Kedves Mikulás Gábor,
éppen Csorba Győző könyvtárának földolgozásával foglalkozom, valamiféle bevezetőt is összehordanék hozzá, s miközben az anyagot gyűjtöttem, találtam egy Csorba nyilatkozatot:
" – Amikor elkezdte a könyvtárosságot, akkor a könyvtár egy-két szoba volt néhány alkalmazottal és néhány ezer kötettel, lábujjhegyen közlekedő olvasókkal, hogy az áhítatos csendet ne zavarják. Azóta átalakult a könyvtár: író-olvasó találkozó, játszóház, kiállítás, olykor hangverseny színhelye. Ön szerint minek kell lennie a mai könyvtárnak? A tudomány szentélyének, szolgáltató nagyüzemnek, egy város dolgozószobájának vagy szórakoztató intézménynek?
– Mindegyiknek és egyiknek sem. Ma egy tudományos könyvtár sem vonulhat vissza a négy fal közé, mert akkor ez csak az ott dolgozók érdekét szolgálja, márpedig közintézmény önmagáért – fából vaskarika. Szerintem minden könyvtárosi törekvés végső kiteljesedése az olvasóval való találkozás és az olvasói igény kielégítése. Az igény szót jobb értelemben véve – nem az olvasó hóbortjainak és rossz ízlésének értelmében, hanem a jól felfogott érdekének és a benne tudatosuló igény értelmében. Az igény és a könyvanyag találkoztatása a lényeg, nem pedig az, hogy vidámparkot csináljunk a könyvtárból. Ettől még persze lehet nevelő intézmény – sőt ettől lesz igazán az. Mert a könyvet nem pótolja semmi, sem rádió, sem televízió, sem képeslap vagy videó. A könyv a legmaradandóbb formája a szellemi értékek megőrzésének, és a legegyetemesebb műveltségi forrás marad."
(Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. – Pécs : Pro Pannonia 2001. In.: Baranyai Művelődés, 1984. 2–3. sz. 56–58. p.)Nem kommentálom. Gondoljon róla mindenki, amit akar. Én azt gondolom, ezekkel a sorokkal kívánok boldog és eredményekben gazdag új évet Önnek és Kedves Családjának, Munkatársainak, barátsággal:
--
Pintér László
