Köszönöm a cikket!
Lehet, hogy elkanyarodásnak értelmezik amit írok, de szerintem
összefüggnek e dolgok.
Igen, pontosan ezekről a kérdésekről kellene a HVG mellett más forrásokat
is bevonva társadalmi szinten egyeztetni. Mi a szabadság? Milyen fajtája
milyen áron valósul meg? A jelenlegi szabadságdefiníciók mellett vannak-e
más, kisebb ökológiai katasztrófával kecsegtető elképzelések? Kezdjünk-e
valamit azzal a kritikával, amely azt mondja, hogy a szabadságunk mai
formája veszélyezteti a jövő generációk életfeltételeit? (A mi
szabadságunkat is korlátozzák múltbéli hosszú hatású döntések)
Vajon a fejlett világ szabadsága és a fejletlen rabsága között van-e
összefüggés? A Darwin rémálma című film például arról szól, hogy a
Viktória-tó partján élők olcsó halkonzervet gyártanak, exportálnak európai
piacokra, viszont ők maguk éheznek. Lehet hogy, ha maguknak
halászhatnának, akkor többet ehetnének, viszont az európai polcok piacán
kevesebb halkonzerv lenne, ami lenne az drágább lenne, esetleg kevesebb
menne bontatlanul tönkre. Másik hal ügy: a tonhal -imádom- lassan kifogy a
tengerekből, viszlát. A fejlett világban élőknek jelenleg szabadságában
áll venni halkonzervet, de ha majd e jelenbéli szabadságuk következtében
elfogy a tonhal, akkor a dánok világa ugyanúgy szegényebb, kevésbé szabad
lesz, mint a szegényebb országokban élőké. Az utánunk jövők azért nem
fognak tonhalat enni, mert legitimálunk egy olyan rendszert, ami az árakat
akkor is lenyomja, ha ennek az a következménye, hogy csak a túlhalászat
éri meg.
Ha a két régiót függetlenül nézzük, akkor más eredményre jutunk (Dánia
elől tündököl), mint ha egy közösségként gondolunk az összes szereplőre
(egy gazdasági rendszerben működik a világ, valakinek a többlete az nem a
semmiből jön, hanem valahonnan: természetből, más társadalmakból hiányzik)
(Előbbi esetet jellemezte úgy Lányi András, hogy a világ proletárjai
egyesültek és együtt zsákmányolják ki a természetet :-) ).
Én pl. úgy tudom, hogy a pénzügyi gyarapodás csak egy darabig jár együtt a
boldogság érzettel, egy szint után a több pénz nem okoz nagyobb
elégedettséget. Egy olyan kutatásról hallottam, ami az Egyesült Államokban
20 évente vizsgálja az elégedettséget, s a két legutóbbi alkalommal -annak
ellenére, hogy a GDP kétszerese volt a korábbinak, nem érezték magukat
kétszer boldogabbnak, sőt, kevésbé érezték magukat jól...
Egy két idézet a "fejlett" világ szabadságának viszonylagosságáról:
- http://dolgaink.tk/2010/12/02/gazdag-voltam/
- "Az olyan gazdag társadalmak mint, pl. a miénk, retteg attól, hogy
bármiről is le kellene mondania. Milyen változtatások révén érhetnénk el a
fenntartható világot?
Gyulai Iván: Nem értem, hogy miért kellene lemondanunk valamiről is.
Szerintem éppen a mai gyakorlat során mondunk le nagyon sok mindenről,
olyan dolgokról, amelyek boldoggá, teljessé tehetné életünket. Persze
ezeket a mai praktikus világban nem lehet "elfogyasztani", így ezért
maradjunk csak az anyagiaknál.
A legtöbb emberben a környezetvédelem azért is ellenérzést szül, mert azt
megszorító intézkedésként értelmezi, olyan dologként, amire pénzt kell
kidobni. S, ez így is van. Ám, ha nem hoznánk létre a problémákat, akkor
lényegesen kevesebbet kellene fáradoznunk azért, hogy pénzt keressünk
arra, ami rosszat a pénzkeresés közben hozunk létre. A baj az, hogy a
közgazdaság nem ismeri el a negatív externáliákat, illetve a természeti
erőforrások értékét, a természet javait ingyen lévőnek tekinti, a negatív
externáliákat pedig a társadalommal fizetteti meg. További baj, hogy ez
valamilyen oknál fogva nem jut el az emberek tudatáig. Ez persze nem
véletlen. Azok, akik lefölözik ezeket a hasznokat, s az általuk okozott
kárt másokra hárítják, nem érdekeltek abban, hogy ez a rendszer
megváltozzon. Ha minden hónap végén a postás hozna egy számlát, amelyet a
természet küld nekünk, s azt ténylegesen ki kellene fizetnünk,
meggondolnánk, hogyan bánunk a természet adományaival." A teljes interjú:
Magyar Narancs 2002 48.sz. 26-27.
- "Milyen örömforrásokat javasol a motorcsónakázás és a műhavas síelés
helyett? Hogy lehet megvédeni az emberi lét örömteliségét, gazdagságát,
változatosságát jet-ski nélkül?
Meszlényi Attila: Tapasztalatom szerint akik nem hódolnak költséges
felszerelést, utazást kívánó és természetszennyező szórakozásoknak,
legalább olyan gazdag és örömteli életet élnek, mint akik igen. Sőt! Talán
épp a viszonylagos eszközszegénység fejleszti ki arra való képességünket,
hogy felfedezzük világunk kimeríthetetlen gazdagságát, s az élet
bensőségesen megélt élmények szakadatlan sorát jelenthesse számunkra. Ez a
képességünk elsorvad, ha eszközök sokaságához, sebességhez,
helyváltoztatáshoz kötjük magunkat, s ettől kezdve ingerküszöbünk egyre
emelkedik. Csak újabb és újabb eszközök képesek változatosságot vinni
életünkbe, s ezen az úton talán soha el nem érjük az eszközszegény
életvitel élménygazdagságát.
Már önmagában az, hogy valaki lemondásról beszél, elég furcsa manapság. Mi
lenne a szabadsággal, az önkiteljesítéssel, ha mindenki ilyen öko-puritán
módon élne?
Nem hiszem, hogy változtatna életünk szabadságfokán. A mai, általánosan
követett illem éppennyi korlát közé szorít bennünket, csak nem tűnik fel,
mert megszoktuk. „Jaj, Istenem, anyósomék jönnek látogatóba, nincs hat
egyforma poharunk, Józsinak még ajándékot sem vettünk…" „Kihíztam az
öltönyöm, mit vegyek fel holnap az Operába?" stb. A nehézséget nem a
szigor, hanem a váltás jelenti. A szabadság, önmegvalósítás mindig a
(részben magunk állította) szabályrend keretében valósul meg. Nem
korlátozza szabadságunkat, ha a kereteket lecseréljük, csak éppen más
értékek mentén kell elképzelnünk, nem fogyasztói-hedonista módra. Dürert
sem akadályozta az önmegvalósításban, hogy inasként nem gyakorolhatott
drága anyagokon, be kellett érnie a letörölhető palatáblával. Ebben ma
szabadabbak vagyunk, nekünk viszont nem „szabad" már tiszta vizet innunk,
tiszta levegőt szívnunk. Vajon melyik segíti jobban önmegvalósításunkat?"
(Egyenlítő 2009.12.)
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
