Kedves Antal Zsuzsa!
Az én szerény véleményem pedig az hogy nem kellene túlzottan pánikolni mert a fiatalok is igen is olvasnak sokan járnak pl. a közművelődési könyvtárakba példának okáért a leckéket megírni vagy a tanáraikkal korrepetálni. Én nap mint nap tapasztalom látom ezeket az említett pozitív dolgokat továbbá észre veszek olyat is hogy emberek (igen fiatalok is sokan) olvasnak a metrón a hév-en a buszon a trolin a villamoson és egyéb tömegközlekedési eszközökön is és amíg ez így van addig szerintem nincs olyan nagy gond mert a fiatalok műveltsége kellő jó orientációja adott és igen is tehetséges nép vagyunk akik nem hagyjuk magunkat a számítógép silányságaival lebutítani és nem engedjük a globalizmus mindent lebutító fertőjében elveszni az értékeket.
Azonban abban Önnek teljes mértékben igaza van hogy arra nagy szükség van hogy a fiatalokkal és az egészen fiatalokkal is (a könyvtárhasználati ismeretek órák keretében is) megszerettessük a könyveket és az irodalom szépségeit (amellett hogy természetesen megismerik a helyes könyvtári információ keresési használati módszereket) mert az az ember aki tud és szeret olvasni az sokkal könnyebben tanul memorizál is könnyebben sajátítja el a tananyagokat az iskolákban az elemi iskoláktól egészen az egyetem elvégzéséig és még azután is.
Tisztelettel kíván Önnek sok erőt kitartást és sikert a további munkájához:egy könyvtáros informatikus kollégája
Kedves Kolléganő!
Bár Büki Balázs egészen más kontextusban említi a hivatkozott idézetet,
mégis úgy gondolom, hogy a gyerekek 10 éves kor felett alig járnak a
könyvtárba olvasni, vagy kölcsönözni, legalább is az iskolai könyvtárba nem.
A könyvtári órákon részt vesznek, ha a tanáraik megengedik ezt nekünk.
Elvileg a kerettanterve beépítjük a könyvtárhasználati ismereteket. De
valóban meg is tudjuk tartani az órákat? Évekig dolgozunk azért, hogy ezeket
az órákat megtarthassuk! Így nevelhetnénk könyvtárhasználóvá a gyerekeket!
Valójában nem a "gáttalanul olvasókról" van szó, hanem inkább arról, hogy a
fiatalok között alig vannak ilyenek.
Valóban érdekes és megható az a téma is, amit itt a listán említ Benyovszky
Pál Márton és Világi Orsolya, a kisgyermekek ragaszkodásáról a könyvtárhoz,
a könyvtároshoz. Viszont ez a ragaszkodás csak a kicsiknél létezik, a
nagyobbaknál elvétve. Ha mégis lenne ilyen, azt szégyellik azok akik pl.
paleontológusok akarnak lenni. Nekem is van erre konkrét tapasztalatom,
amikor a 7. osztályba szégyen volt bevinni az egyik fiúnak pl. a Mi Micsoda
sorozat könyvét, mert "kiröhögték" miatta a többiek.
Véleményem szerint a mai világ arra rendezkedett be, hogy mindent az IKT
eszközeivel olvas, néz, hallgat az ifjúság. Nem olvasnak könyveket. A
tankönyveket sem annyira.
Hadd idézem itt az egyik általam nagyra becsült iskolai könyvtáros kollégám
szavait! "Az Antigonét egy sem olvasta el a kilencedikben. Így semmi köze
nem lesz a könyvhöz". Vagy egy másik idézet: ". a tankönyveket is lehetne a
gyerekeknek rendelkezésre bocsátani más formában. középiskolában ezek a
gyerekek ebben a technológiában vannak benne".
Az utolsó gondolathoz kapcsolódva pedig, hogy "rossz a tárgymegjelölés,
lehangoló. a könyvtár örökké él" - hát legyen így!!! De ezért nagyon sokat
kell még dolgoznunk!!!
Antal Zsuzsa könyvtárpedagógus
Kedves Listaolvasók!
Az idézethez "az_emberiség_önmagát_akadályozná_abban,_
hogy_saját_közös_kultúrája_valóban_közkinccsé_váljon" néhány gondolat:
Szerintem minél kevesebben jutnak hozzá az olvasóvá válás eszközeihez, annál
kisebb lesz a ténylegesen olvasóvá nevelődöttek piaca és vásárlási
ösztönzése.
Azok vásárolnak e- és nem e-könyveket, akik olvasnak és könyvtárba is
járnak, belőlük él a könyvpiac, a könyvtárak (is) nevelik őket értékes és
művelt fogyasztóvá, ők mernek e-könyvet is vásárolni, mert látták már
(akár a könyvtárban), hogyan kell használni.
Akik nem olvasnak, azok számára az e-könyv sem jár azzal a "veszéllyel",
hogy ingyenesen elolvashatják majd a könyvtárban, ezt a fogyasztói réteget
tehát nem lehet elveszíteni, mert eleve nem jelenik meg olvasóként és piaci
értelemben sem az információ- és tudástárak körül.
A nem létező igény gátlása helyett nem kéne inkább a könyvtárban gáttalanul
olvasni engedni e- vagy nem e-formára tekintet nélkül mindenkit, aki akar?
Legalább a klasszikusokat, az értékest, a tudományost, a tanítót, nevelőt, a
maradandót - esetleg néhány hónapos próbaidőre vagy részletek formájában,
kedvcsinálónak? Én megnyitnék minden tárat a tankönyvtárakkal együtt, hadd
tanuljanak azok is, akik nem tudnak bejutni a szervezett oktatásba. Ha
lehet, miért ne? (Ha nem tiltja törvény.)
A könyvolvasókat pedig senki nem gátolhatja az irodalom, tudomány és az
információ iránti falánkságban, legfeljebb haragudnak azokra, akik
gátjaikkal szabálytalan ugrásokra kényszerítik őket.
Utolsó megjegyzés: rossz ez a tárgymegjelölés, lehangoló. A könyvtár örökké
él: a gyűjtés, feldolgozás, keresés, szolgáltatás funkciókat együttesen csak
a könyvtárak végzik.
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné
Könyvtáros informatikus
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20120323/a9b7b25f/attachment-0001.html>
------------------------------
