Szegény kis e-book olvasók, milyen témákra jutunk hírükre!
A jövőtől való félelemmel szembe szeretném állítani a technooptimizmust.
Azzal nem biztos hogy cáfolhatjuk elődeink aggodalmát, hogy a lócZitrom
helyett a motorgázok lepik el a várost. A félelem valóban konkrétan nem
úgy igazolódott be, de a szmog, a zaj és a rezgés "nem sokkal jobb"
esztétikai, és egészségügyi hatású externália. "A struktúra/paradigma
fogjaként a kezdeti problémát bővített módon termeli újra".
A technika gyermeki lelkesedéssel cenzúrázza saját negatív hatásait,
először mindig a találmánynak örülünk, szépen elterjed, majd csodálkozunk
a váratlan hatásokon, ekkor persze már túlzottan életünk részévé válnak.
„Minden egyes technológia létrehoz, előcsal, beprogramoz valamiféle
járulékos következményt. Például, amikor a vasutat feltalálták, egy olyan
tárgyat találtak fel, amivel gyorsan lehet utazni (…) de ezzel együtt a
vonatszerencsétlenséget is „feltalálták". (…) Ha tovább akarunk lépni a
technikában (…) akkor számítanunk kell a lényegre és a járulékosra is –
mivel a lényeg maga a dolog és annak mellékjelenségei együttvéve. A
technológia és a sebesség negativitását cenzúrázták. Technokratává
válásukkal a mérnökök hajlamosak voltak csak pozitívumot látni
találmányukban (…) Provokatív javaslatot akarok tenni arra, hogy a Gépek
csarnoka mellett felépítsék a Balesetek csarnokát is. Minden
technológiának, minden tudománynak ki kellene választania egy
meghatározott balesetfajtát és termékként kellene feltüntetnie." Virilio:
Tiszta háború
Ebből tanulva nyilvánította ki szimpátiáját az EU az elővigyázatosság
elvével kapcsolatban.
Szerintem is az egész társadalmi, kulturális rendszerről (lenne) érdemes
gondolkodni, beszélgetni...
Jacques Ellul már 1977-ben úgy látta, hogy a technika az embert markánsan
átalakító környezet: "Ez a környezet észrevétlenül kialakítja a neki
megfelelő viselkedési módokat és ideológiai irányulásokat. Magától
értetődik, hogy használjuk a gyors tömegközlekedést és élünk a
gyógyszerekkel. Az ember nagyon gyorsan e környezetnek megfelelően kezd el
gondolkodni. (...) A humán tudományok visszaszorultak a
természettudományos és a műszaki képzés javára, mivel az a környezet,
amelybe a diák belecsöppen, nem humán, hanem technikai jellegű. (...) Az
oktatás és tanítás ezentúl nem önmagáért való, hanem a hatékonyságot kell
szolgálnia. (...) Haszontalan dolgok tömkelegét tanuljuk. A hivatásra,
azaz valamely mesterség fogásaira való felkészítés a fontos. (...) Hogy is
volna képes az ekként képzett ember a technika rendszerének kritikájára
vagy irányítására? (...) Ez az új típusú kondicionálás kialakít egy új
lelkialkatot. Egy olyan alkatot, amely már születésétől fogva magán viseli
a megatechnológia lenyomatát. Egy olyan alkatot, amely képtelen
közvetlenül reagálni a látás és hallás tárgyaira, a konkrét dolgok
formáira, semmilyen területen nem tud félelem nélkül ténykedni. Még
elevensége átérzésére is csak a gépistennő által rendelkezésre bocsátott
extraorganikus eszköztér (sztem elírás, helyesen: eszköztár) segítségével,
gépi engedélyre, vagy parancsra képes. Az esetek sokaságában ez a
kondicionálás már elérte a teljes függőség állapotát. A konformizmusnak
ezt az állapotát a technikai rendszer legsötétebb prófétái az "ember
felszabadításaként" üdvözölték. Ugyan mi alól szabadult fel így az ember?
Olyan feltételek alól, amelyek által az emberiség megismerhetett egy
aktív, környezettel kölcsönösségi viszonylatban álló áldásos viszonyt.
Megismerhetett egy emberi és természetes, "nem előre beprogramozott",
változatos környezetet, amely tele van nehézségekkel, csábításokkal, nehéz
választásokkal, kihívásokkal, meglepetésekkel és váratlan ajándékokkal."
(Tillmann J.A.: A későújkor józansága 2.)
Üdvözlettel
Gondos Gábor
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
