Már napok óta olvasom a generációs problémákkal kapcsolatos vitát. Eddig mindegyik felvetésben találtam jó gondolatokat.
Voltam munkanélküli én is, jelenleg két diplomával, három szakon végzettként dolgozom egy kis könyvtárban. Itt jegyzem meg, hogy nem volt könnyű elhelyezkednem. Pedig vidékről költöztem fel a fővárosba, direkt az állás miatt.
A diplomáim megszerzése után biztonság kedvéért még végeztem egy okj-s bolti eladói képzést is (az sem volt ingyen, mert már a munkaügyi központok ezeket a jobb szakmákat nem támogatja), hogy veszély esetén nem maradjak éhen, mert sajnos a munkanélküli segély egy 30 éves ember számára nem nyújt biztos megélhetést.
Ami a fiatalok könyvtárban és egyéb más helyeken történő elhelyezkedését illeti, szerintem abból is eredhet, hogy nagyon sok könyvtárban dolgoznak olyan idősebb kollégák beleértve a könyvtárvezetőket is, akik nyugdíjasok és a nyugdíjuk mellett dolgoznak még rendesen 8 órában, normális fizetésért. És hát az igazat megvallva, sajnos sokszor már nincsen erejük és/vagy kedvük aktívan részt venni a valós munkában.
Sajnos mindaddig amíg ez így lesz, addig a fiatalabb korosztály ki fog szorulni a potenciális munkahelyekről.
A múltkor az egyik ismerősöm büszkén kommentálta egy közös barát munkanélkülisége kapcsán, hogy ilyen esetekben nincsen más megoldás, mint az, hogy képezze át illetve tovább magát.
Rendben van. Na de mégis miből?
Az állam egy diplomát finanszíroz. A másik már önköltséges és nem is olcsó.
Ha a munkát vállalni akarónak nincsen állása és mellékesen említem meg, hogy nincsen olyan szerencséje, hogy a szülei eltartsák még, mert adott esetben nem állnak olyan jól anyagilag. Akkor milyen további lehetőségek merülhetnek még fel? Diákhitel?
Egyszer azt is vissza kell fizetni, na és vannak olyan ismerőseim, akik már a hitelre vesznek fel hitelt, hogy törleszteni tudjanak.
Ennél fogva nagyon nagy szerencséje van annak a kollégának, aki egyik levelében arról írt, hogy egy fiatal pályakezdőt még a szülei tudnak istápolni egy darabig, mert akkor ezek szerint ő nagyon jól el lehet látva és esetleg majd ha ő kerül hasonló helyzetbe, akkor nem lesz félnivalója a gyermekeit illetően.
Van még egy észrevételem. Sajnos egyre magasabb kritériumokat követelnek meg egy-egy könyvtárosi állás meghirdetése alkalmával és sokszor már nem is könyvtárosi végzettségűeket várnak/kérnek; hanem történészt, geográfust illetve már-már nyelvtanárt.
Az egyik hozzászóló megemlítette például a kínai nyelvű könyvek transzliterálását is, amelyre állítólag többnyire csak a sok év tapasztalatot maguk mögött tudhatók képesek. Ezzel nem kifejezetten értek egyet. Bár sok főiskolán és teszem fel egyetemen tesznek erre kísérletet, hogy tanítsák, - még én is részt vettem ilyen kurzuson- de nem vagyok benne biztos, hogy elsöprő sikerrel. Viszont a frissen kikerült pályakezdő diplomások mára már elég sok nyelvet beszélnek, mivel ma ez már alapvető követelménynek számít. Ám az idősebb korosztály ebben a tekintetben híján van.
És akkor utoljára a fentiekből adódóan:
Mi lesz a hagyományos könyvtárosi végzettségű kollégákkal és ezen belül is azokkal akik nem egyetemi végzettséget szereztek könyvtárból?
Úgy gondolom, hogy azok a kompetenciák, amelyek egy könyvtárosi munkához szükségesek egy főiskolai képzés bőven lefedi.
Persze nem vonom kétségbe, hogy egy egyetemi szintű diplomával rendelkező könyvtáros szakember már programozónak is elmehet lassan. Na de velünk mi lesz? Mi csak könyvtárosok vagyunk. Lehet hogy eljön az az idő, amikor már csak könyvtárat takarítóknak leszünk jók? Mindenesetre elgondolkodtató...
Elnézésüket kérem a sok kérdőjelért, de ez most így alakult.
