Kedves Kollégák!
Egy olvasó keresett meg a következőkkel:
Van egy vers:
Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ö meg nem tudja mi is az a bánat.
Ez a neten kering úgy, hogy Osztrovszkij írta, de úgy is, hogy Heinrich Heine. Ráadásul "meghosszabbították", átírták, szóval sok katasztrófa érte... Annyit még kiderítettem, hogy állítólag Babits fordította magyarra. abban tudnál segíteni, hogy tényleg így van? Tényleg ennyi a vers? Önállóan jelent meg, vagy valaminek a része? És egyáltalán: melyik Osztrovszkij? (Ha ő egyáltalán...) Esetleg eredeti cím...
Amit én kinyomoztam:
Végiglapoztam a Heine kötetet, nem találtam meg. Persze lehet, hogy Heine, csak nem jelent meg kötetben.. Az a gyanús, hogy őt inkább rövidebb sorok és költemények jellemzik...
A romantika kora az szinte biztos.
Osztrovszkijok közül az Alekszadr Nyikolaj jöhetne szóba a korstílus miatt, de ő elsősorban drámaíró, a másik a Szergej, ő költő, de neki egy verse jelent meg magyarul, a Dalok Sztálinról antológiában.... úgyhogy ez sem igazi nyom...Én eddig jutottam a nyomozásban.
Kérem, ha valaki tudja-ismeri a költőt vagy esetleg már más is kérdezte ezt, segítsen a válaszadásban!
Előre is köszönöm:
--
Szakmári Klára
könyvtárostanár
szklaris@gmail.com
Budai Nagy Antal Gimnázium Bp.
229-18-94/111 vagy 229-18-15/111
