T. Lista!
Gondos Gábor és Mikulás Gábor levélváltásához nem akartam hozzászólni, több ok miatt sem. Aztán olvasgattam, rádiót hallgattam tegnap és mégis arra jutottam, néhány hallott és olvasott dolgot megosztok a Katalist könyvtárosaival is, mert "illenek" Gondos Gábor levelének mondanivalójához.
Karátson Gábor Haláltánc címmel írt a kolontár-devecseri katasztrófáról a Magyar Nemzet 2010. 10. 09.-ei (szombati) számában. (21 és 24. oldal) Íme, egy idézet belőle:
„Még a rovarok is el fogják veszíteni eredeti természetüket, az évszakok pedig összekavarodnak, mert a fejedelmek túlságosan előnyben részesítik az egyoldalú értelmi tudást” – írta Csung-ce kínai filozófus kétezer-ötszáz évvel ezelőtt. Szavai azóta valóra váltak – de honnan tudta ezeket Csuang-ce? […] Előre látta a bámulatos kínai szent, Csuang-ce, hogy mi lesz ebből a végén. Mondása alkalmas rá, hogy egybefogja a legkülönfélébb fejleményeket: a klímaváltozást, a 2006. augusztus 2-i hányaveti hübriszt, a 2006. őszi rendőrrohamokat, a génmanipulációt, a magyar mezőgazdaság tönkretételét, az árvizeket, a Duna elleni szakadatlan támadásokat és most a kolontári tározók undok tartalmának felfakadását. Ezeket a kétségkívül különböző eseményeket és a folyamatokat a teremtés fogalmának súlyos félreértelmezése köti össze.” (A teljes írás a mellékletben olvasható.)
Végh Alpár Sándor ugyanannak a MN-számnak a 37. oldalán egy Népszabadságban megjelentetett cikkről ír, melynek már a címe ”kibillentette” nyugalmából: „Fekete István még mindig a húszas listában.” És innentől az idézet: „Gombosnak [A Népszabadság cikk egyik írója, mellesleg a Magyar Olvasástársaság elnöke. P. L.] nem tetszik, hogy a felső tagozaton »a pedagógusok zöme ugyanazt a hat könyvet adja föl: az Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, a Szent Péter esernyője, a Légy jó mindhalálig, A kőszívű ember fiai és Az aranyember című regényeket.« Vagyis az alelnök úrnak nincs ínyére sem Gárdonyi, sem Molnár írásmódja, de nem kíméli Mikszáthot, Móriczot és Jókait sem.” Akit érdekel az egész írás, a mellékletben elolvashatja. Csak egy személyes vélemény: mi, ott, akkor, abban a kis fatornyos falucskában, ahol születtem, gyerekéveimet éltem, nem nagyon mérgelődtünk, miért ezt kell elolvasni. Elolvastuk. Mert akkor még nem volt zanzásított változata, nem készítettek filmet belőle. Aki tudni akarta, miről szól, annak el kellett olvasni. És aki nem tudta elolvasni (mert azért olyan is akadt) az is megtudta az „eszmei mondanivalót” , a lényeget. Mert annyi óra volt az olvasmány megbeszélésére, hogy neki is lehetett fogalma a részletekről. Mekkora élmény volt nekem az eredeti, még nem „rövidített”, nem „modernizált” Egri csillagok! Az öreg meggyfa vastag ágán üldögélve olvastam nem is tudom hányadszor… ötödikes koromban. Most már utána kellett néznem, de akkor tudtam könyv nélkül a török sereg „felépítését”: gurebák, ulufedzsik, szilidárok, szpáhik, tatárok, nisandzsi bég, defterdár, káziaszker, csaznegír, szolakok, janicsárok, kapudzsik, csauszok, aztán a szultán, majd a trombitások, üstdobosok, utánuk a kötéltáncosok, szemfényvesztők, kuruzslók, kereskedők, vízhordók, aztán „száz karaván rongyos cigány”, meg a kutyák. És legvégül a keselyűk: sasok, hollók, varjak. Hogy mire volt jó ez megtanulni? Nem tudom. Azt sem tudom, hogyha nem olvastam volna az Egri csillagokat, akkor most más lennék-e? Jobb-e, rosszabb-e? Nem tudom. De azért sejtek valamit… (A mellékletek között megtalálható Végh-Alpár naplórészlete is.)
Aztán tegnap délelőtt hallgattam a Kossuthon a Kabarématinét. Kamarás Istvánnal – akit nem kell itt a levelezőlistán bemutatni - beszélgetett a műsorvezető. Nagyon tanulságos beszélgetés volt, akit érdekel, meghallgathatja (még pár napig) itt: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2010-10-10 , 9 óra 5 perctől.
Volt ebben a műsorban egy érdekes részlet (több más mellett) egy 1986-os Nagy Bandó jelentből. Nagy Bandó segítője (talán egy vasútállomáson) a következő kérdéseket tette föl az embereknek: - Szokott-e olvasni? - Mikor olvasott utoljára regényt? - Ki írta az Egri csillagokat - Ki írta Kőszívű ember fiait? A válaszokat – szerintem – nem kell részletezni. Tudhatja mindenki. Csak egyet emelek ki: az egyik megkérdezett tudta az Egri csillagok írójának nevét. Amikor a riporternő „tovább ment” és azt kérte, mondjon mai írót, akkor a riportalany elbizonytalanodott: „Hát, most annyira meglepett ezzel a kérdéssel, nem tudok rá válaszolni.” Nagy Bandó, aki valamiféle magyartanárt „alakított”, valahogy így összegezte a riportok lényegét: „A riportokból számomra az derült ki, hogy nem csak a tunyaságon, múlik, hogy olvas-e valaki, hanem a körülményeken is.” S végül így fejezte be: „Gyerekek, ma csak az olvasással foglalkozunk. És ha ti nem mentek semmire az olvasással, és én nem megyek semmire a tanítással, akkor szakmát változtatok: én az egész iskolát fogom / nem középiskolás fokon / takarí / tani!”
Bocsánatot kérek, hogy nekem az jutott eszembe, ezek a részletek a vitához kapcsolhatók. Meg az, hogy talán továbbgondolásra is jók. Hogy miért érzem ezt? Nem tudom. Csak úgy.
Kedves Gábor, kedves Katalist!
Elnézést, hogy csak most reagálok Mikulás Gábor levelére!
Röviden: Alapvetően csak annyit akartam jelezni, hogy amikor a könyvtár
piacon való jó szerepléséről gondolkodunk, akkor ne feledkezzünk meg
arról, hogy a piac sem tökéletes, és egy nagyobb rendszerben: a
Bioszférában működik, amelynek eltérőek a működési feltételei, s amelyet a
piac (az emberi működés egy fő fajtája) elég sok esetben károsít.
Tehát a piacot ugyanúgy újra kell gondolni, mint a könyvtárat, s ha már
utóbbit részben mi gondoljuk újra, gondoljunk az újragondolt piacra, s
ehhez alakítsuk a könyvtárat.
Ha valakit bővebben is érdekel, alább kifejtem a fentieket, illetve
szeretnék válaszolni Mikulás úr reakcióira:
--
Pintér László
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
