkor nem engedtek volna egyetemre menni,
s valószínűleg három évre lecsuktak volna.
Így - borzasztóan rossz katonaként -
valahogy csak kibírtam az előfelvételis évet.
Elején egyszer kaptam csomagban egy Nagyvilág számot.
Nyilvánosan ki kellett bontani, s egyik hadnagy mondta,
hogy küldjem vissza, mert burzsoá propaganda.
(Akkoriban váltották le a régi Mozgó Világ teljes szerkesztőségét,
melyet még előtte, felsős gimnazistaként lelkesen olvastam.
Akkortájt indult el a JAK-füzetek sorozata.)
A seregben hétvégén vagy esténként vidékiként
- pesti muzsikus illetve kispap honvédek révén -
olyasvalakiket is olvashattam,
mint pl. Bulányi György, Weissmahr Béla, Szelényi Iván,
párizsi Magyar Füzetek stb.
Napos tiszt néha rám szólt,
hogy mért nem inkább a "Szolgálati szabályzatot" tanulmányozom,
de azután nem firtatta.
(A "szolgszab" azóta sem érdekel!)
A laktanya könyvtárából ki lehetett venni olyan könyveket,
mint A görög kultúra aranykora vagy A tiszta ész kritikája.
Utóbbiból sokat nem értettem akkor.
Ország-világ rengeteget változott a rendszerváltoztatás óta,
az igények is mások lettek.
Szerintem nem szerencsés azt állítani,
hogy ugyanoda tértünk volna vissza,
ahol 150 évvel ezelőtt tartottunk.
Üdvözlettel:
NpL
