elvét, "piacorientált = hatékony" szolgáltatást
csak (tőke)tulajdonosok tudnak megvalósítani. Azért írtam
tulajdonosokat, mert ha a magáncég
menedzsmentje vagy bármely beosztású alkalmazottja nem tulajdonos, akkor
ő is csupán bérszolga, illetve
legfeljebb subspecies "cégszolga".
A hatékonyság lehetőségét a non-profit terület esetében a szerző
implicit negligálta, miközben tudjuk, hogy
ez messze nem törvényszerű, sőt még altruista/önkéntes szervezetek is
lehetnek hatékonyak (bár nem mindig rövid,
hanem "csak" történelmi távlatban).
Én is egy olvasmányt ajánlok:
Barr, Nicholas: A jóléti állam gazdaságtana. Budapest : Akadémiai Kiadó,
2009. ISBN 978 963 05 8538 5
Gyatra tartalmi ismertetése tőlem, kari könyvtárunk katalógusában
(linkrövidítés): http://goo.gl/7QcH5
Egy röpke gondolat a könyvből:
"[...] a közösségi beavatkozás önmagában nem vitatható, mindössze a
beavatkozás megfelelő formája,
illetve újraelosztási céljainak megválasztása lehet vitat tárgya."
A könyv ezt bizonyítja 634 oldalon elméleti, történeti és funkcionális
oldalról.
Állami "tulajdonú" [intézménytípus*]-ra/re lehet, hogy nincs szükség, de
az állam forrásai a/az
[intézménytípus*]-ban/ben meghatározzák a fogyasztás lehetőségeit széles
közönség számára,
- akik azt piaci áron képtelenek vagy nem mindig képesek megfizetni, illetve
- akik a terület magántőke-befektetési érdekeltsége, várható
profitrátája miatti alacsony vállalkozói
részvétel miatt sínylenék meg a részvételt.
* Az intézménytípus behelyettesíthető bármivel: könyvtár, kórház, iskola
stb.
El tudom képzelni ugyan, hogy az állam (szinte) semminek sem
tulajdonosa, esetleg az Országházat is
lízingeli, nem tart fenn intézményrendszert, hanem pusztán
jó/nemes/hasznos célokat
(egészséget, tanulást, művelődést, biztonságot stb.) finanszíroz és az
adókból képezett forrásait
- vagy közvetlenül az arra jogosult személyeknek nyújtja
(célfinanszírozás: egészségkredit, kultúrkredit stb.),
akik ott költik, ahol akarják,
- vagy közvetetten az ellátást biztosító magáncégeknek adja
(magánkórház, magánkönyvtár, zsoldossereg stb.) és
területi vagy más hozzáférési alapon vehetik igénybe a jogosultak.
Azt az államot viszont nem tudom elképzelni (liberálisként sem!),
amelyik a "társadalmi igazságosság" képviseletét
feladja - ezért a "tiszta piacosítás" lázálmát gyorsan el is felejtem.
A piac(osítás) totalizálása olyan ferde hülyeség, mint tükörképe, a
totalitalizált állami tulajdonlás.
Történelmi tapasztalatokkal rendelkezünk a "láthatatlan kéz" tétova
és/vagy rossz működésére, mivel a
társadalmi-gazdasági folyamatok komplexitása és várható hatásai rendre
alulértékeltek (pl. idétlenségig fokozott
tudományos pozitivizmus jegyében), másrészt e folyamatoknak nincs
"objektív optimumuk",
mert azt a mindenkori közösség egyedeinek változó érdekeiből,
felfogásából, létélményéből aggregálódik
(= az "egyensúlyi állapot" nem termodinamikai, hanem szubjektumokból eredő).
A gazdaság - matematikája és szofisztikáltsága ellenére - társadalmi
jelenség.
Tőlünk függő és csak annyira kiszámítható, mint az emberek.
Ha az USA, az EU-tagállamok stb. nem nyúlnak a válság során a hosszú
pórázra eresztett
pénzügyi (és kétségtelenül piaci alapon működő!) szektor hóna alá, akkor
már rég nem itt teoretizálnánk,
hanem a puszta életünket mentenénk vagy szó szerint az utcán harcolnánk
egy falat kenyérért.
No, meg lenne egy(pár) másra sem jó plasztikkártyánk, amivel a
hulladékról kapirgálnák a még ehetőt.
A "kapitalizált könyvtárszakma" működésének is alapvetően a köz- és
szakpolitika, valamint az
ennek alapján szabott közpénzek lesznek a meghatározói, mivel a
szolgáltató cégek ugyan magánkézen,
de társadalmi a szükségleteket fedező források közmarokban vannak/lesznek.
Miért? Mert a kitermelhető profit és a társadalmi szükséglet több
szempontból sem fedik egymást.
A redisztribúciós problémát nem lehet jól "kiszervezni" vagy elég
hatékonyan "lejjebb maszatolni".
Persze, a magáncégek bátrabban hirdetik és árulják majd "a napról napra
kevesebbet", mint azt a
szerénységükben és kisebbrendűségükben fetrengő költségvetési könyvtárak
valaha is tennék.
A kommercializálásnak a forprofit számára nincs plafon, majd olvashatunk
olyan e-könyveket, melyek
minden oldalon reklámoznak valami borzasztóan feleslegeset, vagy MLM
rendszerben iratkozhatunk be
valahová és 100 embertársunkat beszervezve akár gyémánt fokozatú olvasók
is lehetünk.
Vagy hogyan ízlene a hűségnyilatkozatos könyvtártagság?
Meg hasonlók és hasonlók és hasonlók...
Alulfinanszírozáskor a káros társadalmi hatásokban szintén nem lesz sok
különbség a költségvetési
vagy piaci könyvtárakat illetően, azt kivéve persze, hogy a magáncég -
ez tény - gyorsabban
reagálja le a források elapadását (hamarább kirúg, szüntet meg
tevékenységeket, szolgáltatásokat,
lép át a jogszabályokon meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság elvárásain).
Pénzügyi szempontból racionálisan, de mindenképp távlatosság nélkül,
csak önhaszonra és
nem (hosszú távú) társadalmi érdekekre fókuszálva.
Magáncégekre építve a szakmai együttműködés is pusztán a haszon mentén
rendeződik, ami sokszor
nem esik egybe a társadalmi hasznossággal és a jövő generációk
feltételezhető érdekeivel.
Primitíven: amit a piac csinál, abban biztosan van profit, amit meg az
állam csinál, abban
szintén lehet - de (társadalmi szintű) hasznosságnak,
életminőség-hatásnak feltétlen kell(ene) lennie.
Nem mondom, hogy mindig, minden esetben tényleg ott van, vagy megfelelő
mértékben van
jelen. Sajnos. De azért van Mikulás Gábor, hogy az eszünkbe juttassa :-)
---------------------------------
Legalább gondolatkísérletként elfogadom a könyvtárak kizárólag privát
működését, de
1.,
Semmiképp sem egy, a rendszerváltáshoz hasonló, "áron aluli
privatizáció" jegyében, mert az
(hazánkban) jelentős értékek arányos ellentételezés nélküli átadását
jelentette a tőketulajdonos kivásárlók számára.
[Ez még liberálisként is csípte a szememet, bár igaz, hogy inkább
politikai és kulturális, mint gazdasági liberalizmust
képviselek és a libertarianizmus oly távol áll tőlem, mint - remélem -
maga az autokratizmus.]
Ez azt eredményezte, hogy az állami/költségvetési intézményekből
létrejött magáncégek többségében
nem kaptak szerepet, vagy ha úgy tetszik, beleszólást
- sem az adófizetők (pedig az ő pénzükből épült cégekkel játszották a
privatizálósdit),
- sem a korábbi tulajdonos állam (pedig hivatott ellátni a hosszabb távú
társadalmi érdekek képviseletét),
- sem a bérszolgából cégszolgává avanzsált munkavállalók (a kevés
munkavállalói résztulajdonosi programtól eltekintve),
- és sokszor a fogyasztók sem (mivel nem kaptak feltétlenül jobb
termékeket).
2.,
Ha értékükön adják át a könyvtárakat, akkor viszont elég nehéz lesz
kapitalizálni azokat: a kivásárló tőketulajdonosok
ugyanis többször már a puszta vételen nyerni szeretnének, a későbbi
esetlegesen sikeres működés nyeresége
csak hab volna a tortán.
---------------------------------
Remélem, nem olvasták el. Rossz vicc :-)
Üdvözlettel:
Szabó G. Tibor könyvtári szakinformátor
2012.02.06. 16:42 keltezéssel, krizsa írta:
> Horváth Sándor jogásznak és a többieknek - egy külföldön élo magyar író hozzászólása:
> 1994-ben fordítottam le az izraeli államtudományok doktora, történész, író Dr. Uri Milstein elméleti munkáját, aminek címe: Az általános biztonségelmélet, a Túlélés Elve".
> Ez az én elso magyar nyelven megjelent könyvemmel, Krizsa Katalin: TERRORCIVILIZÁCIÓ-címu könyvével egybekötve, vagyis egy kötetben található... bár a könyvecske eleje az interneten is fenn van, keresés: Uri Milstein, Krizsa Katalin.
>
> Na szóval a "leépítések" lényegére térve:
> A leépítések oka sem nem fittség, sem nem langyos temperamentum, hanem a könyvtáros szakma szükségszeru beszúkülése (bukása) napjainkban. Pontosabban az az ok, hogy a modern, KIZÁRÓLAG piac-orientációs világban idoben kellett volna áttérni az információnak internetes forrásokra való átugrasztására.
>
> S az ok a Túlélés Elvében keresendo. Nem nagy elméleti könyvecske, kb. 120 oldal mindössze. Most viszik be az OSZK-ba is, s kb. egy hónap mulva ingyen is hozzáférheto lesz. Vagy fillérekért meg lehet vásárolni az interneten.
> Ezt vagy olvassa valaki, vagy nem... én folytatom:
>
> A BÉRSZOLGA (bérszolga mindenki, a legnagyobb szakembereket is beleértve), aki intézményes kereteken belül fizetést kap, tehát a dolgozó akárki
> LEHETETLEN, hogy meg tudja valósítani a könytárszakma piacképes modernizálását. Miért lehetetlen? Mert a szakember intézményhez kötött. NEM gazdálkodik szabadon még a saját fizetésével sem, nemhogy más anyagi forrásokkal. Csinálhat akármit, ebbol nincs kiút.
>
> A megoldás kizárólag csak magán (de tokeeros) új intézmény(ek) felállítása lehet. A tokén kívül informatikus és könyvtáros hiper-szakemberek gárdája is szükséges hozzá, pont. (Tehát ne várjatok segítséget "felülrol", mert nem lesz segítség.)
> S ez a gárda vagy belebukik a vállalkozásába, vagy sem. De a tizedik vállalkozás, ha keményen összegyujti a megbukottak tapasztalatait, már nem fog belebukni.
> Pénzem nekem nincs, még kajára is alig - mégis kiadom a könyveimet (magánkiadóként:-), amelyek tartalmát nagyon fontosnak tartom. Ennél többet én nem tudok tenni. Aki többre is képes, hajrá!
> Krizsa Katalin
>
__________ Information from ESET Mail Security, version of virus signature database 6865 (20120207) __________
The message was checked by ESET Mail Security.
http://www.eset.com
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
