Megértem szomorúságukat, dühüket, de kérem, lépjenek egy-két lépést
hátrább és tekintsenek el attól a 20-50 évtől, amit a könyvek között
eltöltöttek. Tudják önök is, az információtudomány egyik alaptétele,
hogy van az információ és az információnak egy hordozója és ezek
elkülöníthetők egymástól. Van a könyv és van az ismeret, illetve a
kultúra, ami 500 évig elsősorban a könyvben mint hordozóban
manifesztálódott. De már nem. És akik ezt felismerik, azok nem hóhérok,
ellenségek, a könyvtárak Búvár Kundjai, hanem ugyanúgy az ismeret és a
kultúra szolgái, mint önök.
A mai értelemben vett könyvtárak meg fognak szűnni és nem azért mert
Mikulás Gábor megássa a sírjukat és belelöki őket, hanem azért, mert az
embereket nem fogja érdekelni a könyv (mint információhordozó). Ugyanazt
a művészeti, kulturális és tudományos értéket más hordozón fogják
keresni. Aztán meg a fenntartók is felismerik, hogy az olyan
intézményeken sokat lehet spórolni, melyek csak könyveket tárolnak és
szolgáltatnak és amik iránt az érdeklődés rohamosan csökken...
Ezért kell a könyvtári szakembereknek, könyvtárosoknak továbblépni és
megkeresni a helyüket az új világban...
Az első lépés a teljes magyar nyelvű/magyar vonatkozású nyomtatott
korpusz digitalizálása. Ez alapfeltétel és már sokszor volt róla szó. Ha
nem csináljuk meg mi, akkor megcsinálja a Google, vagy a kalózok, vagy
nem csinálja meg senki és akkor az az információ elveszik. Ez nagyon
szomorú lenne.
Aztán persze szükség lesz olyan intézményekre, amelyek a nyomtatott
verziókat archiválják, állagmegőrzik, és szolgáltatják egy szűk
tudományos körnek, könyvtörténészeknek, papírkutatóknak. Ezeket akár
könyvmúzeumoknak is nevezhetjük majd.
De 2-5 éven belül minimálisra csökken a papírkönyvek hányada a
könyvkiadásban és minden könyvtár könyvmúzeummá fog válni, ha...
Ha nem képes a szakma összefogni és megegyezni a könyvkiadókkal és a
szerzőkkel és nem kezd rohamosan digitálisan szolgáltatni az olvasóknak.
DRM nélkül, a megjelenítő- és olvasóeszközök közötti átjárást
biztosítva, stb. Elnézést a szubjektív hangért, de szánalmas látni,
ahogy mindenki csak a ma hatályos törvényeket képes citálni ahelyett
hogy Czupi Gyula mögé felsorakozna és döngetné a kapukat!
Visszatérve önökhöz, kedves idősebb kollégák, kérem ne felejtsék, hogy
ahogy a cédula csak eszköz volt a könyv(ben található információ)
visszakereséséhez, úgy a könyv is csak eszköz a benne található
információhoz való hozzáféréshez és ahogy a cédulát felváltotta az
adatbázisrekord, úgy - és ismét múltidőt használok - a könyvet
felváltotta a szövegfájl. Ez van. Kár hadakozni és ellenkezni, csak
kicsit kell körbetekinteni. Mikulás Gáboron és a KIT-en túl is van élet!
Ha nem hisznek neki, nézzenek körül!
És mint ahogy a könyvnél is részletkérdés, hogy milyen vastag és milyen
magas, úgy a digitális szöveg formátuma is részletkérdés. (Persze vannak
esetek, amikor a részletkérdés lényegi kérdéssé vált, pl. egy raktár
tervezésénél...)
A mi szolgálatunk továbbra is abban segíteni, hogy az olvasó hozzájusson
az (immár digitális) információhoz. Ennek jelenleg nincsenek meg a
keretei, de ha mi nem teremtjük meg, hanem helyette jogászkodunk,
ellenségeskedünk és nosztalgiázunk, akkor az olvasóink fognak rosszul
járni!
Büki Balázs
könyvtári informatikus
2011.09.20. 10:54 keltezéssel, Hegedűs György Tamás írta:
> Tisztelt Mikulás Gábor, Pintér László,
>
> már maga az elnevezés is nonszensz így, hívjuk akkor ezentúl Információs Központnak a könyvtárat. Részemről Pintér Lászlóval értek egyet, nem lenne szabad "elszaladnunk" a nagyon kétes jövő felé. A számítógép sok mindenre alkalmas, de nem helyettesíti a nyomtatott könyvet, s az emberi ész fontosabb, lényegesebb, mint a gép. Ha ez a jövő, nem kérek belőle. Nem véletlenül van két nemzeti könyvtárunk, amelyek az írott dokumentumok archiválására (is) hivatottak. Hiába, teljesen fölöslegesen tanultuk meg a magyar nemzeti bibliográfia teljes történetét? Érhet a konzervativizmus vádja, de szerintem a gép kiválóan alkalmas minden adminisztrációs tevékenység elvégzésére (ha éppen el nem romlik, viszont akkor ott vagyunk mi - nem gépek), és a könyv marad. Ha MÉGSEM, remélem már nem érem meg. "Kifordítva" Shakespeare-t: "Nem temetni jöttem, hanem dicsérni a könyvet...".
> Ha jóslatom nem válik be, fölöslegesnek érzem 42 évnyi munkámat.
>
> Hegedűs György Tamás
> (a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a budapesti
> Berzsenyi Dániel Gimnázium nyugdíjas dolgozója)
>
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist@listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
>
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
