Szerencsés ember vagyok, sok oldalról érnek egyszerre hatások, nem unatkozom. Egymás után olvashatom Mikulás úrnak a könyvtárak gyors és alapos átalakítását (mivé is?) sürgető írásait a Katalisten, meg Csorba Győző könyvtárának jó és még jobb, érdekes és még érdekesebb könyveit, katalogizálásuk közben. Vajon kell-e nekem, nekem kell-e feldolgozni Csorba könyveit, kérdezem magamtól, miután Mikulás Gábor arról szóló levelét olvastam, hogy nem szükséges minden könyvtárban feldolgozó? Ki tudja, nem egyszerűbb volna-e csak beírni valami almezőbe egy MOKKA-leíráshoz, hogy ez a könyv Csorba könyvtárában is megvan. Aztán kész. Kész? Valóban feldolgoznám Csorba könyvtárát, ha így tennék?
Miközben ezen gondolkodok - egy kicsit;) - , olyan könyveket találok a hagyatékban, amivel magyar könyvtárak on-line katalógusában nem is találkozhatunk. Mint pl. Koczián Sándor (Pécs Petőfije) könyvecskéje melyet a szinte lebke-létű költő (1850-1870) halála után egy évvel adtak ki hálás irodalombarátok. És amikor ilyen könyveket találok, azonnal elfelejtem Mikulás úr reformjait, még akkor is ha jól tudom, ennek a könyvecskének és megtalálásának, bemutatásának haszna mindenféle forintosítási (eurósítási) próbálkozásnak ellenáll. Csorba maga valószínű fillérekért vehette a pécsi "tetűpiacon" valamikor a 40-es évek elején, mennyit érhet akkor ma? A könyv, a feldolgozása munkadíjával (0 Ft) együtt sem érthet többet most sem, húsz fillérnél. (Mondhatnánk fanyar humorral: megfizethetetlen, hiszen ma nincsen húszfilléres forgalomban. Ha így megy tovább, lassan húszforintos sem lesz...) Érdekességként azért ideírom a címeket, ahol a kötetecske néhány oldala megtekinthető, hátha érdekel valakit. Ha haszna nincs is a munkámnak, legalább kicsit "szórakoztatok" néhány elvetemült érdeklődőt. (Az vajon nem haszon?;)))
borító: http://www.csorbagyozo.hu/?q=node/1580
címoldal: http://www.csorbagyozo.hu/?q=node/1581
A Szózat c. vers elsős két versszaka: http://www.csorbagyozo.hu/?q=node/1582
A Bujdosó c. "történeti beszély" első oldala: http://www.csorbagyozo.hu/?q=node/1583
Szóval feledem ilyenkor a "hagyományos" könyvek és a "hagyományos" könyvtárak, na meg a"hagyományos" (feldolgozó) könyvtárosok fölöslegességét taglaló írásokat, de aztán a sokszínű könyvtár egy másik könyve mégis megint eszembe juttatja a fölöslegességet leginkább firtató Mikulás Gábort.
Bertha Bulcsu: Utazás fehér lavórban c. kötete Csorbának (és feleségének) ajánlott példánya kerül a kezembe. (Bp. : Magvető, 1994) Újra elolvasom, ha már katalogizálom. Ezért haladok lassan a munkával: szinte minden katalogizált könyvbe beleolvasok, némelyiket el is olvasom...Ugyan, vajon, mennyi ennek az én "olvasgatásomnak" a társadalmi haszna, jut szembe, hiszen tudom, Mikulás Gábornak is ez ugrik be azonnal...:))) De mit tegyek? Berthát nagyon szeretem. Úgy is, mint embert, úgy is mint írót. Közel áll hozzám, mert mikor Bertha és Csorba levelezéskötetét állítottam össze (nesze neked, már megint egy fölösleges munka, ugyan ki olvas ma levelezéskötet?), alaposan megismerhettem. Noha sajnos összesen egyszer találkozhattam az íróval, mégis jól "ismertem" a "valóságos" embert is, hiszen Bertha jelen volt Csorba mindennapi életében leveleivel, telefonjaival... Újra olvasom tehát a "fehér lavórban"-t és mit találok benne a sok hihetetlenül érdekes Bertha-megfigyelés között: hát a Felrobbantott trágyadombok c. karcolatot.
Beszkenneltem, most meg mellékelem két fájlban. Hogy miért is jutottak eszembe erről két oldalnyi írásról Mikulás Gábor katalistes levelei? Ugye, ha jól értem, jó kódolom mondandóját, Mikulás Gábor szerint a magyar könyvtárügy egy jól kifejlett bűzlő trágyadomb. Hát akkor mi a jobb, teszem fel Berthával a kérdést? Robbantani vagy eltakarítani? Én nem tudom. Csak úgy eszembe jut: a minapi domogyedovói robbantásban is harmincnál többen meghaltak.
Üdvözlettel, egy fölösleges munkát végző fölösleges ember, egy még élő - múzeumba vele! - hagyományos könyvtáros:
P. L.
--
Pintér László
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
