T. Listatagok!
Nem jártam a tegnapi rendezvényen,
de kapcsolódva megemlékeznék egy elfelejtett könyvtáros prózaíróról.
Birkás Endre műveit régóta nem vettem kézbe már,
de akkoriban laikusként majdnem egyenrangúnak éreztem Ottlikkal vagy Mándyval.
(Persze a kritikusok, esztéták másként vélekednének,
inkább csak tematikailag rokonítanák.)
Az "Ólmoseső" c. kötet kisregényeire,
az "Elfelejtett emberek" c. önéletrajzi ihletésű háborús regényére,
a "Mondd, még meddig kell élni?" novelláira emlékszem hirtelen.
Birkás Endrét személyesen nem ismerhettem,
bár legutoljára az OSZK Gyarapítási Osztályán dolgozott,
de mikor én még nagyon kis gyerek voltam.
Annakelőtte állítólag kiadói lektor,
majd könyvesbolti eladó, aztán a Központi Antikvárium vezetője,
eredetileg jogász végzettséggel. Apja franciás irodalmár.
Azt sem lehet ráfogni, hogy túlzottan balos lett volna (?).
Kár, hogy nem olvassák.
Üdv.:
NpL
Nem jártam a tegnapi rendezvényen,
de kapcsolódva megemlékeznék egy elfelejtett könyvtáros prózaíróról.
Birkás Endre műveit régóta nem vettem kézbe már,
de akkoriban laikusként majdnem egyenrangúnak éreztem Ottlikkal vagy Mándyval.
(Persze a kritikusok, esztéták másként vélekednének,
inkább csak tematikailag rokonítanák.)
Az "Ólmoseső" c. kötet kisregényeire,
az "Elfelejtett emberek" c. önéletrajzi ihletésű háborús regényére,
a "Mondd, még meddig kell élni?" novelláira emlékszem hirtelen.
Birkás Endrét személyesen nem ismerhettem,
bár legutoljára az OSZK Gyarapítási Osztályán dolgozott,
de mikor én még nagyon kis gyerek voltam.
Annakelőtte állítólag kiadói lektor,
majd könyvesbolti eladó, aztán a Központi Antikvárium vezetője,
eredetileg jogász végzettséggel. Apja franciás irodalmár.
Azt sem lehet ráfogni, hogy túlzottan balos lett volna (?).
Kár, hogy nem olvassák.
Üdv.:
NpL
