Nem végig követtem a témában a beszélgetést... így elnézést kérek ha most
csak konkrétan a Marcsi írásával kapcsolatban felmerült gondolataimat
osztanám meg...hangosan gondolkodva...
A probléma amiről beszélünk egy nagyon összetett és igen fontos probléma,
sok ágon fut, és sok ágon lehet megközelíteni is, így csak néhányat
kiragadva:
..az hogy a fiatalok Harry Pottert olvasnak , az nem csak a fiatalok
ízlésvilágát tükrözi, hanem a felnőttekét, akik akarva akaratlan
tevőlegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy gyerekükben is kialakuljon : ez a
trendi...meg a másik is azt olvassa...
Móra, Mikszáth, Jókai , Móricz, hogy csak néhányat említsünk..a magyar
irodalom alapkövei..a nyelv , a kultúránk, értékrendünk hordozói..
...eszembe jut Illyés Gyula mondása,"... én nem hiszem hogy bárki gazfickó
lehet ha olvasta a Háború és Békét...."
Vele mondom, én ne hiszem, hogy akinek szülei mesélnek gyermekeiknek kicsi
korukban, majd tovább ..egyszerűen olvas a család, - saját identitásukat
is megélve, - Mórát, Móriczot ..azzal, nem lesz nagyobb gond később
sem.Sem emberként, sem olvasóként..
...és azt gondolom hogy ama bontakozó gyermeki lélek..a felnőttek nagy
felelőssége...
sajnos mára már felnőtt egy olyan generáció, akik maguk is szülővé válván
nem Mórán, Mikszáthon nőttek fel.. s nem csak a szülő, hanem az óvónéni és
tanító néni is..úgy nőtt fel, hogy nem olvasta a Hatrongyosi kakasokat,
vagy A néhai bárányt...
Ebben azért az a nagy tragédia, hogy így azután sem a szókincset sem a
gondolatvilágot nem tették magukévá, amiket ezek az írások közvetítenek,
hordoznak....
Az olvasás problémája, abban a problémakörben gyökerezik, hogy nincsenek
értékrendek, a kultúra mint olyan nem teremtődik meg..éppen a fentiek
okán..
Kodályt idézem:
"Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha
minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának."
..szóval a nyelv, az egyik dolog ami mentén el kell indulni,
egy idézet engedtessék meg egy kis gondolatébresztőnek: Déry Tibor írta
1945-n !
"A magyar nyelv kiált segítségért. Ha nem hallgatjuk meg, elpusztul. Mind
rosszabbul beszélünk és írunk, azaz lassanként megöljük a nyelvet. Mintegy
hű és pontos tükörben nyomon követhetjük a nyelvben a közszellem ijesztő
hanyatlását, a társadalmi fegyelem felbomlását. A könyv tükre a léleknek.
Soha olyan lomposan nem beszéltek az emberek, mint manapság. A napi sajtó
stílusa a pongyolaság; közleményeiben, híreiben egymást érik a legsúlyosabb
nyelvtani hibák, hirdetései szűrő nélkül kerülnek a lapba. A mozi, a
köznyelv másik nagy nevelője, nem marad el a versenyben, a képfeliratokat
kísérő szövegeket a nép legádázabb ellenségei találják ki, kik még az elemi
iskola próbáját sem állnák meg. A rádió is tetézi a hanyagságot. A könyv is
megrontja a nyelvet, nem beszélve az élmény-irodalomról, amelynél
szennyesebb hullám nem söpört végig a magyar irodalmon. Az idegen művek
tolmácsolásában olykor nem találni egyetlen mondatot sem, amely a
legelemibb mondattani vagy nyelvtani szabályokat megtartaná. A politikusok
és a tudós előadók is nyomorítják a nyelvet ..." (Déry Tibor, 1945)"
stb. stb. ....
-azután az a jelenség, aminek tanúja voltam egy gyermekszínházi
előadáson,Hamupipőkét adták..az óvónéni felkészítette a gyerekeket, a szép
élményre,- miszerint a jó elnyeri jutalmát.. elolvasta nekik a mesét,
megnézegették a szép képeket a mesekönyvben...
izgalommal és nagy kedvvel indultak a színházba...
s, ott mi várta őket, egy teljesen elferdített változat...mobiltelefonnal,
láncfűrésszel.. sok, más a mese egészen extrém- felvezetésével .. a
gyerekek megdöbbenve ültek... s, nem jött el a csoda...vajon lesz e kedvük
ezután mesét hallgatni, olvasni??
Így levél formájában nehéz mindent kifejteni... alapkőnek tartom a
mindenképpen, a család szerepét, a szülő szerepét, az óvoda, iskola
szerepét, a könyvtáros felelősségét, a magyar tanárét..
és azon osztályfőnökét aki kérdéseket tesz fel miért nem olvas a diák, -
mint inkább segítene élményekhez juttatni őket
nem könnyű és nem is egyszerű ez az egész..rengeteg összetevője van,
aminek kibogozása mégis csak ránk vár ha nem akarjuk
elveszíteni,kultúránkat, a műveltséget, a tudást , identitásunkat, a
gyermekeinket..
barátsággal: S.Ildikó
handras84@gmail.com>
wrote:
> Kedves Marcsi, Listatagok, M. G.!
>
> Egy tanulságos válasz
>
> Osztályfőnökként a következő kérdéseket tettem fel egy 9. osztály
> tanulóinak.
>
> 1) Arra lennék kíváncsi, ki, miért nem olvas kötelező szépirodalmat, és
> miről olvasna (milyen témában) legszívesebben?
>
> 2) Szépirodalmi műveket hagyományos úton, papír formátumban vagy neten
> elektronikusan olvastok?
>
> Az egyik diáktól a következő választ kaptam:
>
> *"Hát kötelező olvasmányt tényleg nem olvastam még sohase el. Szeretek
> olvasni de valahogy ha ezt hallom mindig egy unalmas könyv jut eszembe,
> tele történelmi b.romságokkal, ami nem érdekel. Kérdésre válaszolva:
neten
> is meg papír formában is szoktam olvasni*."
>
> Egy másik válasz:
>
> "..tegnap olvastam ki a Agatha Christe - Poirot Karácsonya című
könyvet...
> Többet nem tok sorolni, mert *könyvtárból hordom*, és csak ez van most
> nálam..."
>
> Kedves Mikulás Gábor, remélem figyelt....Könyvtár és papír alapú
> könyv!!!!!!! Igény még van rá!!!!
>
> Üdv.: Cseh András
>
> 2012/3/23 Horváth Zoltánné <horvath.zoltanne@iqpp.hu>
>
>> **
>>
>> Kedves Antall Zsuzsa!
>>
>> Nagyon érdekes dolgokat vetettél fel, és ezek a tények messzire
>> vezetnek,
>> további kérdésekhez. A fiatalok örülten olvassák a Herry Potter
>> könyveket,
>> és nagyon nagy szomorúsággal látom, hogy Gárdonyi Géza, Mikszáth
Kálmán,
>> Jókai Mór, Móricz Zsigmond kötelező olvasmányként, de szabadon
>> választva
>> sem megy, amelyeket én például 9 éves korom után letenni sem tudtam.
>> ****
>>
>>
>> Az óvodások és kisiskolások még olvassák a nekik ajánlható vagy
kötelező
>> irodalmat (Móra Ferenc, Fekete István stb.) - de mi történik az 5-6.
>> osztály környékén? A kicsik olyanok, mint az előző nemzedékek, de a
>> kamaszodókban olyan változások indulnak, amelyeket szerintem nem kezel
>> az
>> iskola sem megfelelően, a tananyag sem illeszkedik a változáshoz. A
>> könyvtárak kölyökklubjai, vagy az olvasókörök (**Nagy
>> Attila**iskolájaként) még befolyásolni tudnak, és van néhány csodálatos
>> könyvtáros,
>> aki elvarázsol egy-egy gyereket.
>>
>> Azt, ahogyan a kicsik felé fordulunk szülők, tanárok, könyvtárosok -
>> megtesszük a kamaszodóknál is? Egyáltalán a felnőttek olvassák, ismerik
>> azt, amit ajánlanak? Biztos, hogy a kötelező olvasmányok
kiválasztásában
>> körültekintő a tanügy? Szempont az, hogy kiválasszák azt, ami ehhez a
>> korosztályhoz közel áll, választ ad nem csak a történelmi
érdeklődésére,
>> de
>> mindennapi gondjaihoz, a világban való eligazodáshoz, a mai értékek
>> felismeréséhez? Biztos, hogy a mai kamaszoknak a múlt század eleji
>> társadalmi viszonyok bemutatása egy regényben érthető, fogyasztható
>> olvasmány? Valaki meggyőzi ezeket a gyerekeket? Vagy elvárják tőlük,
>> hogy
>> azt olvassák és értsék meg, amely irodalmat a szüleik már nem olvassák,
>> és
>> a megértésével senki vagy nagyon kevesen foglalkozik?
>>
>> MI felnőttek olvassuk és ismerjük a kötelező irodalmat? Meg tudjuk
>> magyarázni a gyerekeknek, amit nem értenek, tudunk kapcsolatot mutatni
a
>> múlt század eleji korrupció és a mai között? A mai korcsoportos
formákba
>> tömörülő kamaszok a felnőttek dolgairól vajon miért nem szeretnek
>> irodalmat
>> olvasni?
>>
>> Valahol elszállt a kontroll és nagyon távol állunk szerintem a
>> megértéstől. Közben pedig magányosak, tanácstalanok a fiatalok. Nem
>> értjük,
>> mert nagyon "közel" vagyunk, nincs kellő távolságtartó, elemzésre
>> alkalmas
>> rálátás a lényegre, kivéve néhány kiváló elemzőt.
>>
>> Semelyik kérdésemre sem tudok válaszolni egyedül.****
>>
>> ** **
>>
>> *Üdvözlettel:*
>>
>> *Horváth Zoltánné, Marcsi*
>>
>> *Könyvtáros informatikus*
>>
>>
>>
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
