A KIT gyűjtése izgalmas és fontos, ezek a példák, kísérletek sokszor
nagyon jó irányba mutatnak. Át is fogom mind olvasni rendesen.
(Környezettudatos tervezés, Környezetvédelem )
Kedves Balázs!
Folytatva a vitát, amelyben közösen keressük az igazságot :-)
Egy részlet az Információs társadalom című lap 2009.3. számában megjelent
tanulmányból:
"Vizsgáljuk meg a papírfogyasztás példáján, hogy ez a felosztás hogyan
alkalmazható más területeken! A személyi számítógépnek az írógép modern
formájaként és különösen az e-mail üzenetváltások, illetve a világhálón és
az interneten keresztül elérhető más szolgáltatások közvetítőjeként
ténylegesen megvan az a potenciálja, hogy csökkentse a papírfogyasztást.
Tengernyi szöveges és grafikus információ szerezhető meg közvetlenül a
képernyőről, amely sok esetben ténylegesen helyettesíti a papírt.
Tapasztalható továbbá az optimalizációs hatás is, mivel ma például igen
sok hibát ki lehet javítani, mielőtt egy-egy szöveget vagy képet első
ízben kinyomtatnánk.
Mindazonáltal – mint az olvasó is tudhatja saját mindennapi
tapasztalataiból – az indukciós hatás messze felülmúlja az egyéb
hatásokat, mivel a mai személyi számítógépes és nyomtatási technológia
lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy oldalak százait nyomtassa ki
csupán néhány kattintás segítségével. Ennélfogva a papírfogyasztás
tekintetében az IST – mindent egybevetve – hozzájárul az elmúlt hatvan év
során megfigyelt általános növekedési trend fenntartásához (Ehrenfeld
1998). Az egy főre jutó papírfogyasztást sok helyen komolyan számításba
veszik a jólét egyik indikátoraként.
A svájci napilapok a közelmúltban ünnepelték azt a tényt, hogy egy átlagos
svájci állampolgár ma évente 240 kg papírt fogyaszt, és ez a trend csak
erősödik. Ez a hatás volna az, amit az információs társadalomtól vártunk?"
(...)
A várakozásainknak ellentmondó trendek – például a papírfogyasztás és a
közlekedési forgalom növekedése – a „visszacsapó hatás" (rebound effect)
jelenségére nyújtanak példát. Ezt a hatást eredetileg az energiaszektorban
fedezték fel, és abban nyilvánul meg, hogy a hatékonyság növekedésével
létrehozott nyereséget kiegyenlíti vagy akár túlkompenzálja a mennyiségi
növekedés (Binswanger 1999). Az energiahatékonyság (a bruttó hazai termék
és a teljes energiafogyasztás hányadosa) az erősen fejlett országokban az
elmúlt évtizedek során folyamatosan növekedett, évente körülbelül egy
százalékkal. Ezt a „megtakarítást" azonban túlkompenzálja a bruttó hazai
termék (GDP) növekedése, úgyhogy abszolút értékben egyre több energia
felhasználása történik minden évben.
Ez a helyzet aligha fog változni az információs társadalomban: az IST
révén elért valamennyi szubsztitúciós és optimalizációs hatás új
szabadságfokokat hoz létre, amelyeket a mennyiségi növekedésre használnak
fel. Nagyon gyakran előfordul, hogy a régi technológiák felhasználása is
tovább növekszik, miközben az újakat ezek kiegészítéseként alkalmazzák,
hozzájárulva a régi technológiákkal addig elért határok kiterjesztéséhez.
F. J. Radermacher megfogalmazásában: „A 'csapda', amelybe a technikai
haladás során újból és újból beleestünk, voltaképpen abban áll, hogy
valami (a visszacsapó hatás) mintegy 'ráadásként' mindig hozzáadódik
ahhoz, ami azelőtt is folyt. Ez a hatás előrejelzi, hogy a piaci erők – az
emberiség látszólag korlátlan fogyasztási kapacitására építve – arra
fogják felhasználni az új technológiákat, hogy egyre több és több
erőforrás kiaknázásával mind több tevékenység és funkció ellátását tegyék
lehetővé új és még újabb szolgáltatások és termékek létrehozásával"
(Radermacher 1996). A visszacsapó hatás legszemléletesebb példáját maguk
az információs és kommunikációs technológiák nyújtják. A már említett
Moore-törvény szerint a digitális elektronika fejlődése három-négy év
alatt a gyártástechnológiai eljárások négyszeres arányú
dematerializálódásával jár együtt. Felmerül a kérdés, hogy ez a
folyamatos, drámai mértékű dematerializálódás miért nem vonja magával az
IST által létrehozott teljes energia- és anyagáramlás megfelelő
csökkenését. A helyzet ugyanis ennek éppen az ellenkezője: az elektronikai
iparágak részesedése az energiafogyasztásból továbbra is növekszik, és az
elektronikus hulladék mennyisége azt jelzi, hogy az anyagfelhasználás is
hasonló ütemben emelkedik.
A jelenlegi gazdasági keretfeltételek között legvalószínűbb forgatókönyv
2015-ig az IST-piac folytatódó exponenciális bővülését jelzi, ami a
használatban levő IST-eszközök összes fizikai tömegének lineáris
növekedését eredményezi (Hilty et al. 2000b).
Az elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az
ökohatékonyság vagy a dematerializáció irányában végbemenő technikai
fejlődés szükséges, de nem elégséges feltétel a fenntarthatóság mint cél
megközelítéséhez. Ugyanakkor a politikának olyan globális
keretfeltételeket kell megteremtenie, amelyek a ritka ökológiai
erőforrások világszinten optimális allokációját biztosítják piaci
mechanizmusokon keresztül. A keretfeltételek megváltoztatásának
szükségességét hangsúlyozza az Információs Társadalmi
Fórum is: „A visszacsapó hatást a globalizált gazdaságban csakis az
korlátozhatja, ha a politikusok megfelelő és a világgazdasági rendszer
szerves részeként funkcionáló társadalmi és ökológiai védőkorlátokat
állítanak fel. Az ilyen védőkorlátokat helyi szinteken országos és
regionális keretfeltételek formájában kell bevezetni"
Bővebben:
http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2009_3/2009_3_hilthy.pdf
A fentiek azért is fontosak, mert Magyarország is aláírt mindenféle balga
megállapodásokat, így lehet, hogy a könyvtárak számára is fog
megfogalmazódni az energia és anyag felhasználás csökkentése, de ehhez nem
értek, elnézést.
Igen, én is
> olvastam a tantálról, de ugye nem gondolod, hogy ez (illetve a koltán)
az egyetlen ásvány amivel kapcsolatban a modernkori rabszolgaság és a
gyermekmunka felmerül?
Nem gondolom :-), sok trópusi élelmiszer, de az általunk hordott ruházati
cikkek (stb.) azért fizethetők meg annak ellenére, hogy a világ túlsó
oldalán gyártják őket, mert nagyon keveset fizetnek érte annak, aki
létrehozza. Ezzel amúgy kevéssé szoktam a listát terhelni, mert az
általános életünk része, nem könyvtárspecifikus. A mobil digitális
eszközök inkább köthetők a könyvtárhoz, ezért gondoltam felvetni a
létrejöttük körülményeit. S nem csak gyerekmunkáról van szó, az angol
cikkben háborúról, és egyéb rettenetekről is olvashatni.
De ez valóban nem kifejezetten könyvtáros ügy, ez a világ(gazdaság)
működésének ügye, amelynek a könyvtár is része. Az ember elég kicsinek
érzi magát a világgazdaság megváltoztatásához, mégis néhányan azt mondják,
hogy igen fontos a fogyasztói döntés, mert ennek végső soron a cégek ki
vannak szolgáltatva. Ezért is igyekeznek azt számukra kedvező módon
befolyásolni, ezért is látunk kellemes egyetemi környezetben, kényelmes
babzsákon ülő jövő reménységeit elegáns tablet használóként, és nem látjuk
a döglött gorillákat, illetve a lakóhelyükről elüldözött, megerőszakolt,
megcsonkított embereket, akik járulékos következményei ezeknek az
eszközöknek az előállításának.
Elvben vélhetően máshogy is elő lehetne állítani ezeket a készülékeket,
jelenleg nem így történik. De ezeket a hatásokat nem reklámozzák, a
cenzúra elleni küzdelem pedig könyvtári feladat.
Átmeneti megoldásként talán elképzelhető lenne, hogy ha a Fair trade
mozgalom kiterjedne az elektronikai eszközökre is. Ez persze nem lenne jó
hír a könyvtárak számára, mert ha a tantálbányász elég pénzt kapna a
munkájáért, ahhoz hogy ne csak nyomorogni legyen képes, vagy kidolgoznának
egy olyan eljárást, ami a gorillák élőhelyét megkerülve jut hozzá az
érchez, akkor ezek az elektronikai eszközök jóval drágábbak lennének. S ha
maradunk a jelenlegi paradigmában, akkor ez nekünk fáj. Ezért kellene
másik paradigmán dolgozni, ami az egész társadalom/világ számára feladat.
Ezen belül a könyvtárosoké is. A mi munkánk is a világot behálózó
rendszerek része, választásainkkal nagyon nagy hatással vagyunk/lehetünk
nagyon távol élő emberek és más lények életére.
Hogy ennek tudatában mit tehet a könyvtáros ez egy közös döntésnek kéne
lennie. Mint ahogy valóban el is dőlt. Ez itt a fellebbezés. :)
A jövőképek kapcsán szerintem fontos meghatározni, hogy ki tartozik bele a
világba. Valaki számára már most nagyon rossz életfeltételek jutottak, ő
már nem tud örülni annak a számítógépnek, amit én birtoklok. Számára az
összeomlás nem majd lesz és nem feltételes, ők már most nagyon rossz
körülmények között élnek, esetenként kb. úgy, ahogy mi a "majdani"
összeomlást képzeljük.
Az az érdekes, hogy míg a világ gazdaságilag egyre inkább egy rendszerré
dolgozódott össze, tehát távol élők nekünk dolgoznak, addig emberileg
velük semmi kapcsolatunk nincs. Ha lenne, ha alkalomadtán elbeszélgetnénk
egy ugandaival, arról, hogy "Na mi újság a melóhelyen?" akkor máshogy
értékelnénk ezeket a dolgokat. De kommunikáció nincs, gazdasági hatás van.
S nagyon fontos lenne leválasztani a mérnöki tudás nagyszerűségét a
folyton növekvő gazdaságról, legalább is elvi szinten. Bár mindegyik
nagyon összetett téma és sokáig elemezhető, a gazdasági rendszer kritikája
nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mérnöki, tervezői zsenialitást
kritizálnánk.
Az Eli könyvét láttam, köszönöm, még vidámabb a The Road című.
Ezeket a vicces forgatókönyveket, pont ezt az összeomlást, illetve az
összeomlás ránk kiterjedését kellene elkerülni. Ez mindenkit aggaszt,
ennek pszichológiai következményeit vizsgálják.
http://jand.info/2010/02/a-kornyezeti-ketsegbeesettseg-feldolgozasa/
A gyors technikai átalakulásból fakadó rengeteg elavuló eszköz egy része
Ghánába kerül, adomány formájában, érdemes az erről szóló részét megnézni
az alábbi, egészében is érdekes filmnek
37.50 től
http://www.youtube.com/watch?v=UmatL75dO3c
Üdvök
GG
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
