Kedves Lista!
Köszönöm a szives kiigazítást, tényleg a régi egyetemi kisdoktorinak lehetett inkább porosz mintája,
a kandidátusinak pedig szovjet mintája.
A két háború közötti bölcsészdoktori címhez rövidebb értekezést kellett írni,
talán egy időben meg is kellett ezt jelentetni.
Szintén köszönöm a megerősítést, hogy ne mossuk össze az egyetemi doktori fokozatot
az akadémiai címekkel. (Van feljebb még a választott levelező ill. rendes tagság is.)
Tavaly mikor rászóltam egy fiatal kutatóra,
akkor így válaszolt nekem (mire én aztán visszakoztam is, mondván, biztos jobban tudja):
>Kedves Nagypal Laszlo,
>A hatalyos FTv. szerint, aki -- mint en -- 2005-ben szerzett PhD-t, s nem egyetemi doktorit (dr. univ.), diplomat (MA), immar az >"irodalomtudomanyok doktora, PhD" cimet viseli hivatalos forumokon. Az MTA nagydoktorai pedig ugyanezt DSc-vel. Ez teljes >osszhangban van az europai gyakorlattal...
>Udvozlettel,
>Sz. M.
Régebben olvastam az MTA egyik osztályánál,
hogy a nagydoktori cím elnyeréséhez van ott egy olyan feltétel:
A PhD elnyerése óta legalább harminc hosszabb publikációval - köztük monográfiával - rendelkezzen a pályázó.
Nem ejtettünk még szót a DLA fokozatról (Doctor of Liberal Arts),
melyet művészeti egyetemeken lehet szerezni (szíművészet, képzőművészet, zene, tánc stb).
A megszólításhoz ugyanakkor vicces lenne, ha egy történészt doktornőnek szólítanánk.
Külön jelenség az is, amikor csak asszonynévként használnak doktori titulust.
Tudom, sokakat jobban érdekel a helyesírás és címleírás,
de talán a tudományszociológiai szempontok sem teljesen idegenek ettől a listától
(és a szakkönyvtári létezéstől).
Nagyon köszönöm a szakszerűbb válaszokat azok nevében is,
akik nem jutottunk el olümposzi magasságokba a halhatatlanok közé,
hanem - hol békésen, hol békétlenül - legelészünk a csordával a völgyben :-).
Udv:
NpL
