2011. november 7., hétfő

[KATALIST] konyvforma, hivatkozas, dokumentalas

T. Lista!
 
      A könyvtervező művészeket jobban meg lehetne tanítani,
hogy az európai hagyományban formailag hogyan szokott kinézni a könyv,
mert ezzel a használat és a hivatkozás is könnyebb lenne.
 
      Az egyik kortárs magyar művészeti intézménynek van egy kis elméleti könyvsorozata,
ahol nincs rendes címoldal,
és a az impesszumból is "művészet" kibogarászni pl. a fordítót.
 
      Kiállítási katalógusokban,
művészeti és egyéb kiadványokban is gyakran előfordul,
hogy még a szöveges oldalakat sem számozzák meg .
 
      Mint olvasó szeretem fölírni magamnak,
hogy mikor, miből, mennyit olvastam.
(Azt már megszoktam, hogy a kiadók  - régi gyakorlat szerint -
 nem mindig tüntetik fel a megjelenés évét.)
 
      A saját tulajdonomban lévő könyvek oldalait
meg tudom számozni folyamatosan ceruzával.
 
    Az évek során kaptam - hasonmás kiadásban - 
két angol ősnyomtatványt is egy külföldi baráttól. 
    Próbálom mostanában hétvégéken olvasgatni,
de elég bonyolult a kollációs képlet szerint fölírni,
hogy mennyire jutottam.
Inkább megszámozom ceruzával,
modern,  amatőr felfogásban.
 
   (Soha nem voltam igazi címleíró,
hanem csak raktárosság után pár évig bibliográfus,
majd dokumentátor,
 - az utóbbi évtizedben pedig gyarapító vagyok.)
 
Üdv.:
NpL