Kedves Listatagok!
A témában, mint egykori könyvkiadó tulajdonos, könyvkiadó, szerkesztő szólalok meg, aki 17 évig egyetemi könyvesboltot is tulajdonolt, üzemeltetet, s aki ezt a terhet lányára hagyta, mint nem biztos egzisztenciát:(((
A kérdést egyszerűen csak racionálisan, "forrásoldalról" tudom megközelíteni:
A könyvek fizikális előállítása (szerző-kézirat-kiadó-termék) és a megjelenés utáni könyvértékesítés az internet megjelenéséig viszonylag egyszerű logika mentén követhető volt. A "tényirodalom" (Márai-program kategória) területén a korszerű tananyag, kutatási eredmények magyar nyelvű publikálásához csak FPI, illetve OTKA, stb pályázati források előteremtésével volt lehetőség. Ma ezek a források nem számottevőek, a felsőoktatásban, a kutatóhelyere juttatot támogatások az e-könyvek megjelenését preferálják.
A felsőoktatásban az oktatói árda derékhadát már az on-line működésben jártas oktatók alkotják, akik a tudományos fokozatok megszerzése okán kénytelenek papíralapon megjelenni 20-50 példányban.
Gyurgyák János könyvkiadói karrierje híven tűkrözi a jelenlegi helyzetet, a magyar valóságot. A szórakoztató irodalomra specializálódott kiadók még így-úgy eltartják magukat, de elég betérni bármely multinak a könyvesboltjába, már tapasztalható, hogy óriási a túlkínálat, a könyvszakma eladósodása nyilvánvaló, a könyv, mint fogyasztási termék nem vonzó (az ára miatt is) az elszegényedő, értelmiségiként vegetáló korosztályok számára. (Az angolszász kulturából érkezett sikerkönyvek kultusza ne tévesszen meg senkit)
A könyvtárak beszerzési keretei a nullához kezdenek közelíteni, a Márai program megjelenése felemásra sikeredett, vö. az NKA és minisztérium által eddig felosztható könyvbeszerzési támogatások csökkenésével. (tehát összességében nem volumennövekedés, hanem erre való hivatkozással csökkenés történt, a Kello-n keresztüli beszerzési távirányitás gondolata pedig egy újabb spekuláció kisérlet:))))), ami jövőkép szempontjából "nem semmi".
Tehát a trendek egyértelműen abban az irányban hatnak, hogy az infokommunikációs technológia, és a társadalmi közöny szépen lassan olyan helyzetbe hozza a könyves és könyvtáros szakmát (szerzőt-kiadót-könyvolvasót-könyvtárat), hogy evolúciós alapon szerveződik életünk, és a "net-felhőben" bolyongva zsugorodni leszünk kénytelenek. (Lásd a dínók esetét)
A fenti következtetésemet alátámasztja L.Simon Lászlónak a Tokaji Írótábor plenáris ülésén elmondott, és a Magyar Nemzet augusztus 13-i, szombati számában is megjelent beszéde/írása, melynek lényege: nincs kegyelem!
Borkuti László
