Tisztelt Kollégák!
Talán levelem nem éppen helytálló, de mint végzett könyvtáros sajnos én is szembesültem a pályakezdés nehézségeivel és úgy gondolom, hogy a pályán már évek óta tevékenykedő kollégákkal szemben nem származik abból előnyünk, hogy szülői segítséget kapunk, hiszen például én személy szerint önellátó vagyok, szégyellem magam, ha a szüleimtől kérek valamit, hiszen tudom, ők sincsenek jobb helyzetben, mint én és a testvéreimet is szeretnék taníttatni.
Ha egy nálam 10-20 évvel idősebb kolléga azért kap meg egy állást, mert van családja, engem pedig nemleges válaszra sem méltatnak, mert fiatal vagyok, akkor én kérek elnézést, de hogyan legyen egzisztenciám?
Különböző integrált könyvtári rendszereket ismerek, hatékony információkeresési technikákat alkalmazok, aktív könyvtárhasználó vagyok, nyitott vagyok az újdonságokra... És ebben rajtam kívül évente hány frissen diplomázott hallgató ugyanolyan jó?
Sajnálom, ha sértettem az idősebb kollégák önérzetét, nem általánosságokban írtam le a gondolataimat, mert például van olyan frissen végzett hallgató, aki még sosem használta a raktározási táblát. (Természetesen nem az ő érdekeiket szeretném védeni).
Én csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mi, akik szintén nagy tisztelői vagyunk ennek a szakmának, szeretnénk esélyt kérni!
Ha egy álláspályázatra egy tapasztaltabb könyvtáros és én jelentkeznénk, kérem ne utasítsák el kategorikusan a pályázatomat, hanem hasonlítsák össze gyakorlati tudásunkat! Ha akkor elvérzek, rendben, belenyugszom abba, hogy fontos pályánkon a több éves tapasztalat.
Még egyszer elnézést, ha valakinek a lelkébe gázoltam, igazán nem volt szándékomban.
Még egyszer elnézést, ha valakinek a lelkébe gázoltam, igazán nem volt szándékomban.
