Re: [KATALIST] Bodó Balázs levele a Halott könyvtár kerekasztal beszélgetéshez kapcsolódva

Kedves Balázs!
Kedves mindannyiunk!

"Manuális szkennerekkel, kb 1 könyv / óra tempóval 600 ember egy év alatt kényelmesen végezne is a fenti mennyiség szkennelésével."

 

Én csak azt szeretném jelezni - bár ez közimert -, hogy egy könyv oldalainak beszkenelése az még nem egyenlő az illető könyy digitális változatával/változataival. Egy beszkennelt oldal az csak egy digitális kép, ettől még messze áll az illető kiadvány digitális formátuma. 

A másik szó amivel kötekednék, az a "kényelmes"-ségre vonatkozik, habár nem igazán érzem mit kell értsek a "manuális szkenner" kifejezésen, mert hát abból van n+1 fajta..., kinek mi van, abból él, azzal dolgozik.

Én ma egy 416 oldalas könyvet szkenneltem egy sikágyas Plustek OpticBook 3600-assal. Nem szoktam aludni a gép mellett, kapkodom magam, de bízony majdnem ráment a délelőttöm s még csak az oldalképeim vannak meg. Innen a több rétegű pdf-ig még van egy kicsi, s ha hozzá teszem, hogy a metaadatolást nem is én készítem, akkor ez a sztahanovista "1 könyv / óra tempó" egy kissé valótlannak tűnik.

Tessék kipróbálni ezt napi 8 órában, utána lehet nyilatkozni...  

S a másik rémálmom: "És ha már minden megvan digitálisan, akkor foglalkozhatnának azzal, ami talán a leghálásabb feladat: az olvasók kalauzolásával ebben az elképesztő digitális gyűjteményben."

Na persze nem a kalauzolás a rémálmom..., hanem az, amikor "minden megvan digitálisan" Végülis, most egyelőre csak a papíralapú könyvkiadás, könyvtár(olás) ellen kampányolunk. De éppen a tökéletes digitális univerzum, melynek többszintű kereső motorjai témákra, szavakra, szavak töredékére is rá tudnak keresni majd megszülik a könyvtáros nélküli könyvtárakat is. Mert miért is lenne szükség ránk, akik feloldódtunk a bit-ok, meg Byt-ok világában. Az olvasó úgy is témájára vagy magára talál.
S miközben ezeket írom, azon is gondolkodom, hogy divattervező lányom, aki egyébként a digitális kor gyermeke vajon miért kéri nagymamája '60-as évekbeli divatlapjait...,hmm?!

Róth András Lajos könyvtárôr
Haáz Rezsô Múzeum Tudományos Könyvtára
Székelyudvarhely

---

From: Dániel Takács <daniel.takacs@gmail.com>
To: katalist@listserv.niif.hu
Sent: Monday, 16 April 2012, 16:48
Subject: [KATALIST] Bodó Balázs levele a Halott könyvtár kerekasztal beszélgetéshez kapcsolódva

Tisztelt Katalist olvasók!

Nem vagyok írás-jogú tagja a listának, de követem az itt zajló kommunikációt. Danit kértem meg, hogy továbbítsa a levelem Önöknek, hogy tisztázhassak néhány, hozzám kapcsolódó félreértést. Itt szeretném tehát írásban is megismételni az OSA beszélgetésén elmondottak lényegét:

A mai árakon számolva egy (20 MB méretű, azaz igen jó minőségű) digitális könyv tárolásának költsége 7 forint / év. Ugyanennek a könyvnek az olvasóhoz juttatása elektronikus hálózatokon keresztül 60 fillér / tranzakció. (Az árakat ez alapján számítottam: http://aws.amazon.com/s3/#pricing)

Más szóval egy pécsi Tudásközpont méretű intézmény (1 millió kötet [tekintsünk el attól, hogy ez nem 1 millió különböző cím!], és évi 1 millió kölcsönzés) éves logisztikai költsége hét millió hatszázezer forint.

A Tudásközpont 2012-ben 400 millió forintból gazdálkodhat. Nem tudom, hogy ebből mennyit kell szánnia (fűtésben, munkabérben, stb) arra, hogy könyveket tárol, kölcsönöz, polcról levesz majd újra feltesz, tönkrement állományt pótol, stb., de fejemet teszem rá, hogy többet, mint 7.600.000 forint. Ahogy az is biztos, hogy a sokmilliárdos, e beruházásra fordított összeg nagy
része arra ment el, hogy ezt az 1 millió tételt legyen hol biztonságban tárolni, és kölcsönözhetővé tenni.

Az állításom annyi, hogy minden olyan forint, amit a 7.6 millió felett könyvtári logisztikára költünk (könyvtárosként, adófizetőként) rossz célra fordított összeg, mert lehetne belőle digitalizálást, állománygyarapítást fizetni, lehetne belőle pénzt fizetni a kiadóknak azért, hogy az e-kölcsönzést legálisan lehessen tenni, lehetne belőle pénzt szánni arra, hogy a látogatók figyelme a gyűjtemény méltatlanul mellőzött darabjaira irányuljon, és így tovább, azaz lehetne arra szánni, hogy a könyvtár jobb legyen. Ugyanez vonatkozik az új könyvtárak építésére: minden olyan milliárd, amit fizikai könyvek elhelyezésének biztosítására költünk ahelyett, hogy digitalizására szánnánk, rosszul elköltött pénz.

A technológiának köszönhetően történt egy elképesztő hatékonyság-javulás, és ennek kihasználásával rengeteg pénzt nyerhetnének a könyvtárak.

Arról nem is beszélve, hogy csak így lehet megnyerni az olvasókat, akik, ha dönthetnek úgy is, hogy egy illegális könyvtár felhasználói lesznek, habozás nélkül fognak átállni a gigapédia táborába. (A Gigapédiának is 1 millió különböző ISBN-t viselő dokumentumból állt az állománya, ebből olyan 400ezret ismert fel az Amazon webáruháza. 43 ezer tétel volt csak a társadalomtudomány szekcióban, javarészt a legkurrensebb könyvek, klasszikusok és új művek egyaránt. Melyik magyar (vagy külföldi) könyvtár veheti fel ezzel a kínálattal a versenyt?)

Kívülállóként (érts: olvasóként és szerzőként) én azt látom, hogy a könyvtárak ugyanabban a helyzetben vannak, mint volt az Encyclopedia Britannica a web megjelenésekor. Azt hitték, hogy a megváltozott körülmények között is biztosítható a kivételezett szerepük, többek között a szakmaiság, a minőség miatt. Kiderült, hogy az EB nem csak a webbel, de a wikipédiával
szemben is végleg elvesztette a versenyt: az, amit az olvasók maguk összeraknak, még a maga vegyes minőségében is jobb, mint a kiváló szerzők által összerakott EB. A Tudásközpont, és az összes többi könyvtár (és, teszem hozzá, könyvkiadó) önmagukban nagyon értékes intézmények, de a gigapédiával és a többi (legális és illegális) elektronikus könyvforrással
szemben nem fognak nyerni tudni, csak ha azon a pályán kezdenek el versenyezni ahol jelenleg a Gigapédia nyerésre áll.

A digitalizálásról: 1 könyvoldalt a Library of Congress 4 éve 10 dollárcentért digitalizált. Tekintsünk el attól, hogy azóta ez az összeg mennyivel alacsonyabb a jobb technológiáknak köszönhetően. 1 millió cím (átlagosan 200 oldal/címmel számolva) digitalizálásának a költsége kb 5.2 milliárd HUF. Minden egyes könyv, amit nem fizikai valójában kell tárolni és
mozgatni: megtakarítás, amit digitalizálásra, jogdíjfizetésre, stb. lehet fordítani, kiadók, olvasók, könyvtárosok legnagyobb megelégedésére.

Én személy szerint annak örülnék, ha azok az emberek, akik most idejük legnagyobb részében könyveket pakolásznak és a checkoutnál kódolvasókat üzemeltetnek (tisztára, mint egy szupermarket árufeltöltői és pénztárosai) értő kezekkel digitalizálnák az állományt. Manuális szkennerekkel, kb 1 könyv / óra tempóval 600 ember egy év alatt kényelmesen végezne is a fenti mennyiség szkennelésével. És ha már minden megvan digitálisan, akkor foglalkozhatnának azzal, ami talán a leghálásabb feladat: az olvasók kalauzolásával ebben az elképesztő digitális gyűjteményben.


Üdvözlettel,

b.-

Bodó Balázs, PhD
http://www.warsystems.hu/

Fulbright Visiting Researcher and Fellow
Stanford Law School Center for Internet and Society
http://cyberlaw.stanford.edu/

Assistant Professor, Head of MSC Program in Cultural Industries
Budapest University of Technology
Department of Sociology and Communications
Center for Media Research and Education
http://mokk.bme.hu/

_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist