elnézést az elírásért, aznap valami rosszat ehettem, mivel Éva nevű kolléganőmet pedig kétszer is Erikának neveztem, ami szintén nem vált dicsőségemre :-)
Igen, ez a rendelet számos sebtől vérzik. Rövidesen részletesen foglalkozunk vele. A kötelespéldány-ügy azonban nincs lezárva, csak pirinyót lassított, hogy "túl jól sikerült" az e-mailjeimet a mobiltelefonommal szinkronizálni. :-(
Közben abban is előreléptünk, hogy alakulófélben van a Könyvtári Alternatívák Civil Munkacsoport, amely koncepcionális és szabályozási kérdésekben is érintett szakemberekből áll, és a koncepció/célkitűzés/szabályozás/hatásvizsgálat/korrekció ötösfogatában venné górcső alá azokat a kérdéseket, amelyek "kihívást jelentenek".
Üdv.:
Domonkos
2010.12.16. 10:09 keltezéssel, László Pintér írta:
---------- Forwarded message ----------
From: László Pintér <alapinter@gmail.com>
Date: 2010/12/16
Subject: Re: [KATALIST] allomanyvedelem + kotelespeldany
To: "Horvath Sandor Domonkos, dr." <hsdhsi@gevk.hu>
Kedves Domonkos, egy ismerősöm szólt, hogy Istvánnak neveztél, ami nem baj, mert nekem az a név is tetszik, sőt, mint államalapító kicsit talán "előbbre" is jár, mint a László;)) Emiatt nem is írtam volna. De egy másik levél kapcsán megint "felütöttem a törvényt" és az újraolvasás írásra késztetett.Mielőtt a (szerintem) lényegről szónék engedj meg egy "provizorikus" megjegyzést: a rendelettel kapcsolatban azt írod, a "régi megalkotókkal nincsen baj". Tudom, értem én, mit akarsz mondani, csak azért engedd meg, kedves Domonkos, hogy ezen a mondaton vitatkozzak veled: nekem azért egy kicsi (?) bajom van a régi megalkotókkal is;)) :(( De térjünk rá a levelem igazi okára.
Az 3/1975 (VIII. 17.) sz. KM-PM együttes rendeletben (ami szabályzat;) ezt olvasom (II. fejezet 3.§. (1) bek.:
"A könyvtári állomány ellenőrzése (a továbbiakban: leltározás), valamint állománynyilvántartásból való törlése egyaránt a könyvtári leltár (állománynyilvántartás) alapján történik. (2. §)"
Már itt figyelni kell! Az szövegből ugyanis implicite az olvasható ki, hogy az állományellenőrzés is leltározás és az állománynyilvántartás is leltározás! Ha pedig megnézzük a hivatkozott 2§ (1) bekezdését (már előző levelemben is idéztem), még szembeszökőbb lesz a fogalomzavar:
Ne foglalkozzunk most azzal, hogy a hivatkozott 1968. évi 33. tvr-t már hatályon kívül helyezték, csak azzal, hogy végülis mi a leltár?
"2. § (1) A könyvtár köteles minden dokumentumáról - a számvitel rendjéről szóló 1968. évi 33. törvényerejű rendelet 3. és 6. §-aiban foglalt rendelkezésekkel összhangban - folyamatosan és idősorrendben olyan állománynyilvántartást (leltárt) vezetni, amelynek alapján az állomány egészének a darabszáma és értéke, továbbá az egyes dokumentumok értéke bármikor megállapítható és ellenőrizhető."
A 2 § szerint leltár = állományNYILVÁNTARTÁS. A II. fej. 3. §. (1) bek. szerint viszont állományELLENŐRZÉS = leltározás. Itt "első blikkre" is fogalomzavar érzékelhető. Amit a törvény által alkalmazott hibás értelmezés okoz, mégpedig az, hogy téves az állományellenőrzés = leltározás megállapítás. A Könyvtári fogalmak kisszótára (Bp. : Korona K., 2000; a szócikkeket írta, a kötetet szerk. Buda Attila, lektorálta Voit Krisztina) 161. oldalán (1. has.) ez olvasható "Leltározás: A könyvtári állomány egyes tételeinek az állományleltárba való bevezetése. E könyvtári munkafolyamat során minden egyes dokumentum egyedi leltári számot kap, amelyet a leltárbélyegző segítségével több helyen is feltüntetnek rajta. Az adott dokumentum adatait pedig bevezetik a leltári nyilvántartásba." Pontos, tiszta meghatározás. És ezért szokták azt tanítani alapfokú tanfolyamokon is, hogy állományellenőrzés NEM EGYENLŐ leltározással. Mert az állományellenőrzés a könyvtári állomány fizikai meglétének ellenőrzése a LELTÁROZÁS során elkészített könyvtári alapdokumentumok és az állomány tételenkénti összevetése alapján.
Tehát - elegáns, nem elegáns - a törvény szövege egy alapvető szakmai hibát tartalmaz, ezért már a fogalmak meghatározása is helytelen benne.
Megállapítható tehát, hogy a (szabályzat)rendelet "belepiszkál" a magántulajdonba is, az egy jogász szemszögéből alapvető hiba, a könyvtáros szemszögéből azonban már a "könyvtárszakmai", fogalmi meghatározás is rossz. Tehát - ceterum censeo - új törvény kell. "Jogászilag" is, és "könyvtárosilag" is.
Más kérdés, hogy,
amint már máskor is leírtam, "szakszeti", városi könyvtári és egyetemi könyvtári "múltam" során, dokumentumokkal bizonyíthatóan, legalább 300 ezer kötet állományból történő törlése fölött "bábáskodtam", ezért a vitatott törvényt - a törlési jegyzékek előkészítése, összeállítása során - rengetegszer alkalmaztam a jegyzékek címében és záradékában, pl. a címben így: "12/ 178. sz. Törlési jegyzék a ... könyvtár állományából pénzben megtérített követelés címén törölt könyvekről. " A záradék pedig valahogyan így szólt: "A 12/128 sz. törlési jegyzéken 1-125 tételszám alatt felsorolt könyvek törlését a 3/1975 (VIII. 3.) KM-PM sz. együttes rendelet 21 § (2) bek. alapján alapján engedélyezem. .... könyvtárigazgató." Tehát a (szabály)rendelet EGYES RÉSZEI alkalmazhatók voltak, pl. a törlések esetében. Az aztán más kérdés, hogy pl. a "tervszerű állományapasztás" fogalma alatt melyik könyvtár mit értett, ill. mit tett az ilyen eljárás során az állományból kivont könyvekkel. Mert erről is sokat lehetne mesélni, hiszen az erre nézvést alkalmazandó szabályok szinte betarthatatlanok (17 §), de ezt most inkább nem részletezném. Az "öreg" könyvtárosok tudják, miről beszélek.
Üdv: P. L.
2010/12/14 Horvath Sandor Domonkos, dr. <hsdhsi@gevk.hu>
Kedves István,
ugyan szabályzatnak nevezik a normatív szöveget, de valójában az egész egy miniszteri rendelet. A régi megalkotókkal nincsen baj, mivel a legitimitás elve alapján a rendszerváltást megelőzően kiadott jogszabályok is érvényesnek és hatályosnak minősülnek. Persze az egész nem elegáns.
Az egyik gond az elavultság, a másik gond viszont az, hogy ez is a tulajdonviszonyokba, ill. a kártérítési felelősség rendszerében nyúl bele, mindkettő törvényi szabályozási tárgykör. Ahhoz képest ez még nem is kormányrendelet, hanem egy egészen alacsony szintű jogforrás: miniszteri rendelet. Egyebekről nem is szólva. Jelentős része nem használható, csak éppen úgy teszünk, mintha az volna...
Modern könyvtárügyet álmodva, azonban korszerű szabályozás lehet csak a háttér.
Üdv.:
Domonkos
2010.12.14. 15:39 keltezéssel, László Pintér írta:Kedves Kollégák, HSD második kérdésében foglaltakat, vagyis a leltározás, az állományellenőrzés, ill. az állományból való törlés menetét (más egyéb dolgokkal együtt) a 3/1975. (VII. 17.) KM-PM számú rendelet szabályozza. Idézem a bevezető szöveget:
"3/1975. (VIII. 17.) KM-PM együttes rendelet
Az 1020/1975. (VIII. 3.) MT határozat 2. pontjában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel, országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendeljük:"
Én nem értek a rendeletekhez, törvényekhez, de azért már magában a forma meghökkent, mert ha a "sallangokat leveszem", mi is lesz a szép hosszú szövegből? Rendelet [...] szabályzat kiadásáról. Én már innentől nem tudom, mi ez: rendelet vagy szabályzat? Szerintem ez legyen törvény, vagy minisztériumi rendelet, vagy akármi, de akkor az legyen - és kész.
Mindjárt a következő kérdés: legalább addig el kellene jutni, hogy a Minisztertanács Tanácsi Hivatalára vagy a Szakszervezetek Országos tanácsára ne hivatkozzon egy érvényes jogszabály. Ez szerintem nagyjából olyan, mintha a Magyar Alkotmány szövegében benne volna a nagy Szovjetunió alkotmányára történő hivatkozás.
Az 1. § 1/ bekezdése így szól:
"A szabályzat alkalmazásában könyvtári dokumentumnak kell tekinteni (a továbbiakban: dokumentum) a könyvtár feladatainak ellátásához szükséges tudományos, oktatási, művészeti, közművelődési vagy történeti értékű könyvet, folyóiratot, egyéb kiadványt, illetőleg minden szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítést, kivéve az irattári jellegű levéltári anyagot. A könyvtár dokumentumainak összessége a könyvtári állomány."
Innen meg hiányzik valami: a felsorolásból az elektronikus dokumentum - esetleg annak "körülírása".
Aztán pl. az 1.§ 4 pontja így szólt: "A szabályzat alkalmazásában a könyvtár fenntartó szerve (továbbiakban: fenntartó
a./ tanácsi könyvtár esetében a könyvtár közvetlen irányítását végző tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve." Ezt Complex jogtárban már javították: "önkormányzati könyvtár esetében a könyvtár közvetlen irányítását végző települési önkormányzat". De lehet-e, érdemes-e mindent így mondatonként javítgatni, átírni? Mert pl. rögtön a 2 § így szól:
2. § (1) A könyvtár köteles minden dokumentumáról - a számvitel rendjéről szóló 1968. évi 33. törvényerejű rendelet 3. és 6. §-aiban foglalt rendelkezésekkel összhangban - folyamatosan és idősorrendben olyan állománynyilvántartást (leltárt) vezetni, amelynek alapján az állomány egészének a darabszáma és értéke, továbbá az egyes dokumentumok értéke bármikor megállapítható és ellenőrizhető.
A hivatkozott 1968. évi 33. tv-t már hatályon kívül helyezték. Most akkor mivel kell összhangban lenni a rendelet által kiadott szabályzatnak? És hol vannak ebben a szabályzatban a számítógépes adatbázisok leltározó moduljai? Lehet egy ilyen számítógépes modul állománynyilvántartás, vagy nem?
Nem ragozom tovább, hiszen a törvény nagyon sok paragrafusát lehetne ilyen módon javítgatni, akár az is kiderülhetne egy alapos átnézés után, hogy a végén szinte az eredeti szöveg minden sorát át kell írni. Tehát szerintem itt is új jogszabályra volna szükség. Egyértelmű jogszabályra és olyanra, amelyik már az új dokumentumtípusokkal is foglalkozik.
És az előkészítési szakaszban itt is részt kell venni szakértő könyvtárosoknak, akik segítenek abban, hogy a szakma által érthető és végrehajtható paragrafusok kerüljenek a szövegbe.
Mint Rácz Ágnes leveléből kiderült - "Ha a NEFMI beterjesztett módosító indítványát nem fogadják el (ebben a
kötelespéldány-szolgáltatást megalapozó rendelkezések meghagyását ill. újrafogalmazását javasoltuk)" - vannak is a kodifikálás körül, legalábbis a véleményezés szintjén, könyvtárosok. Ám, ha olyan szakértő, mint Rácz Ágnes, akinek "kötelespéldány-magyarázatát" ezúton is köszönöm, javaslatai után mégis zavaros lesz a törvény, akkor nincs mit tenni. Akkor meglehet, jobb volna mindent úgy hagyni, ahogyan van. MT Tanácsi Hivatalostul SZOT-ostul, végrehajtási bizottságostul, mindenestül.
Üdvözlettel: P. L.
--
Pintér László
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
2010/12/14 <racz@oszk.hu>
Kedves Kollégák!
A kötelespéldány-rendelettel kapcsolatban az OSZK gondjait szeretném
megosztani Önökkel, Domonkos első kérdésére is reagálva:
> a) mennyire tekintik életszerűnek a kötelespéldány-rendelet szabályait?
Ad. a) A kötelespéldány rendelet az 1997. évi CXL. törvényen alapul,A kötelespéldányról szóló 60/1998-as kormányrendelet egyik alapja valóban
amely 6 kötelespéldányt említ.
a 140-es törvény, a másik azonban az 1986. évi sajtótörvény. Ez utóbbit
éppen most készül hatályon kívül helyezni a parlamentnek benyújtott új
médiatörvény-javaslat.
Ha a NEFMI beterjesztett módosító indítványát nem fogadják el (ebben a
kötelespéldány-szolgáltatást megalapozó rendelkezések meghagyását ill.
újrafogalmazását javasoltuk), akkor több, a beszolgáltatandó példányok
számán túli rendelkezésnek is megszűnne a törvényi alapja.
Ez esetben indokolt lehet törvényi szintre emelni a köteles-jogszabályt.
Ha viszont a javaslatot elfogadják, és a médiatörvényben lesz
felhatalmazás a Kormány számára a kötelespéldány-szolgáltatás rendeleti
szabályozására, talán elégséges lehet egy új kormányrendelet is, mint
ahogy eddig is volt.
A törvényi szintű szabályozás szükségessége mellett más érvek is lehetnek:
a 60/1998-as rendelet a "sajtótermékek" kötelespéldányáról szól. Gond van
azonban a "sajtótermék" fogalmával. Az új médiatörvény értelmező
rendelkezései ezt a fogalmat valójában az IDŐSZAKI kiadványokra foglalják
le (ez így volt az 1986-os sajtótörvényben is). A kötelesrendeletben
tágabb értelmezést adtak ugyanennek a fogalomnak, hogy beleférjen
általában a nyomdatermék, valamint a hang- és képrögzítés útján
keletkezett, ill. elektronikus formátumban megjelent, de nem feltétlenül
időszaki kiadvány is.
Emiatt a jelenlegi jogszabályok között is van némi ellentmondás: a
kormányrendelet tágabb körben rendeli el a kötelespéldányok
beszolgáltatását, mint az alapjául szolgáló törvény.
Domonkos írja:
>A törvényi felhatalmazás alapjánversenyszféra szereplőivel szemben. Nem az a kérdés, hogy kell-e, hanem
> kibocsátott kormányrendelet (alapesetben) valójában hét kötelespéldányt
kasszíroz, hatot az OSZK-felé, plusz területi alapon 1-et kér még. Ezzel
túlterjeszkedik a törvényi felhatalmazáson, ami felveti a formális
alkotmányellenesség kérdését. Egyébként ez a túlterjeszkedés a
legracionálisabb, hiszen helyismereti jelentősége van. A kérdés a 6+1-el
úgy vetődik fel, hogy kell-e ennyi? Indokolt-e ilyen mértékben belenyúlni
a magántulajdon-viszonyokba? Hiszen ez anyagi kihatású kötelezettség a
az, hogy ennyi kell-e, ill. racionális-e azA kiadók nagy "vívmánya" volt, hogy a korábbi 16 (ill. 12) példányt 6+1-re
> elosztásuk...
szorították le. A könyvtárügy ezt veszteségnek élte meg, mert a
finanszírozási viszonyok nem tették lehetővé az így kiesett példányok
pótlását.
Előre elnézést kérek, ha a következőkben "eretnek" gondolatokat is
megfogalmazok, de a logika így diktálja. Szerintem el kellene gondolkodni
azon, hogy mi a kötelespéldány-szolgáltatás célja:
- a kulturális örökség részét képező sajtótermékek (nyomdatermékek,
kiadványok stb.) megőrzése és számbavétele,
vagy
- az előzőkön felül a hozzáférés biztosítása is a nyilvános könyvtári
rendszeren keresztül.
Ha az első a kötelespéldány-szolgáltatás célja, akkor ad absurdum elég
lehetne egyetlen példány, amelyet az OSZK regisztrál a nemzeti
bibliográfiában, majd örökre elzár a használat elől. És ezzel átalakul
könyvmúzeummá, vagy kap jókora pénztárcát, hogy még egy példányt mindenből
megvegyen és helyben bárki számára hozzáférhetővé tegyen.
A következő fokozat, amelyben már a hozzáférhetőség biztosítása is
feltűnik, a három példány: az OSZK-nak és a DEENK-nek mint a második
nemzeti gyűjteménynek. Ez a rendszer működik ma is, mert a 6 példányból -
meg az eleve 3 példányban beszolgáltatandó dokumentumokból is - az OSZK
kettőt tart meg, egyet pedig a debreceni egyetemi könyvtárnak továbbít.
Az OSZK az egyik példányt archiválja és helyben sem szolgáltatja, a
második példányt a jelenlegi szabályozás szerint nemcsak a nyilvános
szolgáltatásainak ellátására használja fel, hanem szükség esetén az
igazgatási feladatokat ellátó szervek számára biztosítja - jelenleg is
több kiadványunk van a bíróság által lefoglalva, peres ügyek céljára. A
DEENK 1952 óta biztonsági okokból kapta a kötelespéldányt, hogy a második
nemzeti gyűjtemény földrajzilag is távol legyen a nemzeti könyvtártól.
Újabban pedig az ODR központjaként könyvtárközi szolgáltatás céljaira (is)
fordítja.
A fenti második cél az ODR ellátása a belföldi dokumentumokkal. Biztos,
hogy ez a kiadók/nyomdák dolga és terhe?
Ha az ODR szolgáltató könyvtárait olyan módon lehetne dotálni, hogy meg
tudják vásárolni a szolgáltatás számára valóban szükséges dokumentumokat,
akkor nem kellene olyan, kötelespéldányként kapott kiadványokat is
állományban tartaniuk, amelyek iránt sosem lesz kereslet az adott
könyvtárban. Ha mégis felmerülne ilyen igény, a debreceni példányból
kielégíthető lenne.
Itt felmerül a példányok elosztásának kérdése is: jelenleg három példány
marad az elosztás céljaira, de a rendelet szerint kitüntetett szerep jut
az Országgyűlési Könyvtárnak és a KSH Könyvtárának. Az Országgyűlési
Könyvtár a gyűjtőköre szerint részesül, a KSH Könyvtára pedig arra
hivatkozva kap kötelespéldányt, hogy az 1993. évi statisztikai törvény
"kötelespéldányra jogosult országos feladatkörű tudományos szakkönyvtár és
szaklevéltár"-ként nevezi meg - a KSH Könyvtár ennek alapján a teljes
kötelespéldány-sort szeretné magának, és csak nehezen mond le más
könyvtárak javára erről (én ugyan nem látom a törvényben, hogy a
"kötelespéldányra jogosult" kifejezés a teljes sort jelentené).
Elosztásra tehát jó esetben kettő, rosszabb helyzetben egyetlen példány
marad, amelyet a szegedi, illetve pécsi egyetemi könyvtár kap a regionális
ODR-ellátás céljára.
Ami a helyismereti célú hetedik példányt illeti: túl azon, hogy nincs
törvényi szintű megalapozása, a jelenlegi kormányrendelet semmiféle
jogosítványt nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a megyei könyvtárak és a
FSZEK ezeket a példányokat be is tudják hajtani.
A kötelesrendelet a beszolgáltatást alapvetően a nyomdák/előállítók
kötelességévé teszi. Ez a mai viszonyok között nagyon megnehezíti az OSZK
és a megyei könyvtárak dolgát is, mivel nincs lehetőség a számtalan,
nyomdai tevékenységet is folytató cég nyilvántartására, alakulásuk és
megszűnésük naprakész nyomon követésére, még a kormányrendeletben előírt
nyomdai jelentések behajtására sem.
Nem törvényszerű, hogy egy kiadó a székhelye szerinti megyében működő
nyomdával dolgoztat, márpedig a 7. példányt a szolgáltató, azaz a nyomda
székhelye szerinti megyei könyvtárnak kell(ene) beszolgáltatni. Kérdés,
hogy akkor a példány melyik megyében helyismereti anyag?
Tisztább lenne a szabályozás, ha a beszolgáltatás a kiadó kötelezettsége
lenne.
A nyomdák/előállítók bevonása a fentieken kívül a megkívánt "gyorsasággal"
sem indokolható, vagy legalábbis a tapasztalataink nem igazolják: a
jelenlegi szabályozásban akár másfél hónap is eltelhet a kiadvány
megjelenése és beszolgáltatása között (t.i. a megjelenést követő hónap
közepéig kell beszolgáltatni). A késedelmes vagy elmaradt beszolgáltatás
"szóvá tételére", azaz a példány reklamálására vagy - szükség esetén -
jogi eljárás kezdeményezésére a nyomdával, kiadóval szemben az OSZK-nak
mindössze hat hónap áll rendelkezésére, ennyi ugyanis a szabálysértés
elévülési ideje.
Mivel a beszolgáltatás határidejét a nyomdák egy része nem tudja vagy nem
akarja betartani, a kisebbek a kiadványaikat ritkábban, nagyobb
mennyiséget összevárva szolgáltatják be, eleve irreális a reklamálás és a
mulasztás szankcionálása az elévülési idő rövidsége miatt.
Nem akarom tovább rabolni az idejüket, pedig olyan izgalmas és rendezetlen
ügyek, mint az elektronikus dokumentumok kötelespéldánya, szóba sem
kerültek :-)
Kedves Domonkos,
> Mivel az évet nem szeretném úgy befejezni, hogy ezzel a két (idei évre
betervezett) problémával ne foglalkoznék, szeretném a Tisztelt Kollégák
szakmai véleményét megismerni a jelzett ügyekben, tetszés szerint
nyilvánosan, avagy privátban.
szívesen folytatnám a beszélgetést akár privátban is, mert égető
kérdéseket vetett fel.
Üdvözlettel
Rácz Ágnes
mb. gyűjteményfejlesztési és feldolgozási igazgató
OSZK
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
--
Pintér László
Pécsi Tudományegyetem
Pollack Mihály Műszaki Kar Könyvtára
Tel.: 72/503-650/3904
Fax.: 72/503-650/3932
Otthoni telefon: 72/226151
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist@listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
--
Pintér László
Pécsi Tudományegyetem
Pollack Mihály Műszaki Kar Könyvtára
Tel.: 72/503-650/3904
Fax.: 72/503-650/3932
Otthoni telefon: 72/226151
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
--
Pintér László
Pécsi Tudományegyetem
Pollack Mihály Műszaki Kar Könyvtára
Tel.: 72/503-650/3904
Fax.: 72/503-650/3932
Otthoni telefon: 72/226151
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
_______________________________________________ Katalist mailing list Katalist@listserv.niif.hu https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
