Kedves Mátyás!
A leveledre reagálnék. Nem csak a frissen végzett diplomásokról van szó. Hanem az ötvenesek sem találnak állást. Néhány hónapja még több területen dolgoztam. A könyvtár az egyik, amit nagyon szeretek és ragaszkodnék is hozzá. Mellette tanítottam drámát, néptáncot, sőt sikerült módszertani mentorként is dolgoznom egy-két helyen. Ezek részállások, amelyek adódtak. Azonban decemberben olyan helyzetbe kerültem, hogy egyik állami iskolába - ahová az összes papíromat leadtam, hogy ugyancsak egy fél állásban munkát vállaljak -, öt nappal a munkakezdés előtt közölték, hogy a polgármesteri hivatal minden felvételt leállított, magyarul nincs hely (a papírjaim egyébként három hétig benn feküdtek az iskolában, még csak vissza sem küldték a címemre). A volt állásomba nem vettek vissza, lévén, hogy már egy másik jelentkezővel akarták betölteni a helyemet. Tehát „ jól pofára estem”, mint ahogyan az egyik kollégám ezt viccesen megjegyezte. Mester szakra járok könyvtár-pedagógiára, de sem ebben a szakmában, sem a pedagógus szakmában nem kapok helyet. Két évvel ezelőtt ugyanezt éltem át, legalább 50 helyre pályáztam. Még csak be sem hívtak meghallgatásra. Végül a körzeti védőnő segített bejutni egyik iskolába.
Jelenleg maradt egy fél könyvtáros állásom, amely még elég is lenne, ha nem lenne egy hatalmas hitelem. És mellette van három diplomám a negyediket most szerzem meg. Merem állítani, hogy nem csak a frissen végzettek nem kellenek a munkákra, a szakértelem sem számít (pedig szakvizsgám is van). Legutóbbi tapasztalatom is ez - egyik könyvtárosi (vezetői) álláspályázatnál -, hogy valóban nem a szakértelem számít, vagy a tapasztalat, még a személyes elköteleződés sem. Igaz nem helybeliként pályáztam egy kisvárosi könyvtárvezetői állásra. Háromszor voltam benn a könyvtárban, érdeklődtem, megismerkedtem a kollégákkal. Jó volt a pályázatom is - ezt a kulturális bizottság állította, a meghallgatáson. Aztán olyan kolléga nyerte meg a pályázatot, aki helybeli ugyan, de egyszer sem vette a fáradtságot arra, hogy megnézze a könyvtárat. A könyvtáros kollégák sem ismerték őt, pedig helybeli tanárként dolgozott az egyik iskolában. Ugyanezt elmondhatom a másik területről is, próbatanítások iskolákban, aztán a nagy semmi… Következtetésem ezekből a tapasztalatokból az, hogy a magáncégek (multik) korrektebbek a munkaerő felvételeknél, mint az állami intézmények. Sőt, nekik fontos a jó munkaerő. Az állami intézményeknél nem ez számít!!! Ha „túlképzett” vagy és még tapasztalt is, veszélyezteted az igazgatók állását.
Antal Zsuzsa (fél könyvtáros)
