Üzenet a kis paleontológustól
Szombati ügyelet a márciusi hosszú hétvégén. Az érdeklődés, a forgalom egészen rendkívüli. A gyerekkönyvtárban mozdulni is komoly kihívást jelent, mert családok jönnek szinte kizárólag. A visszahozott könyv- és DVD-kupactól már ki sem lehet látni, a visszasorolás igen távolinak tűnik, a folyamatosan érkező olvasók rendületlenül jönnek, visszahoznak, kölcsönöznek, hosszabbítanak, segítségre szorulnak stb. Délig csak úgy repül az idő (mire felnéztem már annyi volt!). Ekkor látszott az első halvány remény arra, hogy a vészesen magas toronnyá nőtt dokumentum-halmot apasztani tudom kissé… S ekkor belépett egy szőke kislány (ezt csak később láttam meg, mert a polcok között voltam), aki azonnal odalépett egy, az édesanyja karjában lévő csecsemőhöz s a lehető legkedvesebb hangon és szavakkal köszöntötte őt. Már ebben a pillanatban a szívembe zártam a kislányt, pedig még nem is láttam. S ami ezután következett! Miután a pult mögé léptem, ő mosolyogva köszönt vissza és azonnal közölte, hogy paleontológusnak készül s már majdnem mindent tud a dinoszauruszokról, de szüksége lenne még könyvekre. Közben azt sem mulasztotta el megkérdezni, hogy „ugye, te is mindent tudsz a könyvekről?" (Bár így lenne!) Megmutattam neki, hol találja a kis paleontológusnak való könyveket, s tettem tovább a dolgomat. Közben a kislány „betöltötte" az egész könyvtárat: lelkendezett a könyvek láttán… semmi „dínó", kizárólag a hivatalos latin elnevezéseket használta a könyvekben talált egyedekre! Néha odajött hozzám és megölelt – úgy igazán –, mert annyira örült, hogy ilyen és ennyi jó könyvet mutattam neki.
A közben érkező gyerekek szinte mindegyikének bemutatkozott, teljes névvel, hozzátéve, hogy ő paleontológus, s beszélgetést kezdeményezett velük. A kislány alig múlt hat éves, de figyelemre méltó választékossággal beszélt, s a jelen lévő halk szavú édesanyjától s nagymamájától teljesen függetlenítette magát. Szabályos időközönként hozzám is odajött, újabb és újabb öleléssel hálálva meg a könyveket. Búcsúzáskor még egyszer megköszönt mindent, majd – miután éppen egy alsó polcra soroltam vissza, így guggolva pont egy magasságban voltam vele – odajött, átölelt, adott egy puszit és ezt mondta: „üdvözlöm a többi könyvtárost is!"
Kedves Kollégák! Én ezúton átadtam Önöknek/Nektek a kis paleontológus üdvözletét… hálás szívvel, hogy éppen nekem jutott ez a megtiszteltetés!
Világi Orsolya József Attila Megyei Könyvtár 2800 Tatabánya, Fő tér 2. +36-34/513-674 +36-30/277-4466
vilagi.orsolya@jamk.hu
www.jamk.hu
