Kedves Katalisták, olvastam két érdekes cikket a Magyar Nemzet szombati számában. Az egyik az egyre nagyobb (és hazugabb) információözönről szól, a másik a gyorsan avuló információtechnológiai eszközökről. Természetes, hogy a jelen és a jövő egyik nagy kérdése a könyvtárak számára az, hogyan segítenek az irdatlan - ma már egyre inkább elektronikus - információmennyiség feldolgozásában. Mert nem elég csak odalökni a keresőt, érdeklődőt (figyeljünk! már nem olvasót írtam!) a számítógép elé! Segíteni is kellene nekik tájékozódni. Ha alkalmasak lesznek a tájékoztatásra a jövő könyvtárosai és a minőségre is figyelnek, nem csak arra: kiválogatjuk, amit kérsz, hanem kicsit arra is, hogy azt mondják: ezt válaszd! (Hogy nem szakad rá az ég az olyan népművelő, korszerűtlen majomra, aki ilyesmit leír;)
Aztán itt van az információtechnikai eszközök mérhetetlenül gyors avulása. A rádióban hallottam, informatikus mondta, megvette drága pénzért a legkorszerűbb iPod-ot, s hozzá a szoftvereket, mindezeket jó sok euróért, aztán fél év múlva rájött, ha nem veszi meg a még újabbat, már nem tudja használni a kütyüjét az újdonságokhoz. És ez, ha szerényebb keretek között is, de így van a könyvtárban is. Tehát a másik kérdés: képes lesz-e a könyvtár (vagy hívjuk inkább infotárnak? - figyelem, már 1990 körül hallottam ezt a szóösszetételt, nem új fogalom! - követni ezt az iramot az új gépek és szoftverek beszerzésében?
Tehát az egyik cikk a hihetetlenül felgyorsult és ráadásul a tulajdonosok és a gazdagok kénye kedve szerint hazudozó híráramlásról, hírözönről szól. Idézet:
"Harminc év óta több információt termelt a világ, mint az előző ötezer év alatt összesen. A The New York Times vasárnapi mellékelte több információt tartalmaz, mint amennyit a XVIII. században megszerezhetett egy művelt ember. Ha akadna olyan olvasó, aki percenként ezer szót tudna olvasni, még neki is másfél hónapra lenne szüksége, hogy az egy nap alatt áramoltatott összes információt elolvassa (vagy megnézze). És az értelmezésről még nem beszéltünk."
Vagyis azt kapjuk, azt olvassuk, amit a hírügynökségek (infobrókerek?) kiemelnek, fontosnak tartanak tudomásunkra hozni, valamilyen érdekek mellett vagy ellen hangsúlyozni. Irányítva vagyunk... Még gyorsabban, még erősebben, még magasabb színvonalon...
A másik cikk a számítógépes eszközök gyors elavulásáról, "elavultatásáról" szól.
Innen a másik idézet.
"Mindenddig azt hittem, különösen balszerencsés vagyok a műszaki cikkek területén, már-már vonzom a bajt. Aztán valaki felhívta a figyelmem a világháló legnagyobb képmegosztó oldalán magyar felirattal is megtekinthető dokumentumfilmre. A spanyol-katalán-francia koprodukcióban készült alkotás A villanykörte-összeesküvés - a tervezett elavulás története címet viseli. Tanulságos néznivaló abból a világból, amelyben élünk: amikor a cégek tudatosan rövidítik termékeik élettartamát, vagyis szándékosan olyan eszközöket terveztetnek, amelyek hamar tönkremennek, hogy aztán a kedves vevő vásároljon magának újat... A fogyasztás a cél, mert anélkül nem növekszik a gazdaság. De hogy a gazdaságnak miért kell mindig és folyton csak növekednie, arra nem találtam eddig értelmes magyarázatot azonkívül, hogy azért, mert így még többet tudunk fogyasztani. [...] Ez viszont zsákutca, hiszen hogyan lehetne végtelen a növekedés egy véges bolygón. [...] A filmben elhangzik Gandhi fontos tanácsa: a világ elég nagy ahhoz, hogy kielégíthesse minden ember igényét, de ahhoz túl kicsi, hogy kielégítse az egyén kapzsiságát. Mielőtt belefulladunk saját szemetünkbe, érdemes volna ezen gondolkodni."
Szerintem is. A könyvtáraknak is. És a könyvtárosoknak (bocsánat, infotárosoknak) is. Főként ha szeméten információs szemetet is értünk.
De hát, azt hiszem, hamarosan eljön véglegesen a könyvtárosoké helyett az infobrókerek világa. Akkor már csak a "felhő" lesz, amiből csak úgy kapkodják majd az infót, mint fáról a gyümölcsöt. Mindenki maga. Mert olyan okosak lesznek "azemberek", hogy majd pontosan tudják, nekik mire van szükségük. Nem kell nekik semmiféle támogatás. ("Ne akarja nekem megmondani senki, mit nézzek. Tudom én, mit akarok.") Aztán a gazdagoknak és a fontos embereknek lesz majd személyes infobrókere (lásd még személyi titkár, személyi körömépítő, személyi kozmetikus stb.), aki kiválasztja és értelmezi is számukra az információt. Nekik aztán már elég lesz a válogatott "takarmányt" szépen megemészteni. Mint a birkáknak. (Az államok vezetői, a politikusok már most is, sőt már régóta így vannak, azt hiszem. Azért - is - van annyi hülye rendelet, törvény. Az elnök úrhoz a személyi titkáron... és a személyi infobrókeren keresztül vezet az út.) És végül az infobrókerek (és a titkárok) lesznek a világ legnagyobb hatalmasai, urai. (Az információ hatalom... kissé kibővítve.)
Szép új világ. Azért hajrá könyvtárosok!
--
Pintér László
nyugdíjas főkönyvtáros
7635 Pécs, Csóka dűlő 8.
Tel.: 72/226-151
Mobil: +36 30 981-88-45
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
