A mai magyar társadalomban politikai értelemben majdnem mindenki valamilyen módon megsebezte magát. A baloldaliak a jobboldaliaktól, a jobboldaliak a baloldaliaktól.
Ha baloldali vagyok, akkor nem ragaszkodom ahhoz, hogy a nemesi címek használatát tiltsák, és nem ugranék minden kis szilánkra... Éppen elég lenne (és lett volna) egy olyan rendelet, mely leszögezi, hogy használatuk nem hivatalos. Azt a rendeletet annak idején a vad jobboldal-ellenesség eredményezte, aminek nyilván okai voltak. A mai szélsőjobboldaliság produkcióit a vad baloldal-ellenesség eredményezi, aminek nyilván úgyszintén okai vannak…
Ettől még se a (vad) jobboldal-ellenesség, se a (vad) baloldal-ellenesség nem elfogadható, mert jobb- és baloldal egyformán legitim politikai magatartás- és szemléletformák. Egyik sem a jó, és egyik kormányra jutásával sem a jó jut uralomra, mert a Jó tulajdonság, nem pedig politikai irányzat vagy kormány…
Ha jobboldali vagyok, akkor ugyancsak nem ugranék, és nem érvelek a nemesi címek használatával szembeni ellenérzéseket tapasztalva azzal, hogy tájékozatlan szerencsétlenek egykori arisztokraták koponyáival futballoztak, és a kommunisták hagyták veszni a kastélyokat.
Egyébként pedig megvan a véleményem azokról, akik nemesi címüket pusztán státusként emlegetik.
Az egységesített (besorolási) személynevek használatát az MSZ 3440/2–79 2.5.2, 2.5.3, 2.5.4. és 4.2.2 pontjai hót pontosan és szépen, liberálisan (van-e még, akinek e szó nem szitok?) szabályozzák.
Nyilván vannak, akik szerint nem csak az információkereső nyelvek, nem csak az ETO, hanem minden egykori bibliográfiai szabvány, és minden, ami nem a legújabb, elavult, de ez is érthető: valahogy, valamivel csak profilíroznia kell az embernek magát.
Ha „autority-t” hallok magyarom szövegébe ágyazva, átmegyek Jobbikosba.
Ungváry Rudolf
