Re: [KATALIST] Élő (Halott) könyvtárak avagy olvasmányok

  Kedves Kollégák!

  Nekem személy szerint munkaköri kötelességem volt, hogy gyermekkönyvtárosként ismerjem az irodalmat.

Természetesen nagy a lemaradásom-pedig nem voltam olyan régen gyerek- a nagy klasszikusok mellett megjelent

a modern ifjúsági irodalom. A gyerekeket és az előző gyermekkönyvtárost is megkérdeztem, mit olvas(nak), 

mi érdekli őket. Karl May kiment a divatból, ellenben Nógrádi Gábor nagyon népszerű. 

Készítettem  könyvajánlót (szülőknek, érdeklődőknek) , valamint feltettem a weboldalra 

a kedvencek összeállítását is. (Kíváncsiaknak: http://www.ngvk.hu/drupal/gykedvenc

 és http://www.ngvk.hu/drupal/gykonyvajanlo)

A rendszeres olvasókra lehet hatni ajánlással, de sajnos találkoztam olyan kislánnyal is,

akinek az anyukája megtiltotta!, hogy a könyvtár tagja legyen. 

Szerettem volna szerény költségvetésű rendezvényeket is szervezni (a gyerekek és szüleik kérésére),

ám ezt a fenntartó önkormányzat nem támogatta.

A város iskoláiban kísérleteznek új kötelezőkkel (Arany János Toldija helyett Benedek Elek műve,

Nógrádi Gábor: Pete Pite), valamint a földrajz oktatását egy helyi szerző, Nyulász Péter: Helka című regénye

alapján próbálják népszerűbbé tenni. Szükség lenne több ilyen kötet felkutatására és nem győzöm hangsúlyozni,

amit pályázat is segít: az iskolai és gyermek (települési) könyvtárak valamint szakembereik együttműködésére. 

Sajnos a legtöbb gyerek nem érti a kötelező olvasmányok szövegét, kérdezik egyes szavak/kifejezések jelentését. 

Más lett a világ, mondom én, huszonéves fejjel. Mert amikor én gyerek voltam még (nem) volt- és sorolhatnám.

Azt már nem is merem felvetni, mi lenne, ha a klasszikusokhoz hasonló történetek születnének mai korba helyezve

és vajon mennyi idő múlva avulnának el...

  Üdvözlettel:

                Tempfli Hajnalka

Kedves Antall Zsuzsa!

Nagyon érdekes dolgokat vetettél fel, és ezek a tények messzire vezetnek, további kérdésekhez. A fiatalok örülten olvassák a Herry Potter könyveket, és nagyon nagy szomorúsággal látom, hogy Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Móricz Zsigmond  kötelező olvasmányként, de szabadon választva sem megy, amelyeket én például 9 éves korom után letenni sem tudtam.

Az óvodások és kisiskolások még olvassák a nekik ajánlható vagy kötelező irodalmat (Móra Ferenc, Fekete István stb.) – de mi történik az 5-6. osztály környékén? A kicsik olyanok, mint az előző nemzedékek, de a kamaszodókban olyan változások indulnak, amelyeket szerintem nem kezel az iskola sem megfelelően, a tananyag sem illeszkedik a változáshoz. A könyvtárak kölyökklubjai, vagy az olvasókörök (Nagy Attila iskolájaként) még befolyásolni tudnak, és van néhány csodálatos könyvtáros, aki elvarázsol egy-egy gyereket.

Azt, ahogyan a kicsik felé fordulunk szülők, tanárok, könyvtárosok – megtesszük a kamaszodóknál is? Egyáltalán a felnőttek olvassák, ismerik azt, amit ajánlanak? Biztos, hogy a kötelező olvasmányok kiválasztásában körültekintő a tanügy?  Szempont az, hogy kiválasszák azt, ami ehhez a korosztályhoz közel áll, választ ad nem csak a történelmi érdeklődésére, de mindennapi gondjaihoz, a világban való eligazodáshoz, a mai értékek felismeréséhez? Biztos, hogy a mai kamaszoknak a múlt század eleji társadalmi viszonyok bemutatása egy regényben érthető, fogyasztható  olvasmány?  Valaki meggyőzi ezeket a gyerekeket? Vagy elvárják tőlük, hogy azt olvassák és értsék meg, amely irodalmat a szüleik már nem olvassák, és a megértésével senki vagy nagyon kevesen foglalkozik?

MI felnőttek olvassuk és ismerjük a kötelező irodalmat? Meg tudjuk magyarázni a gyerekeknek, amit nem értenek, tudunk kapcsolatot mutatni a múlt század eleji korrupció és a mai között? A mai korcsoportos formákba tömörülő kamaszok a felnőttek dolgairól vajon miért nem szeretnek irodalmat olvasni?

Valahol elszállt a kontroll és nagyon távol állunk szerintem a megértéstől. Közben pedig magányosak, tanácstalanok a fiatalok. Nem értjük, mert nagyon „közel" vagyunk, nincs kellő távolságtartó, elemzésre alkalmas rálátás a lényegre, kivéve néhány kiváló elemzőt.

Semelyik kérdésemre sem tudok válaszolni egyedül.

 

Üdvözlettel:

Horváth Zoltánné, Marcsi

Könyvtáros informatikus

 

---

From: katalist-bounces@listserv.niif.hu [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Antal Zsuzsa
Sent: Friday, March 23, 2012 6:48 AM
To: katalist@listserv.niif.hu
Subject: [KATALIST] Élő (Halott) könyvtárak...

 

Kedves Kolléganő!

 

Bár Büki Balázs egészen más kontextusban említi a hivatkozott idézetet, mégis úgy gondolom, hogy a gyerekek 10 éves kor felett alig járnak a könyvtárba olvasni, vagy kölcsönözni, legalább is az iskolai könyvtárba nem. A könyvtári órákon részt vesznek, ha a tanáraik megengedik ezt nekünk. Elvileg a kerettanterve beépítjük a könyvtárhasználati ismereteket. De valóban meg is tudjuk tartani az órákat? Évekig dolgozunk azért, hogy ezeket az órákat megtarthassuk! Így nevelhetnénk könyvtárhasználóvá a gyerekeket! Valójában nem a „gáttalanul olvasókról" van szó, hanem inkább arról, hogy a fiatalok között alig vannak ilyenek.

Valóban érdekes és megható az a téma is, amit itt a listán említ Benyovszky Pál Márton és Világi Orsolya, a kisgyermekek ragaszkodásáról a könyvtárhoz, a könyvtároshoz. Viszont ez a ragaszkodás csak a kicsiknél létezik, a nagyobbaknál elvétve. Ha mégis lenne ilyen, azt szégyellik azok akik pl. paleontológusok akarnak lenni. Nekem is van erre konkrét tapasztalatom, amikor a 7. osztályba szégyen volt bevinni az egyik fiúnak pl. a Mi Micsoda sorozat könyvét, mert „kiröhögték" miatta a többiek.

Véleményem szerint a mai világ arra rendezkedett be, hogy mindent az IKT eszközeivel olvas, néz, hallgat az ifjúság. Nem olvasnak könyveket. A tankönyveket sem annyira.

Hadd idézem itt az egyik általam nagyra becsült iskolai könyvtáros kollégám szavait! „Az Antigonét egy sem olvasta el a kilencedikben. Így semmi köze nem lesz a könyvhöz". Vagy egy másik idézet: „… a tankönyveket is lehetne a gyerekeknek rendelkezésre bocsátani más formában… középiskolában ezek a gyerekek ebben a technológiában vannak benne".

 

Az utolsó gondolathoz kapcsolódva pedig, hogy „rossz a tárgymegjelölés, lehangoló… a könyvtár örökké él" – hát legyen így!!! De ezért nagyon sokat kell még dolgoznunk!!!

 

Antal Zsuzsa könyvtárpedagógus

 

Kedves Listaolvasók!

Az idézethez "az_emberiség_önmagát_akadályozná_abban,_

hogy_saját_közös_kultúrája_valóban_közkinccsé_váljon" néhány gondolat:

 

Szerintem minél kevesebben jutnak hozzá az olvasóvá válás eszközeihez, annál kisebb lesz a ténylegesen olvasóvá nevelődöttek piaca és vásárlási ösztönzése.

 

Azok vásárolnak e- és nem e-könyveket, akik olvasnak és könyvtárba is járnak, belőlük él a könyvpiac, a könyvtárak (is) nevelik őket értékes és művelt fogyasztóvá,  ők mernek e-könyvet is vásárolni, mert látták már  (akár a könyvtárban), hogyan kell használni.

 

Akik nem olvasnak, azok számára az e-könyv sem jár azzal a "veszéllyel", hogy ingyenesen elolvashatják majd a könyvtárban, ezt a fogyasztói réteget tehát nem lehet elveszíteni, mert eleve nem jelenik meg olvasóként és piaci értelemben sem az információ- és tudástárak körül.  

 

A nem létező igény gátlása helyett nem kéne inkább a könyvtárban gáttalanul olvasni engedni  e-  vagy nem e-formára tekintet nélkül mindenkit, aki akar?

 

Legalább a klasszikusokat, az értékest, a tudományost, a tanítót, nevelőt, a maradandót - esetleg néhány hónapos próbaidőre vagy részletek formájában, kedvcsinálónak? Én megnyitnék minden tárat a tankönyvtárakkal együtt, hadd tanuljanak azok is, akik nem tudnak bejutni a szervezett oktatásba. Ha lehet, miért ne? (Ha nem tiltja törvény.)

 

A könyvolvasókat pedig senki nem gátolhatja az irodalom, tudomány és az információ iránti falánkságban, legfeljebb haragudnak azokra, akik gátjaikkal szabálytalan ugrásokra kényszerítik őket.

 

Utolsó megjegyzés: rossz ez a tárgymegjelölés, lehangoló. A könyvtár örökké él: a gyűjtés, feldolgozás, keresés, szolgáltatás funkciókat együttesen csak a könyvtárak végzik.

 

 

Üdvözlettel:

 

Horváth Zoltánné

Könyvtáros informatikus

 

---

_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist