1. Az MKE-nek és az érdekvédelemnek annyi köze lehetett ebben az esetben egymáshoz, hogy az MKE-s alkalmazottak és az iroda megmeneküljenek. Elmagyarázhatná azért valaki, hogy az ilyen áron való megmaradásnak vajon mi az értelme, de a magyarországi belterjes viszonyok között ez is édes mindegy lenne, amúgy pedig apró részletkérdés csupán.
2. Az OSZK-ban a főigazgató és a hozzá hű közvetlen munkatársai mostanában a szakmaiság szinte teljes figyelmen kívül hagyásával végzik a klasszikus totalitárius logikán alapuló szakmai tisztogató tevékenységüket. Ami a nemzeti könyvtárban történt és történhet (az eddigiken túl a könyvtártudományi szakkönyvtár ellehetetlenítése a különgyűjtemények megszüntetése illetve széthordása újabb elbocsátási hullámmal karöltve bizony valós veszély, nem a fantázia birodalmának terméke) potenciális hatását tekintve sokkal veszélyesebb például a médiában zajló folyamatoknál. Itt arról van szó, hogy akinek szakmai súlya, véleménye van, önálló szakmai hitellel identitással , arcéllel bír, illetve potenciálisan bármilyen fajta veszélyt jelenthet a főigazgatóra és körére nézve az a totalitárius logika szabályai szerint vagy már repül, vagy hamarosan repülni fog. Szakmailag gyors ütemben íródik nullára az intézmény. A nemzetközi kapcsolatok összezúzva, az összes hosszútávú szakmai koncepció és projekt elvágva a folytatás bármiféle reménye nélkül. A szakkönyvtárat például a minisztérium megmenthette volna, még sem tett senki semmit az ügy érdekében... Tombol a középszer és a szolgalelkűség, senkinek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán az alapfeladatait ilyen körülmények között megtizedelve, félelemben élő és lelkileg folyamatosan megalázott és terrorizált munkatársakkal, értelmes és hatékony szakmai irányítás és tervezés teljes hiányában, hogyan látja majd el a továbbiakban ez az intézmény... A szisztematikus szakmai munka ilyesféle összezúzása egészen páratlan a magyar könyvtári históriában, s a későbbi helyreállítás esélye és költségei egyelőre felmérhetetlenek... A nemzeti könyvtárral szembeni alázat és megbecsülés ilyenfajta totális hiánya bizony még az 1950-es években sem volt megtapasztalható...
3.Minisztériumi szinten könyvtári szakpolitika gyakorlatilag nem létezik. A központi kormányzati leépítési akarat végrehajtásának is vannak különféle módozatai, bizony valahogy az OSZK-ban sikerült ez a leginkább szakmaiatlanul és a legembertelenebbül. A szakmapolitikai kontroll hiánya, s az intézményben történtek között egyenesnek látszik az összefüggés. A szakmát nincs aki megvédje, különösebb szolidaritás és figyelem sincs kívülről az irányába. Érdemes lenne majd azokat az okokat is megvizsgálni, hogy ennek a teljesen kiszolgáltatott helyzetnek a külső tényezőkön kívül vajon milyen belső eredői vannak a könyvtáros társadalom részéről.
4.S akkor talán nem olyan viccnek is rossz agyrém fejlesztési koncepciók fognak formálódni a szakma néhány úgymond nagyjának tevékeny közreműködésével hivatalosan állami részről a szakma jövőjét tekintve, amelyeken nem most, hanem 5-10 éve lépett túl az élet..... Szűk körű intézményi és lobbiérdekek bebeotonozására történik újabb kísérlet ahelyett, hogy végre megalkotnák a magyar könyvtárügy rendszerszintű koncepcióját s újrapozícionálnák illetve megteremtenék azokat a hálózatos központi szolgáltatásokat melyek a talpkövei lehetnének e koncepciónak, s ezek után lehetne az egyes intézmények helyét és szerepét megtalálni a hálózatban. Ezt a nézőpont és mentalitásváltást gyakorlatilag már mindenki elvégezte Európai Unióban, Magyarországot kivéve... Rémisztő kívülről nézve az összkép, de bizony csak annyit tudok mondani, hogy minden bizonnyal sajnos lesz ez még rosszabb is...
Németh Márton
