Kedves Angéla és kedves Listatagok!
Furcsa világ volt,
bár én csak negyedszázadot éltem benne.
Pl. olcsóbban tanulhattunk, persze nem akármit,
s nem is mindenhol a teljesítmény döntött.
Aki tartotta a száját és dolgozott,
annak egy alsószintű jólét biztosítva volt.
A társadalmi különbségek általában kisebbek voltak.
A felsőbb pártbürokrácia (és rokonaik)
természetesen komoly előjogakkal rendelkeztek.
Nem akarnék komcsizni,
mert a döglött lovakat szerintem sem érdemes rugdosni.
De néhány kulturális adalék:
Ha lelkiismereti okból megtagadtam volna a fegyverviselést,
akkor nem engedtek volna egyetemre menni,
s valószínűleg három évre lecsuktak volna.
Így - borzasztóan rossz katonaként -
valahogy csak kibírtam az előfelvételis évet.
Elején egyszer kaptam csomagban egy Nagyvilág számot.
Nyilvánosan ki kellett bontani, s egyik hadnagy mondta,
hogy küldjem vissza, mert burzsoá propaganda.
(Akkoriban váltották le a régi Mozgó Világ teljes szerkesztőségét,
melyet még előtte, felsős gimnazistaként lelkesen olvastam.
Akkortájt indult el a JAK-füzetek sorozata.)
A seregben hétvégén vagy esténként vidékiként
- pesti muzsikus illetve kispap honvédek révén -
olyasvalakiket is olvashattam,
mint pl. Bulányi György, Weissmahr Béla, Szelényi Iván,
párizsi Magyar Füzetek stb.
Napos tiszt néha rám szólt,
hogy mért nem inkább a "Szolgálati szabályzatot" tanulmányozom,
de azután nem firtatta.
(A "szolgszab" azóta sem érdekel!)
A laktanya könyvtárából ki lehetett venni olyan könyveket,
mint A görög kultúra aranykora vagy A tiszta ész kritikája.
Utóbbiból sokat nem értettem akkor.
Ország-világ rengeteget változott a rendszerváltoztatás óta,
az igények is mások lettek.
Szerintem nem szerencsés azt állítani,
hogy ugyanoda tértünk volna vissza,
ahol 150 évvel ezelőtt tartottunk.
Üdvözlettel:
NpL
Furcsa világ volt,
bár én csak negyedszázadot éltem benne.
Pl. olcsóbban tanulhattunk, persze nem akármit,
s nem is mindenhol a teljesítmény döntött.
Aki tartotta a száját és dolgozott,
annak egy alsószintű jólét biztosítva volt.
A társadalmi különbségek általában kisebbek voltak.
A felsőbb pártbürokrácia (és rokonaik)
természetesen komoly előjogakkal rendelkeztek.
Nem akarnék komcsizni,
mert a döglött lovakat szerintem sem érdemes rugdosni.
De néhány kulturális adalék:
Ha lelkiismereti okból megtagadtam volna a fegyverviselést,
akkor nem engedtek volna egyetemre menni,
s valószínűleg három évre lecsuktak volna.
Így - borzasztóan rossz katonaként -
valahogy csak kibírtam az előfelvételis évet.
Elején egyszer kaptam csomagban egy Nagyvilág számot.
Nyilvánosan ki kellett bontani, s egyik hadnagy mondta,
hogy küldjem vissza, mert burzsoá propaganda.
(Akkoriban váltották le a régi Mozgó Világ teljes szerkesztőségét,
melyet még előtte, felsős gimnazistaként lelkesen olvastam.
Akkortájt indult el a JAK-füzetek sorozata.)
A seregben hétvégén vagy esténként vidékiként
- pesti muzsikus illetve kispap honvédek révén -
olyasvalakiket is olvashattam,
mint pl. Bulányi György, Weissmahr Béla, Szelényi Iván,
párizsi Magyar Füzetek stb.
Napos tiszt néha rám szólt,
hogy mért nem inkább a "Szolgálati szabályzatot" tanulmányozom,
de azután nem firtatta.
(A "szolgszab" azóta sem érdekel!)
A laktanya könyvtárából ki lehetett venni olyan könyveket,
mint A görög kultúra aranykora vagy A tiszta ész kritikája.
Utóbbiból sokat nem értettem akkor.
Ország-világ rengeteget változott a rendszerváltoztatás óta,
az igények is mások lettek.
Szerintem nem szerencsés azt állítani,
hogy ugyanoda tértünk volna vissza,
ahol 150 évvel ezelőtt tartottunk.
Üdvözlettel:
NpL
