Kedves Frank Róza és sokan mások!
Örültem Frank Róza levelének. Miközben vitatkozunk és helyesen protestálunk saját álláspontunk védelme érdekében, ne ijesszük el a fiatal és idősebb levelezőket a Katalisten való vitatkozástól reakcióink esetleges hevességével.
Emlékszem sok fiatalabb kapudöngetőre, akik most már nem írogatnak, nem vitatkoznak, én ezt tiszta szívemből sajnálom, mert nem helyes, ha a fiatalok vagy bárki más nem érzi úgy, hogy szakmai véleményét itt bátran kifejtheti.
El kell azon gondolkodni, hogy érezhetik-e úgy a levelezők, "na, legközelebb inkább hallgatok. "
Tudom, hogy meg kell tanulni azt is, hogy egy nyilvános listán másokat ne sértsünk és főleg a szakmai érdeket mindig tartsuk szem előtt, ha bírálni támad kedvünk. A bírálatban akkor is van tanulság, ha igazságtalannak érezzük és akkor is, ha a bíráló nem kellően körültekintő.
Üdvözlettel:
Horváth Zoltánné
Könyvtáros informatikus
(TGI Friday! )
-----Original Message-----
From: katalist-bounces@listserv.niif.hu [mailto:katalist-bounces@listserv.niif.hu] On Behalf Of Frank Róza
Sent: Thursday, September 22, 2011 11:20 PM
To: Katalist@listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] könyvek nélküli könyvtár?
Kedves Tibor! A többi 100éves nevében is köszönöm az ifjú embernek küldött levelét: helyettem is írta. Talán majd Büki Balázs is megtanulja, hogy azért jó, ha különböző korosztályok együtt dolgoznak, mert a fiatalabb tanul az idősebbtől, az idősebb pedig a fiatalabbtól.
Valamennyi korosztálynak szép hétvégét kívánok -
Frank Róza
________________________________________
Feladó: katalist-bounces@listserv.niif.hu [katalist-bounces@listserv.niif.hu] ; meghatalmazó: "Szabó G. Tibor" [szabo.g.tibor@pszfz.bgf.hu]
Küldve: 2011. szeptember 22. 16:53
Címzett: KATALIST levelezőlista
Tárgy: Re: [KATALIST] könyvek nélküli könyvtár?
Kedves Büki Balázs!
Miután olvastam szenioroknak (teszem hozzá: a hazai könyvtárakat
informatizáló első nemzedéknek) szánt alapfogalmi (ki)oktatását,
benne azon javaslatokkal, melyről valóban "sokszor volt szó" már olyan
jeles "öregek" részéről is, mint pl. Sonnevend Péter, elgondolkozom,
miért várja el
itt az Ön előtt járóktól és szólóktól, hogy eltekintsenek személyes
20-50 - vagy akárhány - évnyi tudásuktól és tapasztalatuktól, melyben
nem kizárólag a technológiai szempontok
kapnak teret, hanem igény a már kétség kívül bizonyított értékek
megóvására, a digitális világból (generációs okból, anyagi okból,
kulturális okból stb.) kirekesztődők
"hogyan tovább"-ja iránt érzett felelősség, az (IT) innovációs ciklusok
rövidítésének externáliáitól eltekintő, a jövőt is felzabáló
növekedéshajhászokkal szembeni jogos kritika stb.?
Sajnálom, ha Ön csak egyetlen és meglehetősen csúf olvasatát találta
idősebb kollégáinak ("jogászkodunk, ellenségeskedünk és nosztalgiázunk").
A kérdés eleve nem az agyag, papirusz, pergamen, papír, digitális,
telepatikus vagy ultraszubsztanciális hordozó.
Az e-kiadással és -terjesztéssel várhatóan a töredékére csökkennek a
költségek, ez pedig a kínálat felfutásához vezet (boldog-boldogtalan
kiadhat ezt-azt), ami viszont még lejjebb nyomja az árakat
- valamikor majd, a költségek és kereslet-kínálat törvényei szerint, de
jelenleg az e-könyvek árai az Amazonnál nem tűnnek zuhanni, valószínűleg
az inprint és e-book párhuzamos kiadása és
kapcsolt haszonképzése miatt
(http://www.sg.hu/cikkek/84509/a_tengerentulon_no_az_e_konyvek_ara). Az
külön ének, hogy az USA-ban forgalmazott e-könyveket néha
el sem adják Európába a mi liberálisabb szerzői jogkezelésünk miatt...
A "független" szerzők inkább a szépirodalom kiadásában diktálhatnak majd
(ha eltekintünk attól, hogy a szépirodalomnak sem árt a profi
marketing), de a minőségi szakirodalom kiadása
minden bizonnyal továbbra is centralizáltabb lesz: minősíttetni kell a
műveket, amit jó nevű tudományos szervezeteknél (szakmai egyesületeknél,
kiadóknál stb.) érdemes végezni,
a minőségi szakmai információból pedig - pénzt kell csinálni. A drágán
megtermelt szakirodalmat sosem fogják cukorkaként osztogatni, mert a
szerzők és patronálóik,
valamint az érdekvédelmi szerveztek mindig képviselni fogják a jussukat,
másrészt a megtérülés kétessége negatív visszacsatolás, fékezheti a
publikációs készséget is.
A kalózpártok? Nem kell Németországig se menni: az LMP beállt a
fájlcserélés szabadsága mögé
(http://kalozpart.org/az-lmp-legalizalna-a-fajlcseret/)
Ez jó hívószó a fiatalok számára, de nem annyira egyszereplős a játék,
mint amilyennek tűnik.
A kalózok pártosodásából valami közeli nagy kapudöntésre számítani hiba
lenne, ezért a 2-5 éves jóslatával nincs mit kezdenem.
Példa: a zöld pártok a '70-es évek óta a porondon vannak (kb. 35 éve)
egy milliószor fontosabb megközelítéssel, de sajnos még ma is messze
attól, amit szeretnének - pedig már nagyon meglátszik már a Földön,
hogy mennyire igazuk van. Ez talán rávilágít arra, hogy a
társadalmi-gazdasági érdekhálók "átszövődésének" milyen átfutásai vannak.
A modern könyvtárak a (mindegy, milyen) hordozókon tárolt ismeretek
KÖZHASZNÚ ÉS ESÉLYKIEGYENLÍTŐ hozzáférésére vannak rendeltetve, ezt
pedig csak úgy tehetik,
ha közfinanszírozzák ezt a tevékenységet (ide értve már a Public Lending
Right költségeit is) - elvégre az olvasók a rájuk vetített éves
költségeknek csak 0-5 %-át fizetik meg.
Fontos kérdés, hogy mit és milyen mértékben finanszíroz a fenntartó az
adott keretek között: keretelemnek tekintve a törvényességet, a
lehetséges partnerek hajlandóságát, érdekeit stb.
Vehetünk ugyan jogvédett elektronikus könyveket az inprintek helyett, de
azt nem adhatjuk tovább felhasználóinknak, csak olvasótermi körülmények
közötti, képernyőről történő
megtekintést biztosíthatunk (mint egy NAVA- vagy OSZKPonton). Ez viszont
az olvasók "röghöz kötése", MA MÉG semmivel nem jobb annál az
inprintnél, amit legalább pár hétre kölcsönözhetnek,
részlegesen pedig fénymásolhatnak/digitalizálhatnak a maguk számára.
Ebben a helyzetben várja azt Ön, hogy DRM nélkül juttasson KURRENS
műveket digitálisan - és persze ingyenesen - a felhasználókhoz a
könyvtár? Mégis hogyan, ha jogszerűen nem teheti meg?
Közben a Google sok mindent megcsinál, nézegetheti is a Google Books-ban
a sok szép jogvédett mű részletét, azután spekulálhat a vásárláson, vagy
töltheti kalózportálokról az irodalmakat és filmeket
- már ha valaki feltöltötte az Ön igényének megfelelőt! -,
hasznosabbnak, gyorsabbnak, kényelmesebbnek és olcsóbbnak tartva őket a
könyvtáraknál, moziknál, TV-s szolgáltatóknál.
Csak súgja meg nekem, honnan tölthető a kurrens gazdasági-pénzügyi
szakirodalom, és én majd továbbsúgom az olvasóinknak ;-)
Nem rádöntenünk kell a kaput a belül lévőkre (szerzők, kiadók,
terjesztők), hanem párbeszédet folytatni velük.
Amiből nem lesz új status quo, ha nem lesz érdekegyensúly a művekbe
pénzt és/vagy szellemi tőkét befektetők valamint a fogyasztók között.
A könyvtárak ma leginkább a már nem jogvédett művek digitalizálásában és
hozzáférésük biztosításában, valamint a szerzők által önként felajánlott
művek gyűjteményezésében és hozzáférésében tudnak
támogatást nyújtani az olvasóknak. De még az előbbit - a már nem
jogvédett művek digitális hozzáférését - sem tudjuk elég kedvezően
biztosítani!
Az OSZK EOD-ban (http://www.oszk.hu/eod/) például 18150 Ft-ért tudnék
hozzájutni egy 1886-ban kiadott (tehát rég nem jogvédett!), 363 oldalas
könyv digitális másolatához. És meg tudom fizetni? Nem.
Meg kell várnom, míg az általam vállalható árra csökken a tarifa.
(Közben tudom: emberi munkával és profi szkennerrel kb. 1 óra ez a munka.)
Az emberek azért járnak könyvtárakba - már aki jár -, mert az számukra
az optimális dokumentum-hozzáférést biztosító intézmény (na, meg néha
egy jó hely is).
Ha ez az intézmény "kihal", annak - sajnos - nem az lesz az oka, hogy mi
mennyire rövidlátók vagy keretteremtők vagyunk, hanem az, hogy a könyvtárak
- milyen mértékben kapcsolhatók ki a művek végfelhasználóhoz történő
optimális eljuttatásából valamely társadalmi fejlettségi szinten,
- oly módon, hogy a funkcióinak ellátásához fűződő társadalmi érdek sem
sérül, sőt: jobban érvényre juthat.
A könyvtár, mint láncszem kikapcsolható, ha elfogadunk egy olyan
világot, ahol
- a szerző/kiadó közvetlenül értékesíti a dokumentumokat a
végfelhasználóknak és
- e módszer képes a társadalom kulturális-szociális preferenciának
érvényesítésére is
(magyarul: megmarad az információhoz való hozzáférés egyenlő esélye, a
komplex és jól szelektált gyűjteményekben
metaadatok, kontextuselemző AI stb. alapján történő hatékonyabb kutatás
lehetősége az ide-oda guglizás és össze-vissza torrentezés helyett).
Gyűjtemények szervezése nélkül az e-könyvre könnyen ugyanaz a sors vár,
mint bármely webtartalomra: feltűnik, majd nagyon könnyen el is tűnik
végleg - sokszor teljesen függetlenül
kulturális/tudományos értékétől. A hozzáférés esetlegessé válik, ez
pedig társadalmi szinten káros.
A könyvtár funkcióit (gyűjtés, feltárás, megőrzés, szolgáltatás,
kollaborációs tér és IKT erőforrások biztosítása) valakinek el kell
látnia, s mivel ez (költséges) közérdek marad,
nem vonulhat ki belőle egykönnyen az állam. Azon persze mindig
elvackolódik majd, hogy mit és miként privatizál/közfinanszíroz éppen :-)
Az előzőekből azt akartam kihozni, hogy a könyvtáraknak egyértelműen át
kell alakulniuk, fontosságuk okai viszont csak részben technológiaiak,
másrészt információkezelési, kultúr- és szociálpolitikai, szabályozási
("jogászkodási") és bizony történeti jellegűek is - ez utóbbit nevezheti
nosztalgiázásnak,
a hagyományhoz való kötődésnek és konzervativizmusnak, de akkor ne csak
egyes könyvtárosok, hanem a használók részéről is annak minősítse.
(Nem csak az idős olvasókra gondolok, hanem a fiatalabb technofóbokra
is, akik rühellik az e-könyvet, mert kütyü kell hozzá, meg energia, meg
nincs illata se...)
Ha szánalmasnak tart, mert nem állok Czupi Gyula mögé, az Ön problémája.
Czupi Gyula útjába sem állok, legfeljebb nem értek egyet a hogyanjával.
Ön esetleg leckét adhatna az idősebb kollégáknak digitális
altruizmusból: fejlesszen egy - teszem, a Sziklánál jobb - integrált
rendszert a hazai könyvtárak számára INGYEN.
Ezzel tényleg kidöntene egy baromi nagy kaput, ami elválasztja a hazai
IKR-ben gazdag és IKR-ben szegény könyvtárakat :-)
Egyébként világos, hogy Ön jót akar és abban teljesen egyetértünk, hogy
mi a szolgálatunk - viszont a kereteket nem mi eszkábáljuk, hanem
többnyire kitöltjük (ha készített már PGTT analízist,
megérti), és ez nem lustaság vagy fatalizmus, valamint nem változtat
rajta az, hogy itt mit diskurálunk.
Üdv.:
Szabó G. Tibor (45 éves), könyvtári szakinformátor, minõségmenedzser
2011.09.20. 12:48 keltezéssel, Büki Balázs írta:
> Tisztelt Pintér László, Hegedûs György Tamás! Kedves idõsebb kollégák!
>
> Megértem szomorúságukat, dühüket, de kérem, lépjenek egy-két lépést
> hátrább és tekintsenek el attól a 20-50 évtõl, amit a könyvek között
> eltöltöttek. Tudják önök is, az információtudomány egyik alaptétele,
> hogy van az információ és az információnak egy hordozója és ezek
> elkülöníthetõk egymástól. Van a könyv és van az ismeret, illetve a
> kultúra, ami 500 évig elsõsorban a könyvben mint hordozóban
> manifesztálódott. De már nem. És akik ezt felismerik, azok nem
> hóhérok, ellenségek, a könyvtárak Búvár Kundjai, hanem ugyanúgy az
> ismeret és a kultúra szolgái, mint önök.
>
> A mai értelemben vett könyvtárak meg fognak szûnni és nem azért mert
> Mikulás Gábor megássa a sírjukat és belelöki õket, hanem azért, mert
> az embereket nem fogja érdekelni a könyv (mint információhordozó).
> Ugyanazt a mûvészeti, kulturális és tudományos értéket más hordozón
> fogják keresni. Aztán meg a fenntartók is felismerik, hogy az olyan
> intézményeken sokat lehet spórolni, melyek csak könyveket tárolnak és
> szolgáltatnak és amik iránt az érdeklõdés rohamosan csökken...
>
> Ezért kell a könyvtári szakembereknek, könyvtárosoknak továbblépni és
> megkeresni a helyüket az új világban...
>
> Az elsõ lépés a teljes magyar nyelvû/magyar vonatkozású nyomtatott
> korpusz digitalizálása. Ez alapfeltétel és már sokszor volt róla szó.
> Ha nem csináljuk meg mi, akkor megcsinálja a Google, vagy a kalózok,
> vagy nem csinálja meg senki és akkor az az információ elveszik. Ez
> nagyon szomorú lenne.
>
> Aztán persze szükség lesz olyan intézményekre, amelyek a nyomtatott
> verziókat archiválják, állagmegõrzik, és szolgáltatják egy szûk
> tudományos körnek, könyvtörténészeknek, papírkutatóknak. Ezeket akár
> könyvmúzeumoknak is nevezhetjük majd.
>
> De 2-5 éven belül minimálisra csökken a papírkönyvek hányada a
> könyvkiadásban és minden könyvtár könyvmúzeummá fog válni, ha...
>
> Ha nem képes a szakma összefogni és megegyezni a könyvkiadókkal és a
> szerzõkkel és nem kezd rohamosan digitálisan szolgáltatni az
> olvasóknak. DRM nélkül, a megjelenítõ- és olvasóeszközök közötti
> átjárást biztosítva, stb. Elnézést a szubjektív hangért, de szánalmas
> látni, ahogy mindenki csak a ma hatályos törvényeket képes citálni
> ahelyett hogy Czupi Gyula mögé felsorakozna és döngetné a kapukat!
>
> Visszatérve önökhöz, kedves idõsebb kollégák, kérem ne felejtsék, hogy
> ahogy a cédula csak eszköz volt a könyv(ben található információ)
> visszakereséséhez, úgy a könyv is csak eszköz a benne található
> információhoz való hozzáféréshez és ahogy a cédulát felváltotta az
> adatbázisrekord, úgy - és ismét múltidõt használok - a könyvet
> felváltotta a szövegfájl. Ez van. Kár hadakozni és ellenkezni, csak
> kicsit kell körbetekinteni. Mikulás Gáboron és a KIT-en túl is van
> élet! Ha nem hisznek neki, nézzenek körül!
>
> És mint ahogy a könyvnél is részletkérdés, hogy milyen vastag és
> milyen magas, úgy a digitális szöveg formátuma is részletkérdés.
> (Persze vannak esetek, amikor a részletkérdés lényegi kérdéssé vált,
> pl. egy raktár tervezésénél...)
>
> A mi szolgálatunk továbbra is abban segíteni, hogy az olvasó
> hozzájusson az (immár digitális) információhoz. Ennek jelenleg
> nincsenek meg a keretei, de ha mi nem teremtjük meg, hanem helyette
> jogászkodunk, ellenségeskedünk és nosztalgiázunk, akkor az olvasóink
> fognak rosszul járni!
>
> Büki Balázs
> könyvtári informatikus
>
> 2011.09.20. 10:54 keltezéssel, Hegedûs György Tamás írta:
>> Tisztelt Mikulás Gábor, Pintér László,
>>
>> már maga az elnevezés is nonszensz így, hívjuk akkor ezentúl
>> Információs Központnak a könyvtárat. Részemrõl Pintér Lászlóval értek
>> egyet, nem lenne szabad "elszaladnunk" a nagyon kétes jövõ felé. A
>> számítógép sok mindenre alkalmas, de nem helyettesíti a nyomtatott
>> könyvet, s az emberi ész fontosabb, lényegesebb, mint a gép. Ha ez a
>> jövõ, nem kérek belõle. Nem véletlenül van két nemzeti könyvtárunk,
>> amelyek az írott dokumentumok archiválására (is) hivatottak. Hiába,
>> teljesen fölöslegesen tanultuk meg a magyar nemzeti bibliográfia
>> teljes történetét? Érhet a konzervativizmus vádja, de szerintem a gép
>> kiválóan alkalmas minden adminisztrációs tevékenység elvégzésére (ha
>> éppen el nem romlik, viszont akkor ott vagyunk mi - nem gépek), és a
>> könyv marad. Ha MÉGSEM, remélem már nem érem meg. "Kifordítva"
>> Shakespeare-t: "Nem temetni jöttem, hanem dicsérni a könyvet...".
>> Ha jóslatom nem válik be, fölöslegesnek érzem 42 évnyi munkámat.
>>
>> Hegedûs György Tamás
>> (a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár és a budapesti
>> Berzsenyi Dániel Gimnázium nyugdíjas dolgozója)
>>
__________ Information from ESET Mail Security, version of virus signature database 6485 (20110922) __________
The message was checked by ESET Mail Security.
http://www.eset.com
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
