A TASZ-os jogász kolléga szerintem téved, amikor úgy véli, hogy egy
könyv - ilyen demonstratív módon - megsemmisíthető, legfeljebb a füstje
miatt panaszkodhatunk...
Mindannyian semmisítünk meg könyveket, lényegtelen, hogy zúzzuk, vagy
égetjük, vagy egyéb módon bontjuk atomjaira azt, amit alapos szakmai
megfontolás után indokolt atomjaira bontani.
A problematikus esetben azonban nem egy selejtes műpéldány
likvidálásáról van szó, hanem egy szimbolikus cselekedetről: a könyv
elégetésével kvázi a mű (az absztrakt alkotás) megsemmisítését
demonstrálják. Valahol a szerző is ott izzik a farakáson. Úgy vélem,
hogy ez által a megnyilvánulás által a szerző(k) személyhez fűződő jogai
sérülnek (másolni korlátokkal szabad, égetni korlátlanul??!!), ha pedig
már nem él a szerző, akkor kegyeleti jogsértés jöhet szóba.
Ha a büntetőjog oldaláról nézzük, a cselekmény alkalmas arra, hogy a
társadalom békés tagjait felzaklassa, félelemmel töltse el: ekként
szerintem minimum a garázdaság megállapítása is szóba jöhetne.
Azonban jól tudjuk, hogy pár műpéldány megsemmisülhet, de a mű nem
pusztítható el. Ez nem menti a cselekményt, csupán rámutat a művek erejére.
Ahogyan azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az égő műpéldányok fénye igen
sok mindenre rávilágít. És ez önmagában többet tesz au újbarbárság
ellenében, mint bármiféle petíció, óbégatás vagy demonstráció.
Üdv.:
HSD
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
