Nem szándékozom a témához többet hozzátenni, mert úgy gondolom, hogy az MKE vezetősége pontosan tisztában van azzal, hogy egy ilyen volumenű kérdésben állást kellett volna foglalni, előzetesen. Most utólag már ugyanazt az állásfoglalást nem teheti meg. Abban is biztos vagyok hogy nem könnyű nekik, így infrastrukturális - és ki tudja milyen - függőségben. Abban is biztos vagyok hogy együtt éreznek a kollégákkal.
És ezért nyugodtan biztosíthatják együttérzésük felől a tagságot, kívánhatnak sok sikert, stb stb. Be is ismerhetik hogy kommunikációs hibát vétettek, az ilyesfajta gesztus általában szimpatikusabbá teszi a beismerőt. Lehet jelezni, hogy a szervezet a jövőben igyekezni fog megteremteni a függetlenségét, vizsgálni ez mekkora, milyen költséggel jár, milyen tagdíjváltozással és akarja-e a tagság. Biztos vagyok benne, hogy az MKE vezetőségének agyán már ez átfutott, sőt lehet már valaki számolgat is. Csak csendben.
Tehát lehet embernek lenni, lehet hibázni, lehet hozzánk szólni. Merjünk embernek lenni!
Szász Péter
Üdvözlettel
-- Szász Péter
