Tisztelt Lista!
Az elmúlt napokban vegyes érzelmekkel olvastam a leépítésekkel kapcsolatos diskurzust, kérem engedjék meg, hogy szintén "szenvedői" oldalról szóljak hozzá, amolyan a pálya széléről bekiabáló módon. Higgyék el, én is sokkal szívesebben játszanék a "csapatban", mintsem sóvárogva nézném a meccset a pálya széléről.
Összesen két levélből idéztem, de szinte mindegyiknek a felét ide citálhatnám, és összességében egy 20 oldalas kis esszé kerekedhetne a témából...
Magamról annyit, hogy I. éves Master hallgató vagyok, tehát optimális esetben jövő júniusban immár másodszor kilépek a munkaerőpiacra, mint újból friss diplomás. Mivel egy év alatt nem szoktak a dolgok varázsütésre megoldódni, ezért a jelenlegi tragikus helyzet engem is érint.
2010-ben diplomáztam, majd nyelvvizsga hiánya miatt nem kaphattam meg a diplomámat - mint oly sokan mások -, így az egyetemi felvételim parkolópályára került.
Ez alatt az egy év alatt (Államvizsga után 3 hónappal már kezemben tarthattam a diplomámat) 3 hónapot tudtam végzettségemnek megfelelő (diplomás) munkakörben dolgozni, megbízási szerződéssel, 4 órás munkaidőben. Ez is több volt, mint a semmi, de lényegesen kevesebb az "ez már valami" kategóriánál. A maradék 9 hónapban a legrosszabb a szellemi tétlenség volt (az egyetemi szóbeli felvételire való készülés nem kötött le eléggé, kevés volt a terhelés).
Közben természetesen a közigállás-on megjelent szinte összes helyre beadtam a pályázatomat - eredménytelenül.
Elkezdett bennem munkálni a "csakazértis", igenis leteszem a másoddiplomát, hogy komolyabban vegyenek. Mert ma már "szinte mindenkinek" van BA/BSc szintű végzettsége, körülbelül olyan szinten van a megítélése, mint 20 éve az érettségi volt. Ezt is tudomásul kell venni, hogy egyre inkább szellemi jellegű a munkavégzésünk, ahhoz meg egyre több "kiművelt emberfő" kell. Az EU is ezt irányozza elő a diplomás keretszámaival.
Aztán rájöttem, hogy nem feltétlenül ezen múlik a "komolyan vétel".
Aki pedig tényleg komolyan gondolja, megy masterre. Írom ezt azért, mert egy-egy BA-t sokan azért végeznek el, hogy "legyen egy diplomám".
Ha a BA-s volt hallgatótársaim körében körbenézek, akkor senki nem tudott és / vagy akart könyvtárban elhelyezkedni. "És még TESCO-s pénztárosnak sem kellettem" - ahogy egyikőjük mondta. Itt szoktam vitázni azokkal, akik azt mondják: túlképzés van. Nincs túlképzés, mert a könyvtár szakot végzettek nagy része NEM könyvtárban akar elhelyezkedni, rengeteg olyan munkakör van, ahol csak annyi az elvárás, hogy "minimum BA/BSc végzettség". Konkrét számokat vizsgálva: 20-an kezdtük az évfolyamot 2007-ben, 16-an végeztük el, és közülünk 3-an szerettünk volna könyvtárosok lenni. Húsz indulóból három ember, azaz 15%
Becslésem szerint könyvtáros BA-t (Számolva 12 képzőhellyel és évfolyamonként 30 fővel - mert az EJF-nél vannak nagyobb képzőhelyek is... ;-) ) cirka 400 ember végzi el évente. Ennek 15 %-a 55 fő. A magyarországi könyvtárakban elég nehéz elhinnem, hogy nem szabadul fel évente ennyi álláshely nyugdíjba menők, GYES-re menők, és hasonló eseteket figyelembe véve. Vagyis felszabadul ugyan, de az intézmények megszorítások miatt "lenyelik" az elmenők helyeit; a nyugdíjba menők helyére jó ideje nem vesznek fel új alkalmazottat, azaz lassan ott vagyunk, hogy 1 ember 2 ember munkáját végzi. Elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahonnan nincs tovább!
A megszorítás megszorításának megszorítása van lassan napirenden...
"hogy az elmúlt 6 évben saját
elhatározásból, nagyrészt előre tervezetten, a munkatársakkal egyeztetve, az OIK létszáma már 12
fővel csökkent (nyugdíjba vonulók, prémium évesek, önként távozók, rossz munkavégzés miatt felmentettek
helyére csak igen indokolt esetben jött új munkatárs), hogy a megmaradó bérkeretből működtetni tudjuk az
intézményt."
"[...]És itt jön a borzalmas helyzet, amikor aktív munkatársakat is el kell küldeni! (Még az ellenségemnek sem kívánom.)
Ki legyen az? A létszám már így is alacsony, a nyitvatartási idő- és szolgáltatás-csökkentés lefelé menő spirálba visz.
Milyen szempontok szerint? Sok fiatal? Vagy a fele annyi idősebb kolléga? Csak a 2 éve bevezetett munka-és teljesítményértékelés számítson? Vagy szociális szempontok is?"
(Mender Ibolya Főigazgató levele: 2012 február 3. Kiemelés tőlem.)
Tavalyelőttről való (!) saját élmény, azóta talán még rosszabb a helyzet: Az egyik k betűs, nem kocsma nevű törzshelyemen történt. Kollégával beszéltünk pár szót, majd ránézett az órájára: "Figyeld meg, három óra. Eltelik 10-15 perc, és elkezdenek az olvasók kettesével állni a pultnál." Sietve otthagyott, mennie kellett.
És valóban! Szemem láttára történt mindez. Az emberek gyűltek. Gyakorlatilag ugyanaz lett a helyzet kicsiben, mint amikor Csányi beszámolt arról, hogy rekord nyereséget könyvelt el az OTP. Azt "elfelejtette" hozzátenni, hogy 40%-os leépítés árán, és édesanyámnak többször 2 órát kellett sorba állnia. Hatékonyság valóban... csak nem a felhasználó szemszögéből.
Egyszer kétszer háromszor lehet váratni az olvasót (emberi erőforrás hiánya miatt), de negyedszer már nem, mivel nem fog könyvtárba járni, leszokik róla, Nem kötelező, ellentétben a bankba járással...
Én pedig sajnáltam a 2 ügyeletes - régebben 4 könyvtárost, szóltam a kollégának, ha valamelyik olvasó könyvet vagy információt keres, és nem kölcsönöz, akkor küldje oda az egyik olvasói géphez, szívesen leülök, és segítek amiben tudok. Ha már én, mint felhasználó - de szakmai szemel - ezt tapasztalom és érzem (a kevés könyvtáros miatt), akkor mi lehet a víz alatt, hisz ez csak a jéghegy csúcsa...
"Az elbocsátásokról: azt hiszem, az is használói érdek, hogy a könyvtárakban ne túlterhelt, ideggörcsös szakemberek várják." (Paszternák Ádám levele: 2012 február 7.)
Valóban. Ez már régen bekövetkezett. A közszféra sosem volt az a "lébecolós" munkahely. Kemény, egye inkább a versenyszférához hasonló körülmények, töredéke bérért. Már a kilencvenes évek elején megkapta jelenleg nyugdíjas (40 év nem könyvtáros, de közszolgálat után) édesanyám, hogy "ha nem tetszik valami, nem muszáj itt dolgozni, van száz másik jelentkező"... Igen, a dolgozói visszajelzéseket így kezelik a szerencsére már volt munkahelyén mai napig. Nesze neked minőségbiztosítás... A végére pedig már "túlterhelt, ideggörcsös szakember" lett, és alig várta a nyugdíjazását. Azóta, mintha kicserélték volna.
Mind e mellett megkerülhetetlen, hogy ne ejtsek szót arról, hogy arról, hogy mióta az eszemet tudom, a közszférában a dolgozók nem keresnek jól (Vezetői beosztásban tudok olyanról közalkalmazottként, aki 3 diplomával pontosan harmadannyit keres, mint a mérnök férje a versenyszférában).
E mellé régen volt némi konszenzusos és hallgatólagos - megállapodás szerinti pótlék: Ha nem kerestek jól, kipótoljuk... Utazási kedvezmény, Ruhapénz, prémium, 13. havi... Ezek az elmúlt 10-15 évben szépen lekoptak, kompenzáció nincs jelen állás szerint pedig egy diplomás közalkalmazott annyit keres, mint egy utcaseprő. Közben meg örül, hogy egyáltalán van munkahelye. Utalok a KATALIST-en is felbukkant cikkre:
http://www.kozszolga.hu/hirek/budapesti-utcasepr%C5%91k-b%C3%A9re-jobb-k%C3%B6zalkalmazot
Mindezek ellenére van, aki könyvtárosként, tágabb értelemben véve közalkalmazottként kíván dolgozni, dolgozik is, szembe nézve a napi nehézségekkel. Puszta szakmaszeretetből, kvázi szerelemből mert hogy egyre kevesebb olyant lehet mondani a közszférára, ami miatt puszta racionalitásból megérné ott kikötni, vagy hosszabb távon ott tervezni. Első sorban respekt nekik, és együttérzésemet fejezem ki az elbocsájtottakkal szemben (de azért egy OSZK-s munkatapasztalattal rendelkező embert nem kell annyira félteni, hatalmas előnnyel indul akár a szűkös munkaerőpiacon is - szemben velünk), de remélhetőleg nem veszik sértésnek a hallgatótársak, ha a nevükben nyilatkozom: mi lesz velünk, akik szintén erre tették fel az életüket, az elmúlt 2-3-4-5 évet egy területnek szentelték az életükből? Az ember agya nem átprogramozható - persze vannak itt is kivételek - , sokkal inkább hasonlít egy kötött pályás járműre, ahol is lefektetik a síneket, és azon az ember előre halad, de letérni nem tud róla. Csakhogy folytatva a hasonlatot, a sín elfogyott. Sem munkatapasztalatunk, sem lehetőségünk, esélyünk a megszerzésére, bizonyításra.
A fentiek miatt felvetődött bennem az az kérdés és igény, hogy szükség lenne (lenne-e?) a MKE-n belül külön hallgatói szervezetre, szekcióra, mely esetleg segíthetne minket is. Amennyiben ilyen már létezik, szégyenkezve kérek elnézést, de nem találtam még rá utaló nyomot sem a MKE weblapján.
Őszintén szólva az is felvetődött bennem, hogy én hova is csatlakozhatnék a MKE-n belül?
Ha valaki azt mondja, hogy holnap után reggel 8-kor a hallgatói szekció alakuló ülése lesz, biz' Isten ott teremnék...
Üdvözlettel
Eötvös P. Mátyás
