Kedves Listatagok!
Közben távol voltam, s most sem tudok sok időt rászánni,
de sebtében néhány szempontot felvetnék (tele kapkodó hibákkal):
A világ szakirodalmi dokumentumtermésének legjavát
- legalább egy példányban -
Magyarországon is be kellene szerezni könyvtárban egyelőre p a p í r o n is,
és archiválni kell,
ameddig a tudományos kiadók egyáltalán megjelentetik papíron a kiadványaikat
(monografiák, tanulmánykötetek, szakfolyóiratok stb).
Ne mi siettessük a kereskedelmi trendeket!
Az elektronikus adatformátumok gyakran gyorsan elavulnak,
más új eszköz kell hozzájuk,
vagy az online archivumok a kurrens periodikák
esetenkénti kényszerű lemondásával a jövőben szintén hozzáférhetetlenné váhatnak.
(Az elektronikus dokumentumokhoz konzorciális együttműködéssel is gyorsan hozzá lehet férni.)
Amíg viszont a világ jobb egyetemi és szakkönyvtárai papír alapon
is megveszik a tudományos és művészeti dokumentumokat,
addig Magyarországon is meg kellene venni ezeket legalább egy-egy helyen.
(Gyűjtőköri együttműködés!!! Hol vagy???)
Provokatív kérdésem,
hogy léteznek-e még Magyarországon kiváló egyetemi és szakkönyvtárak.
Mennyibe is kerül egy-egy külföldről kért könyvtárközi kölcsönzés,
és mely végső esetben fanyalodik rá egy adott olvasó?
Az hogy "mire van igény" az egy nagyon-nagyon trükkkös a kérdés.
Például nézzük meg, hogy mely tévécsatornák mely műsoraira mutatkozik "legnagyobb igény".
A könyvtárak és a(z) (felső)oktatás nem pusztán a zsigeri igényeket és anyagi érdekeket elégít ki.
Létezik olyan, hogy "közjó" , természetesen társadalmi konszenzus alapján.
(Nem csupán a túlreklámozott kereskedelmi érdekek szószóinak szabad hangoskodni!)
Tehát, hogy egy országban hányan tanulnak (minél magasabb szinten),
vagy hányan használják az emberiség maradandó kultúrkincseit,
attól az ország állapota - szerintem igenis részben javulhat, civillizálódhat.
(Persze csak bizonyos megegyezéses erkölcsi normák betartása mellett.)
Tehát szükség van - közpénzből - (felsőszintű) tömegképzésre és elitképzésre is,
ezek könyvtári ellátására is,
és egyikre sem pusztán piaci szempontok alkapján.
Pl. vitakultúra, érvelésmód is fejlődne, vele talán a közintézmények működése is.
Tudom, hogy sokak számára röhejesen hangzik,
hogy pont én hivatkozom itt egyfajta "nemzeti érdek"-re
a kívánatos könyvtárpolitikát illetően mégpedig
(európai értelemben vett) liberálkonzervatív alapállásból (?).
Mindenkinek minden jót!
NpL
Közben távol voltam, s most sem tudok sok időt rászánni,
de sebtében néhány szempontot felvetnék (tele kapkodó hibákkal):
A világ szakirodalmi dokumentumtermésének legjavát
- legalább egy példányban -
Magyarországon is be kellene szerezni könyvtárban egyelőre p a p í r o n is,
és archiválni kell,
ameddig a tudományos kiadók egyáltalán megjelentetik papíron a kiadványaikat
(monografiák, tanulmánykötetek, szakfolyóiratok stb).
Ne mi siettessük a kereskedelmi trendeket!
Az elektronikus adatformátumok gyakran gyorsan elavulnak,
más új eszköz kell hozzájuk,
vagy az online archivumok a kurrens periodikák
esetenkénti kényszerű lemondásával a jövőben szintén hozzáférhetetlenné váhatnak.
(Az elektronikus dokumentumokhoz konzorciális együttműködéssel is gyorsan hozzá lehet férni.)
Amíg viszont a világ jobb egyetemi és szakkönyvtárai papír alapon
is megveszik a tudományos és művészeti dokumentumokat,
addig Magyarországon is meg kellene venni ezeket legalább egy-egy helyen.
(Gyűjtőköri együttműködés!!! Hol vagy???)
Provokatív kérdésem,
hogy léteznek-e még Magyarországon kiváló egyetemi és szakkönyvtárak.
Mennyibe is kerül egy-egy külföldről kért könyvtárközi kölcsönzés,
és mely végső esetben fanyalodik rá egy adott olvasó?
Az hogy "mire van igény" az egy nagyon-nagyon trükkkös a kérdés.
Például nézzük meg, hogy mely tévécsatornák mely műsoraira mutatkozik "legnagyobb igény".
A könyvtárak és a(z) (felső)oktatás nem pusztán a zsigeri igényeket és anyagi érdekeket elégít ki.
Létezik olyan, hogy "közjó" , természetesen társadalmi konszenzus alapján.
(Nem csupán a túlreklámozott kereskedelmi érdekek szószóinak szabad hangoskodni!)
Tehát, hogy egy országban hányan tanulnak (minél magasabb szinten),
vagy hányan használják az emberiség maradandó kultúrkincseit,
attól az ország állapota - szerintem igenis részben javulhat, civillizálódhat.
(Persze csak bizonyos megegyezéses erkölcsi normák betartása mellett.)
Tehát szükség van - közpénzből - (felsőszintű) tömegképzésre és elitképzésre is,
ezek könyvtári ellátására is,
és egyikre sem pusztán piaci szempontok alkapján.
Pl. vitakultúra, érvelésmód is fejlődne, vele talán a közintézmények működése is.
Tudom, hogy sokak számára röhejesen hangzik,
hogy pont én hivatkozom itt egyfajta "nemzeti érdek"-re
a kívánatos könyvtárpolitikát illetően mégpedig
(európai értelemben vett) liberálkonzervatív alapállásból (?).
Mindenkinek minden jót!
NpL
