A könyvtári aranyköpések története -- gondolom -- hasonló a
katonatörténetekhez. Gyakorlatilag mindenki, aki volt katona, arról
számol be, hogy az "Ő" őrmestere mondta az "Én nem vagyok egy
szadizmus... " kezdetű örökérvényű kultúrkincset. Lelkünk mélyén úgy
éljük át, mintha velünk történt volna, és úgy is adjuk tovább. Van
ebben egy kicsi hárijánoskodás, de ettől szép.
Hasonlóképpen számos egymástól független különböző forrásból hallottam
a Géza malacot és sok más bájos történetet.
Most viszont elmesélek egyet, mert ezt csak egyszer hallottam, nem
árulom el, hogy honnan, ha többen ismerik a poént, akkor ugyanolyan
vándorlegenda, mint a többi, de ha csak én hallottam egyedül, még az
is lehet, hogy eredeti.
A poén pedig ez: Az olvasó bejön a könyvtárba, és egy bizonyos Ponat
nevű szerzőtől keres könyvet. Hosszas faggatás és körbejárás után
kiviláglik, hogy Passuthról van szó.
Ismeri más is?
Jó kedvet kívánva
Károly
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
